Fullextra.hu - Chester Bennington halálára

A Linkin Park frontembere – jelen álláspont szerint – elvette saját életét korábban elhunyt barátja születésnapi évfordulóján. 41 éves volt, hat gyermeket hagyott hátra, a legkisebb hét éves.

Mit tanulhatnánk az életéből? Ne drogozz? Ne cipelj mély fájdalmat a szívedben? Ne hagyd, hogy kiskorodban molesztáljanak?

Mai napig vita tárgya, hogy aki droghoz nyúl, az egy beteg ember, akinek segítségre van szüksége, vagy egy bűnöző, aki teljes mértékben felelős a saját helyzetéért; mindenesetre kijelenthetjük, hogy nem hibáztatható egy tizenegy éves kölyök, ki a fűhöz nyúl a szülei válása után. Ez ugyan már tiszta spekuláció, de azt is el tudom képzelni, hogy a szülők azért nem vették észre, mert saját magukkal és a válással voltak elfoglalva; én legalább is már attól hányingert érzek, ha valaki mellettem marijuana füsttel áitatott ruhában elsétál. A könnyű drogot persze erősebb szerek váltották fel, a függőség témája számos Linkin Park számban megjelenik.

Létezik az a sztereotípia, hogy a nagyszerű művészek vagy függők, vagy valami traumát hordanak a szívükben; ebben az esetben mindhárom igaznak bizonyult; bár elképzelni sem tudom, ma Magyarországon mennyien ismerik egyáltalán ezt az együttest, hiszen ők nem a rádióban agyonjátszott popkultúrához tartoznak, hanem – ahogy viccből fogalmazni szoktam – üvöltős metált játszanak. Ha valaki félresöpri az olyan gyermeteg tévhiteket, minthogy a műfaj a sátán zenéje, akkor hamar felismerheti, hogy Bennington orgánuma fantasztikus és egyedi volt; és ha ugyan többségében nem is énekelt, hanem egész konkrétan ordított, a hangja, mint instrumentum, a kompozíció szerves része volt, és hozzáadta azt az extrát, amitől a zejénük szíven ütötte a fiatal férfikorba lépő, kétségek közt a helyüket kereső, frissen érettségizetteket, akiknek én is az egyike voltam a pályájuk indulásakor.

Groteszk módon feltehetném azt a kérdést, hogy pusztán az együttes tehetsége miatt voltak olyan jók a számaik, vagy mi azért is “szívtunk be” tőlük, mert “nem megengedett teljesítményfokozók” segítették a bandát az alkotásban? Vajon milyen élete lett volna Benningtonnak, ha nem éri ennyi fájdalom, és soha nem nyúl szerekhez; hanem mondjuk egy kisvárosi család folytonos szeretetét élvezi? És milyen hatással lett volna ez a környezetre? Vajon akkor is erre a pályára adta volna egyáltalán a fejét? Az is lehet, hogy főiskola után elvállalt volna egy napi nyolc órás irodai munkát, két gyermeket nevelne, mert többet nem tudna eltartani. 50 évesen már 120 kilót nyom, mert elhízik az ülő munkában, 60 évesen kikészül idegileg, de a pszichológusa segítségével kibírja nyugdíjig, 80 évesen meghal szívelégtelenségben; de már nem sajánálják annyira, hiszen 80 év egy elég szép életkor, és egyébként is “csak egy unalmas aktakukac volt”. Én pedig nem éneklem 18 évesen a szobámban a walkmannal együtt teljes extázisban a Crawling című számot.

Forrás: The Sun, CNN