Fullextra.hu - Kreatív csatornák V.

Célok jönnek, célok mennek, az idő telik, a könyvekre por rakódik, és akármilyen évet is írunk, még mindig az egyetlen és legjobb tanács: Ne ess pánikba!

A relaxáció nagyon fontos, ezt Frankie is megénekelte. A legjobb, ha az alkotás szórakozás; de sajnos az, amit manapság a világban látunk, sürget minket, azt mutatja, hogy le vagyunk maradva mindenki mástól.
Kicsit olyan ez, mint a pszichológiában az ún. “Facebook-depresszió”. Mindenki a legjobb arcát mutatja, a legjobb fotót teszi fel magáról, a kapott visszajelzésekből az elismeréseket hangoztatja, a hibákat elhallgatja. Az a személy, aki éppen valamiféle gondokkal küszködik, a közösségi hálóra fellépve abban az illúzióban találhatja magát, hogy rajta kívül mindenkinek fantasztikus az élete. Elég lehangoló kép, nem?
Az irodalmi világ is néha hasonló képet tár elénk. Az egyiknek megjelent az újabb kötete, a másik megnyert valami díjat, én meg otthon ülök tollal a kezemben egy üres papír felett. Persze józan ésszel tudjuk, hogy nem kell egy egész kötet ahhoz, hogy új színt vigyünk a világba, elég egyetlen vers is. Azt is tudjuk, hogy a legfontosabb közönség mi magunk vagyunk, hogy élvezzük az írást, mert különben a fene ette meg az egészet. Mégis, amikor hasonlítgatni kezdjük magunkat a kortársakhoz, hamar úgy érezhetjük, hogy már rég le kellett volna tenni az asztalra valamit. Elég lenne pedig visszanézni egy kicsit, mennyire is tele van az asztal minden olyannal, amit az életünk során alkottunk; csak az agyunk azt súgja nekünk, hogy az egész mit sem ér; mert ilyen az emberi elme, tudat alatt mindig az újban találja meg az érdekeset, és mindig úgy állítja be, hogy csak akkor leszünk valakik, ha majd egy jövőbeli célt el fogunk érni.

Szeretnél készíteni egy kötetet, de még csak két versed van kész? Ne ess pánikba! Egyszer majd kész lesz a többi is.
Nem jut eszedbe egy kulcsfontosságú rím? Ne ess pánikba! Majd eszedbe fog jutni valami jelentéktelen pillanatban, pl. mikor mosogatsz.
Eszedbe jutott valami, és nem tudod leírni, mert épp nincs nálad papír? Ne ess pánikba! Ha ezzel a gondolattal előálltál, képes leszel másikra is.

A lényeg, hogy az írás ne egy stresszforrás legyen a számodra, hanem egy kellemes időtöltés, és ehhez fontos, hogy ne elvárásaid legyenek magaddal szemben, hanem örülj annak az oldalának, hogy mennyi lehetőség áll előtted. Ha konkretizálni szeretném a tanácsomat, akkor a következőt mondanám:

Pakolj le minden az asztalról! Az sem baj, ha éppen a földre kell tenned mindent, mert nincs hely, csak az asztal legyen üres.
Készíts egy bögre gőzölgő teát, és tedd az asztal bal oldalára!
Középre helyezz egy üres papírt, és egy tollat!
Jobbra mellé tégy egy szótárt (vagy enciklopédiát, vagy hasonlót, amiben rengeteg szó van egymás alatt egy listában)!
Csukd be a szemed!
Végy egy nagy levegőt, tartsd benn egy kicsit, majd szép lassan fújd ki!
Nyisd ki a szemed, és nyisd ki a szótárat egy véletlenszerű helyen!
Keresd meg az oldalon a legérdekesebb szót, és keress vele egy rímet!
Folytasd a munkát, ahogy jólesik!

Nem vált be a tanácsom? Ne ess pánikba! Idővel meg fogod találni a saját módszered.