Fullextra.hu - Daniela Raimondi: Töredékek (Frammenti)

A többit nem tudom meghatározni. Elmondhatnám neked, mit tanít tekinteted. A pontos távolságot bõröm és tested között. A fénynek nincs súlya. Sem a fehér foltnak, amit az ágyon hagytál. Meghatározom a csendet. Haszontalan pillantások, földön összetört szavak vetületei. Egy üvegkarcolat. Tökéletes metszet hangod és a – hiány - szó között. Ma este esett. Kezet mostam az esõben. Ha most azt mondanád, hogy menjünk, vegyünk bort, hazudjunk egy kapcsolatot. Akkor fájón szorítanám a kezed halántékomhoz. Elcserélném ezeket a hallgatásokat az ég darabjaira vagy színes cukorkákra. Ha te most. Ha most Ha. - Mondd meg, mi hiányzik! – mondtad nekem. A hiány a halál szépítõ körülírása. Hátrafelé futás, amely visszavisz ugyanahhoz a ponthoz. A többi csak árnyék mindaz, amitõl leginkább félünk. (A félelembõl simogatások születnek, néha.) A többi földre szórt üvegdarab. Csak hangkarcolat. Most határozd meg te ezt az üres érzést. Fordította: Erdõs Olga