Fullextra.hu - Egy éjszaka...

Howard Scott Andrews Egy éjszaka… 1.A gyilkos Egy szürke kocsiból szállt ki. Nagyot lélegzett az éjszaka hűvös levegőjéből, majd kicsit hunyorítva körülnézett. Miután meggyőződött róla, hogy senki sem látja, elővett a kesztyűtartóból egy pisztolyt, egy kést, és egy kesztyűt. A csendes kisváros aznap éjszaka sem volt hangos; egy két ablakban pislákolt némi fény, a gyermekek kívánságára, akik féltek a sötétben. A többi ház ablaka mind sötét volt. Az utcai lámpák nem világították meg elég jól az utcát, így a gyilkosnak nem volt nehéz dolga az árnyékokban rejtve maradnia. Nem idegeskedett túlzottan, már nem egyszer húzta a föld felé a kezét a fegyverei súlya. Egy idegen alak tűnt fel a sarkon. Egy férfi, diplomatáskájával a kezében haladt hazafelé. A gyilkos visszahúzodott egy árnyékos fal mellé; fegyvereit a háta mögé rejtette, miközben hideg tekintettel nézte a felé közeledő alakot. Teljesen nyugodt volt. Ez az én éjszakám-gondolta, majd csendben mosolyogva becsukta a szemét; és lassan a földre ereszkedett. 2.A kisfiú A kisfiú a kertben állva nézte az arcára lemosolygó csillagokat; nem törödőtt a hűvös idővel, sem más zavaró tényezővel. Teljes volt a csend, a szomszéd kutyája sem ugatott, és mögötte a házban, melynek nyitott ajtaja mögül halovány fény szűrödött ki, semmi mozgás sem volt. A kisfiú mindig szerette nézni a csillagokat, melyek oly távol voltak tőle; mégis annyira elbűvölték. Az egyiknek még nevet is adott; ezt nézegette a legtöbbet. Csendes merengését édesanyja kedves, ám fáradt hangja törte meg: -Márki, kicsikém, ideje lefeküdni aludni.Már késő éjszaka van. Márk megfordult, és mosolyogva indult be a házba; édesanyja kedvesen simitott végig hollófekete haján. -Ma mit mondott a csillagod? -Azt, hogy hallgassak rád, anyu.-mondta a kisfiú, majd ragyogó arccal édesanyjára mosolygott.-Ugye, nyitva hagyhatom éjszakára az ablakot? -Meg akarsz fázni, kicsim? -Hát megfázni nem…de úgy szeretném még nézegetni a csillagomat! -Majd nézegeted holnap.Hidd el, mindig ugyanott lesz. Márk csak egy nagyot sóhajtott, és egy kicsit vonakodva bár, de mégis csak megbékélt édesanyja döntésével. Szegény fiú-gondolta a nő-A csillagok között él, amióta meghalt az apja. 3.A kerítés mellett Erik mindig is vidám volt, és úgy ment haza. De ma nem. Az üzlettársa szerződést bontott, a felesége pedig ultimátumot adott neki… Vagy ő, vagy a titkárnő. Fogalma sem volt róla, hogyan készítette azokat a felvételeket. Most csak azt tudta, hogy nem akar elválni. Akkor mi lesz a gyerekekkel? Az asszony világéletében nem csinált semmit sem, és ő nem fogja engedni, hogy az ő gyerekei holmi jöttment kényére-kedvére ki legyenek szolgáltatva! Ő annál tisztességesebb ember… Talán észrevette a kerítés mellett alvó férfit,talán nem. Más napon talán felkellti és elzavarja a környékről; ez az utca ugyanis, ahol ő mindig is élt, amióta csak az eszét tudja, tiszta környék volt. De ma nem érdekelte. Ezen az egy napon nem. 4.Becserkészni a vadat Még hallotta a bőr cipők kopogását amikor felkelt a kerítés mellől. Nem vették észre, és ez jó érzéssel töltötte el. Egyre magabiztosabb volt; egyre inkább azt hitte, legyőzhetetlen. Amikor a gyilkosságokról olvas az újságokban, amiket elkövetett; és az emberekkel beszélget, akik felháborodnak; és még csak nem is sejtik, hogy ő a tettes. Persze nem is fogják megtudni sohasem. Nincs semmi összefüggés a gyilkosságok között. Az az éjszaka volt a századik vadászatának ideje. És még mindig nyugodt volt, ahogy a békés utcákat járta. Felmerült benne a kérdés, mi történne akkor, ha egy rendőrautó járna arra éppen vele szemben? Vajon előlük is el tudna rejtőzni? Vagy beszélnie kéne velük? Vajon ezúttal mit találjon ki? Odanézz-épphogy csak észrevette az egyik házat, aminek az emeletén abban a percben oltották el a villanyt; és az egyik ablak még nyitva is volt. Még ébren vannak-gondlta, majd hangtalanul megindult a ház felé.-Ez izgalmas lesz. 5.Álmok Márk boldogan mosolygott, miközben magára húzta a csillagmintás takarót. Édesanyja mégis megengedte, hogy nyitva maradjon az ablaka. Ez jó éjszaka lesz.A csillagok odakint világítanak, anyu résnyire nyitvahagyta az ajtót, holnap horgászni megyünk Max bácsival; most már nem történhet semmi baj, minden rendben lesz.-gondolta, majd becsukta a szemét, és megpróbált az édesapjára gondolni. Arra a napra, amikor elmentek horgászni. Csak ők ketten. Szeretett volna arról a napról álmodni. Emlékezni mindenre, amit apja a horgászásról tanított. Végül is, holnap nekem kell kifognom a legnagyobb halat.A legnagyobbat. 6.Félelem Márknak fájt a keze. A kötél elég keményen a bőrébe vágott; és vért serkentett a csuklójából. A kisfiú alig sírt, mközben édesanyját kivégezték a konyha padlóján. Márk még mindig nem egészen emlékezett arra, hogyan is került oda. Ő csak a legnagyobb halat akarta kifogni, ez volt az utolsó gondolata. Aztán csak az ütésekre emlékezett,a kötélre és a vérre… Édesanyja egy hangot sem adott ki, miközben a szörnyeteg kínozta. Egy hangot sem. Mikor meghalt, egy hatalmas vértócsában feküdt. Márk üres tekintettel nézett maga elé, szeméből lassan folyt a könny. A gyilkos magas alakja felé közeledett; de a kisfiú nem emelte fel a fejét. -Nézz rám.-mondta a gyilkos, és Márk lassan felemelte a fejét. -Én csak…én csak horgászni akartam-mondta a gyilkosnak, mintegy védőbeszédet; hangja remegett, akár viharban a nyárfalevél; és halk volt, nagyon nagyon halk. -Hát, ezúttal nem fogsz horgászni-mondta a gyilkos, majd végigsimitott Márk fején, mintha csak egy kedves kis rokona lenne; aztán elővette a kését, és a kisfiú torkának szegezte. -Arra…arra még nem gondoltál, hogy…hogy el is engedhetnél?-kérdezte a kisfiú, és a gyilkos egy percre megtorpant. Aztán mégis elvágta a torkát. 7.Szabadság? Aznap éjjel nyugtalan volt, amikor hazaért. Leült az ágya szélére, és sírva fakadt. Fejében Márk utolsó mondata csengett egyre erősebben, és erősebben. Arra még nem gondoltál, hogy el is engedhetnél? A gyilkos életében először tette fel magánaka kérdést; mi van akkor, ha mégsem erről szól az élete? Ha ő mégsem vadász? Nyugtalanul járkált fel-alá a lakásában, és egyáltalán nem volt nyugodt. Máskor már bldogan aludt volna; békét és csendes nyugalmat érzett volna; de azon az éjszakán nem. Megállt az ablaknál és kinézett az égre. De ma nem érezte magát szabadnak. Mi van, ha mégsem vagyok szabad?Mi van, ha mégsem vagyok erős? Ez a kérdés roppantul idegesítette. Ismét kényszert érzett arra, hogy szabaddá váljon; úgy érezte, mintha fojtogatnák. Nem válhatok én is rabbá; nem lehet, hogy én is, mint a többi ember hamis ábrándoknak szolgáljak.Én szabad vagyok.És erős.Bármit megtehetek.Bármit.Ha bebizonyítom, hogy elég erős vagyok.Ha vadászok a gyengékre. Már nem sírt. Egy nagyot lélegzett, majd fogta a kését, a pisztolyát és a kesztyűjét; és újra vadászni indult. Meg kell tennie, ha szabad akar lenni. Ha meg akar nyugodni. Ha meg akar szabadulni a kissrác hangjától. Muszáj. De akkor nem vagyok szabad-gondolta, majd megpróbált minden zavaró gondolatot távol űzni magától. Igyekezett a feladatra koncentrálni. Szabadság?