Elküldve: 2008 Ápr 4 Pént 12:02 Hozzászólás témája: 15-16. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell beírni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a verseny téma meghosszaboditásra kerül egy héttel. Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt. A hagyományos versversenyben minden regisztrált tag 1 verssel nevezhet.
Beragyogod sötét egem.
Hát mégis él e oszló tetem?
Másvilágra küldött a keserűség,
s most mosolyogsz rám, mint tavaszi derűs ég.
Elindultam utamon, de visszarántottál,
kart nyújtva lelkemnek mutattál változást.
Vakon tapogatózva tövisbe és szennybe gázoltam,
míg te utamba nem álltál s a szürkét színekre váltottad.
Álmodtam halált és vágytam azt.
Helyette életet adtál, vágytad hogy vágyjam azt.
Miért nem mész tovább, ahogy más is megtette?
Mikor már nem volt mit adnom, hát szívemet vette.
Miért nem rúgsz belém te is? Miért vagy te különb?
A te szemedben rózsaszál vagyok és nem holmi különc?
Miért állsz elém, miért állsz az utamba?
Miért nem hagysz veszni, beugrani sötét zuhatagba?
Csak nézel a szemembe szelíden s arcomat figyeled.
Nem érted ártatlan szíveddel, a bánat egy embert így eltemet.
Két kézzel hányod le rólam az emlékeimet, s helyettük újakat adsz, szépnek meséled a jövendő éveket.
Igaz ez? Vagy csak képzelem?
Játszik velem az agyam, vagy tényleg te vagy a végzetem?
Ha elengeded a kezem, beleveszem a magányba.
Ha visszatartasz, hát maradj Örökre! s ne csak erre az utolsó éjszakára.
Valaha hittem; egy út van előttem,
s ha azon járok- nem vesztem el
szemem elől a vasbetonból felépített
sziklaszilárd álmot..
Később rájöttem, minden mit alkottam,
csalóka képzet, mely hamissá tette,
a magam elképzelt, színesre festett
szivárványszín képet.
Sötét folttal tarkítottad életem, mit nem
tudok lemosni, árnyként kísér akárhová
lépek, s követni fog, bárhol vagyok,
mint eredendő bűnt az elkövetett vétek.
Már útban vagy, állj félre hát kérlek!
Ne tarts vissza, engedj el, hogy egyszer
még az életben szabad legyek
- éljek.
az utamban állsz!
csak a hátadat láthatom.
utálom csillogó dölyfödet,
mert, hogy enyém legyél,
ez számomra csak egy hiú álom.
rám sem nézel.
a többiekkel szemezel.
valahol igazad van.
a szalonokban, ahová jársz,
ilyen elnyűtt lelket, mint én,
kapásból zavarnak el.
de akkor is az utamban állsz!
vegyed magad már észre!
szállj le erre a kátyús földre,
és nézd, hogy a jelzőlámpa
pirosról átváltott zöldre!
Emlékszem, bolondozva néztük a csillagokat,
Ragyogásuk sután táncolt az égen
Énekeltünk. Nevettünk vidáman, nagyokat...
De véget ért mindez, már nagyon régen...
Madárijesztő bóbiskol a búzatábla közepén,
Egy vén, fekete varjú károg a vállán,
Ezt szánta neki a sors, és a szerepén
Nem váltosztathat. Szendereg árván...
Parányi darabokra szakadt a lelkem,
Amint véget ért az utolsó, kába tánc,
Az álomvilág romokba dőlt bennem,
Amint kimondtad: "Utamban állsz!"
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2008 Ápr 13 Vas 5:34 Hozzászólás témája:
<p align="center"> Töretlenül
Utamban állsz, de én töretlenül megyek,
meg nem állíthat már sem a tél, sem a nyár,
bár a magány vaskézzel fogja a kezem,
de a remény büszke álmokkal felruház.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
