Győztes próza az Alkotábor versenyben

[Anna1955]

Az Alkotótáborra meghirdetett pályázaton a győztes próza.





Hepp Béla (a_leb): /on


- Jó napot kívánok. Alkotásig szeretnék eljutni.
- Pegazussal?
- Bármivel.
- Pegazussal lenne a legcélszerűbb, de az nagyon ritkán jár, és nehéz rá feljutni. Menjen vonattal. Át kell szállni, de oda viszi.
- Kérek szépen egy jegyet.
- Csak Kotásig tudok adni, onnan tovább kell menni.
- Tovább? Nem Alkotás a végállomás?
- Nem, három részre vált szét közigazgatásilag, Főkotás, Kotás, Alkotás. Alkotás bugyortelepülés.
- Zsákfalu.
- Nem, bugyortelepülés.
- Legyen. Le vagyok maradva...
- Nem, még nincsen, van egy órája, felírom.
- Felír? Hova?
- A várakozók listájára. Kevés a hely, és sokan szeretnének oda jutni. Még nem kért senki, de meg kell kérdezzem: retúrt kér?
- Retúrt? Hova?
- Hát ide vissza.
- Dehogy jövök vissza, ha már egyszer odáig jutottam.
- Rendben. Pullmannal?
- Nem ismerem az urat, egyedül megyek.
- Vagy mehet a csomagszállító részlegen, mú-zsákkal, visszük a kotási tehenészetnek, itt rakjuk fel.
- Akkor inkább velük.
- Kérem, oda van hely, a Kotásig és Főkotásig utazók nem nagyon veszik igénybe, pedig állítólag felülmúlhatatlan élmény.
- Mivel tartozom?
- Lássuk: felelősséggel, jóérzéssel, nyitottsággal, tudással, tapasztalattal, kreativitással.
- Van, amiből bőven van, másból szűkösebben, de mind itt van.
- Köszönöm. Ezeket út közben az ellenőreink is jogosultak ellenőrizni, legyen magánál elég, mert Alkotásban is csak ezekből tud megélni. Tessék, a jegye.
- Még egy kérdés: Kotástól Alkotásig hogyan jutok?
- Csak a saját erejéből ...és nem lesz könnyű. Sok mindenen keresztül kell mennie.