[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLTÜKÖR 11
Várjuk az ajánlásokat




FULLEXTRA.HU OLDAL
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: Kovacs_Tibor
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9075

Most jelen:
Látogató: 28
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 29

Jelen:


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: SOmannák
· 2: A Hegy - NeMo blogja
· 3: Végh Sándor személyes honlapja
· 4: Janusvers
· 5: Egy lélek csillan
· 6: Péter Erika honlapja
· 7: vers zene.lap.hu
· 8: Alkotó.lap.hu
· 9: Gligorics Teru Versei
· 10: Barátok Verslista honlaja
· 11: Zsefy Zsanett
· 12: Dezső Ilona Anna honlapja
· 13: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 14: magyarirodalom.lap.hu
· 15: Sidaversei
· 16: Kaláka
· 17: haiku.lap.hu
· 18: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 19: Fényfa
· 20: Orbia

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Fórumok

fullextra :: Téma megtekintése - Szerelmes versek a világ költészetéből (1.old.tartalom)
  
  

    
Tudnivalók.
Tudnivalók. 
Keresés
Keresés 
Taglista
Taglista 
Csoportok
Csoportok 
Profil
Profil 
Belépés
Belépés 
Üzeneteid olvasásához jelentkezz be
Üzeneteid olvasásához jelentkezz be
Tartalomjegyzék » Irodalmárok

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához
Szerelmes versek a világ költészetéből (1.old.tartalom) Ugrás oldalra Előző  1, 2, 3 ... 33, 34, 35
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2014 Ápr 29 Kedd 6:11    Hozzászólás témája: Hervay Gizella: Étellel, csenddel Hozzászólás az előzmény idézésével

Hervay Gizella
Étellel, csenddel


Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres az arcomon.

Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.

Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2014 Máj 4 Vas 7:36    Hozzászólás témája: Baranyi Ferenc: Ne hidd a fényt öröknek Hozzászólás az előzmény idézésével

Baranyi Ferenc
Ne hidd a fényt öröknek


Várj meg, én kedvesem, sötétedik már -
és nélküled csak rettegés az alkony.
Jaj, nem tudok egyedül lenni immár,
mert félek s fázom itt a puszta parton!
Pedig szép volt az erdő és a nádas -
hittük, hogy másnak is, nemcsak minékünk,
nem fájt a bántás, enyhült itt a bánat,
még az sem fájt, hogy sokszor kőre léptünk,
megtévesztett a sugárzás az égen,
aranya hullt a kőre, vízre, fára,
izzott a lomb, nem volt sötét a bérc sem -
s lám, árny maradt, csak árny maradt utána!
Sohase hidd a zengő fényt öröknek,
mivel a néma éjsötét örök csak.

A hold úgy ékesíti ezt a csöndet,
mint tigris karmait egy csepp körömlakk.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2014 Máj 14 Szerd 20:21    Hozzászólás témája: Bella István: Szeretkezéseink Hozzászólás az előzmény idézésével

Bella István (1940-2006)
Szeretkezéseink

1.
Nincs ű, nincs í, az é csak élene,
nincs vé, nincs dé, a dé csak délene,
csak krí, csak krű, csak a hangok szíve,
félkék, félzöld, a színtelen zene:

NINCS HANG

É é nélkül
Vé vé nélkül
Hang hang nélkül
Csak a zene színe
Nincs hang

Fény sincs, nincs fény, a fénylés csak fénylene,
nincs kék, nincs ég, a kéklés csak églene,
nincs zöld, fehér, csak fehérzöldlene,
csak fél-í, fél-ű, csak a zene színe:

NINCS FÉNY

Fény fény nélkül
Kék kék nélkül
Zöld zöld nélkül
Csak a zene színe
Nincs fény

Éj sincs, nincs éj, az éjlés csak éjlene,
nincs mély, mély sincs, a mélynek nincs hol mélylene,
nincs fönt, nincs föld, a föld csak földlene,
köd sincs, nincs köd, a ködlés csak ködlene:

NINCS FÖLD

Éj éj nélkül
Mély mélység nélkül
Föld föld nélkül
Csak a lenni lehelete
Nincs föld

Csönd sincs, nincs csönd, a csönd csak csöndlene,
Nincs ő, nincs én, az én csak őlene,
nincs tér, idő, csak időtérlene,
nincs nincs se, a van, az is csak nincslene:

NINCS SINCS

Csak te, az ige: a lenni lehelete!

2.
Tíz szán siklik a meztelen havon.
Tíz szablya szánt tüzet a hátamon.

Csónak suhan bőrömön. Hallani:
Fölcsap a hó egész hónaljamig.

Tűzhasáb csördül. Szálló kút gyanánt
-- forgókésszélként -- huss!, elszáll szememből földanyám.

Eke szánt jégen. Apámban megakad.
Mozdonyokkal fűtik hasamat.

Nap fehér ringben. Szakadó kötelek.
Meztelen öklök döngölik szívemet.

Augusztus forró ege, ostorok.
Olvadt nyárfák, törzsük rámcsorog.

Zuhanó pilóták, égő hanyatt-
vágódó föld. Ejtőernyő-hajad.

És csönd. Mozdulat nélküli füvek.
Egy szempilla érinti az eget.

3.
Szeretlek -- hallod? -- s ha hallod, érted-e?
Tudod milyen a vas lélegzete?

Tudod milyen minden kő meztelen?
Láttál Te már holtat elevenen?

Szeretni, enni, menni -- még szabad!
Nem szögesdrótháló a te hajad?

Szeretni, enni, menni -- még lehet!
Kinek melléből áll ki a kezed?

Kétszázhúsz voltos éj -- de mennyi van
-- Úristen -- ereim huzalaiban.

4.
Mit csináltál velem, hogy szemöldököd,
mint bilincs kattan szemeim fölött?

Láncból vagy, drága, s lánccal ölelkezel,
hogy csörömpöl ruhád, ha vetkezel?

Dollár vagy tallér fényes köldököd,
vagy láncszem az is, hogy fénylik és csönög?

S ha lábad, a gyönyörűt, szétnyitod,
mi dönt le drága, tank, kard, gumibot?

Vaságyon, búza közt, rizsföldeken,
és hogy fekszel? Holtan? Elevenen?

5.
A nőstény, ha üzekszik, a kan, ha szeret,
kit húz karóba, milyen ősöket?

Kinek égő húsa csókod, öl gyanánt
kinek készít szép lábad kalodát?

S harapásaim szöges ostora
milyen nép lovának patkónyoma?

-- Hát vigyázz, vigyázz, jól vigyázz velem!
Történelmembe zárva vetkezel.

Vigyázz, vigyázz, hajam, vad tábora
lehet neked még tüzes Dózsakorona!

Kigyúlhatnak ágyad piacain
derekad alá hordott csontjaim.

Hasad sáncán, melled dómja előtt
ácsolják, hallod-e, a levegőt.

S mi lesz veled, ha én is elhagyom
facölöpváram, cölöpvár-mellkasom

ha elhagylak, kiéhezett sereg,
utolsó végváramat, testedet?!

6.
Hát mi vagyunk mi, drága, hányfele
tört kard, szakadt íj, hány föld lélegzete,
hány szó, hány száj, hogy mind itt vérzene:
mongol bonc, szláv száj, Kölcsey félszeme,
az idő terén, a turistavilág napszemüvege
előtt Európa égő csuvas-szerzetese.

Ha azt mondom, Vesi, még érted-e?
Szádat friss vízként fölkínálod-e?

Ha azt mondom, Kosza, görbítesz-e
kaszát karodból, hogy megölelj vele?

S ha szólok, Hegycsúcs, mellecskéd kis csecse
kék melltartódból kitakaródzik-e?

S ha azt mondom, Eke, fölszántod-e
ékes magad, hogy engem vess bele?

7.
A nagy időbe zárva, meztelen
lánc, csörgő láng, szeress szerelem.

Földim vagy, s földem. Minden föld. Te vagy
maga a Föld is, hát ne csúfítsd el magad.

Szakadt szempillám lásd meg, a szemem
az apámon foszló lyukas katonaköpenyen.

Fűcsomóanyám lásd meg, mert bele-
markol a föld és elinal vele.

Hajcsomószavunk lásd meg, mert kihull,
és magtalanul és számlálatlanul.

Hajcsomómagunk lásd meg és ne hagyd,
hogy kicseréltessen a szív s az agy.

Hogy kiheréltessen a szem, s a kéz.
Szeress minket, nagy idő, ölelés.

8.
Szeress, szeress, a meztelen havon
tíz szablya szánt, tíz boldog fájdalom.

Csónak suhan hajamon. Jég etet
vállamon hömpölygő mezőtüzet.

Fény hull. Kés hull. Szempilláim mögött
havazik: pillantásaidba ütközök.

Reszkető tér. Pillék és levelek.
Augusztushasú nyárfaéj remeg.

Ejtőernyőbe csavarva, hanyatt-
fekszem az ágyon, elborít hajad.

Fölöttem, hallom, suhan kezed.
Szempillámmal érintem az eget.

Ezt az éjt csak a szemed oltja ki.
Ezt a fényt csak a kezed mondja ki.

Ezt a színt nem lehet fölbontani.
Ezt a kínt nem lehet kioltani.

Ezt a földet nem lehet mondani.
Ezt a csöndet nem lehet hallani.

9.
Nincs ű, nincs í, az é csak élene,
nincs fény, nincs kék, a kék csak églene,
nincs zöld, fehér, csak fehérzöldlene,
nincs ő, nincs én, az én csak őlene:

Csak te, az ige, a van lehelete!

________________________
Bella István: Szeretkezéseink,
Beza Bt., 1997
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2014 Aug 2 Szomb 12:03    Hozzászólás témája: Birtalan Ferenc: Egy vers Hozzászólás az előzmény idézésével

Birtalan Ferenc: Egy vers

kéne egy vers a szerelemről
hogy minden jó arról kellene
izzó sorokkal mint a láva
orgonából zúduló zene

kéne egy vers talán rubinból
minden tiszta arról kellene
azon át néznénk föl a napra
rubinversből szerelem szeme

kéne egy vers a csókjainkból
és reményből abból kellene
őrült tavaszok nyillanának
minden rügyből várnám hogy gyere

kéne egy vers az álmainkból
persze szél madár is kellene
ringatnánk egymást fönn az égen
az ég mi lennénk se én se te
__________________________________
Holdkatlan, 2014
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2015 Máj 7 Csüt 8:36    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Faludy György: Szerelmes vers


Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.

Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincsemnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.

Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
a hosszú, szőke hajadon a kezem.

Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta sújt az iszonyat,
hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.

Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
Kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.

________________________
Forrás: Az év versei, 2006
Magyar Napló, Budapest, 2006
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2015 Nov 13 Pént 7:51    Hozzászólás témája: Lackfi János: Nincs Hozzászólás az előzmény idézésével

Lackfi János: Nincs

Nincs eső nélküled, mert a szőlőszemekként
levélről levélre görgő cseppek bogyóiban
ott vagy, mohón szürcsöl be téged a szomjas
föld, mohón szürcsöllek, a kortyolható
levegővel együtt, melyben vízmolekulák
járják táncukat, nincs villámlás nélküled,
az elektromosan felrepedő égbolt feszültségében
ott vagy, úgy nyilallsz belém, úgy rezgeted meg
földtől égig, égtől földig bensőmet,
úgy hiányzol, mintha villámok cérnáival
varrná testemet valaki itt is, ott is, mennyi
mindent mozdítasz egyszerre bennem,
öröm, féltés, neheztelés, hogy teheted meg,
hogy ennyire hiányzol, van ebben önző
duzzogás is, senki sem teheti meg, hogy
nekem ennyire hiányozzék, de máris
hajadba szagolok, ki tudja, hány-ezredszer,
és most úgy, hogy nincs itt a hajad,
vagyis itt van, a lomb zubogásában,
ahogy a szélben hátraveti fürtjeit,
nincsen a szélben hajladozó fa nélküled,
átkarolnám, hátulról csókolnék nyakába,
összerezzennél csiklandósan, mert
épp valami mást csinálnál, telefonálnál,
főznél, festenél, valami aprólékosat
szokás szerint, izgulva, nehogy elrontsd,
én pedig bolond lendületemmel
(melyen azért sokat finomítottak az évek,
melyen sokat finomított a nevelésed),
kevés híján elrontanék mindent, túl sok
só az ételbe, félrecsúszó ecsetvonások,
mély és megindító telefonhívásba
behallatszó kuncogások, susogások,
elhajolnál tőlem, meg ne égessem magam
a hajsütővassal, elhajolna a fa, meg ne
perzseljen az, hogy túl közel hajoltam
hozzád, pedig itt se vagy, nincs idő
nélküled, csak valami üvegfalú akvárium,
melyet egy kád vízbe tettek, és most
úgy áll négy felől a négy üvegfalnak
feszülő víz, mint a bibliai zsidó nép
áthaladásakor kétoldalt a Vörös-tenger,
csoda, hogy nem vagy itt, hogy egy légüres
akváriumban időzöm, kívül a rendes időn,
érzem az összetorlódó percek tömegének
nyomását, de még nem tudnak összecsapni
felettem, még nem tud továbbsodorni,
nincs világ nélküled, csak robbanásig
túltelített zöld ágak, mindenfelé placcsogó
esőbombák, háborús övezetté változott
kert, tócsák, patakocskák, átformálódó
földfelszín, nincs kert nélküled, te növeszted,
te gyökerezteted a növényeket akkor is,
ha mindez láthatatlan, a föld alá bújtál,
akkor is, ha te láthatatlan vagy, elnyelt a tér,
vigyázva mozgok, mert én sem, én sem
vagyok nélküled, lépten-nyomon felriasztalak
magamban, álmosan nyújtózol bennem,
ébredezve megkérdezed, hm, hát itt vagy,
igen, itt vagyok, aludj tovább.

_________________________________
Jelenkor Folyóirat, 2015, 58.évf. 5. szám
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Summer
Gold Member
Gold Member


Csatlakozott: May 08, 2011
Hozzászólások: 288

HozzászólásElküldve: 2016 Márc 3 Csüt 18:20    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Elizabeth Barrett-Browning
Rád gondolok!

(a Portugál szonettek-ből)

Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -
nem gondolok Rád - itt vagyok veled.

Kardos László fordítása
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2016 Ápr 7 Csüt 6:32    Hozzászólás témája: Petri György: A szerelmi költészet nehézségeiről Hozzászólás az előzmény idézésével

Petri György
A szerelmi költészet nehézségeiről

Hát nem szólhatok
szép szemeidről? Annyiszor csodált
tekintetedet elfordítanád e
költemény tükrétől? Ó, nézz belé!
Ez pillantásod -- hű lemez -- megőrzi,
s így eljövendő, nemsejtett korokkal
válthatsz baráti pillantást, míg ők
felismerik, hogy szemükkel rokon
szemednek időmélyi bársonya,
a szivárványhártyák korallmezője,
az üreges és barlangos vidék, a
rostokkal átszőtt, lüktető tenyészet,
zöldektől áttört szürkéskék derengés
a titokzatos pupillák körül.

Az élő anyag elrejti magát.
Csak késnek enged, csak lencsék alatt
mutatkozik rejtelmes rendszere
csatornáival, járataival,
hol a belső, titkos sürgés folyik,
hírekkel és parancsokkal loholnak.
Mint ostromlott vár: néma kifelé.
Üres héj, vélnéd róla, vagy tömör
mag. Egyedül a szem mutatja,
miből vagyunk. E félig víznemű
gömbbe ágyazott porózus telep
a test nyilvános anatómiája.
Ezért utal némiképp a halálra.
Ezért, hogy csak a
szerelmesek mernek egymásra nézni,
kiknek -- többet vagy kevesebbet-e? --
a halál mindenképpen mást jelent,
mivel érzésük ismerős vele.
Feltűnt már? Legrégibb barátok is,
véletlenül egymás szemébe néztek,
zavartan fordítják fejüket el.
A szem, mondják, beszédes. Ez nem igaz.
Néma -- mint a feltárult rejtelem.
Mint a megdöbbenés. A rémület.
Mert egyszerre tárul fel benne minden.
Ó, kellemesebb s derűsebb beszélni
egy kecses lábról, gömbölyű kebelről.
Tőlük vezet ösvény,
a szárak ívén, a térd dombjain,
a hasnak pasztorális rónaságán.
Végigsiklik a kéz fénylő pihéken,
a köldök kútkáváján megpihen.
Mindez elérhető házastársak között.

De ha a levegőn át, mit kipusztít
két eggyélobbant tekintet tüze,
tehát az űrön át
mered egymásra két szem -- csillagokként --,
súlyuk vadul növekszik, és egyetlen
végzetes ponttá csődül össze minden
szükségük,
és bennük nincs hely többé semminek,
s átszakítva pályájuk kordonát
önpusztítóan egyesíti őket
kölcsönös, rémült gravitáció...

Ó, nézz szemembe!
Szerelmem!

Értelmiségi vagyok. Így hát
d"une maniere profonde tudok csak
á l"allemande néked udvarolni,
értelmiségi módra. Mentségemre
szolgáljon: te is az vagy.

A szád már korareggel
keserű cigarettaízű,
széthagyod a harisnyákat szobádban,
teáscsészék környomával
adod vissza a könyveimet.
-- Nekem pedig nadrágom fényes
sok üléstől, mint régi érmek.

Egy értelmiségi! E kétes
elem a tudományosan
felszeletelt tortában úgy
bujdokol, mintha íze lenne.
S mert hűtlen, izgága,
azt hiszi,
a lázmérőben ő a higany.

Meghúzódott a köztisztelet
rezervátumában hajdan,
ő adta meg gyerekeinknek
az általános műveltséget,
metafizikai tekintélyt
az érettségi tételeknek.

De nem. Nekem akkor gyanús volt
már, amikor: Saxa loquntur
-- kezdett fecsegni, noha tudjuk
jól, hogy a kövek nem beszélnek.

Már a szerénységük gyanús volt.
Megadjuk a császárnak -- hajlongtak, de
-- ami a császáré -- hangsúlyozták.
S végül kitalálták a történelmet,

hogy a császárt is kétségbevonhassák.
Gyávaságuk mélye merő pimaszság.
Félrehúzódásuk még sunyi vád volt.

Most előbújtak az antikváriumból,
s mint barbárok közt római fogoly,
közpénzen sétáltatják orrunk előtt
előkelő szomoruságukat.

Mért nem lehettem régi költő?
Nem volna kérdés, hogy szeretlek-e.
Csak neked volna jogod nem szeretni,
hallgatnád öntetszelgőn
hidegségedről szóló panaszom. Bosszúból
esetleg kifecsegném: csapodár vagy.
De fődolgom a mérnöki munka volna:
megmérni, milyen hatalmas szerelmem,
minő magasba csap föl szenvedélyem,
hány mérföld messzeségből még imádlak,
hány kínos napot morzsoltam le már
hűségem olvasóján? Hogy számosabbak
szépségeid a Föld csodáinál.
Szerelmünk program, nem probléma volna.
Hiszen mit ér a szerelem, ha gond?
A bolond hiszi, hogy a szerelem
megoldja kínjaink, de a bolondnak
orvos kell, és a szerelem nem orvos.
Abélard-t kiherélték. Kedvese
szűk falak közt, mint egy iniciálé börtönében,
könnyé vált, vagy megszaggatta ruháit,
aztán szárazon, mint a rőzse, égett
a megszégyenült testűért tovább.
Vad szerelmük
kormaként maradt miránk
a szentimentális nyavalygás?

Ahogy ők -- vagy sehogy. Érjen véget
a szerelem, ha már nem tiszta tett,
áttetsző lobogás, mint láng vagy forrás.
Ha üledéke van, mit felzavar
az első olyan pillanat, amelyben
már nem tudunk békésen egyesülni
valami egyszerűben,
mint a kirakatnézés, esti séta, bolyongás
az eső szines fénypocsolyáiban.
A szerelem nem tűri
az alapok bonyolultságát.
Tényekkel, tárgyakkal szívesen társul.
E látszólag rideg
valókat könnyen hatalmába ejti
az érzelem, elváltoztatja őket,
akár a levegő. Rejtelmesen forr
érintkezésük, az arany kizöldell,
a körvonalakat rozsdával kikezdi,
végül bensejükig rág s az egész
illanó por lesz, rebbenő penész,
mely bársonyosan csillámlik a fényben.
A szerelmesek is
áthasonulnak. Egyanyaguvá
lesznek e fénybeszőtt
porral. A világ fénybeszőtt porával. Idea
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2016 Máj 6 Pént 8:35    Hozzászólás témája: Kalász István: Szerelem Hozzászólás az előzmény idézésével

Kalász István: Szerelem


1.

álmodban kiabálsz velem
zihálsz a falnak
fordulva érzem fázol
kéred
takarjalak kockás takaróddal
kéred csukjam az ablakot
ne ugorjak
hajnalban inkább
induljak el
veled és rajtad
kutassam fel
ki vagy nekem te
ki vagyok neked én
és miért maradjak
itt és most és majd



2.

ágyon fekve várlak,
hogy számmal rakhassam
remegő hasadra
a hangokat és
szavaim súlyommal izzadva lökjék
ki a félelmet belőled
és végül belélegezd a vigaszt
amit mondok hangtalan
benned várva rád



3.

párnámra este apró betűkkel csík papírra
írod ne hagyj el de ha reggel felkelek
beszélek távolodom a lépcsőházban
belőled csak azt viszem
magammal minek elveszése téged gazdagít




Forrás: holdkatlan.hu
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2016 Aug 22 Hétfő 21:48    Hozzászólás témája: Szabó T. Anna: A mai nap Hozzászólás az előzmény idézésével

Szabó T. Anna: A mai nap

1.
Képzeld, mi történt. Kora délelőtt,
amint utaztam új lakást keresni,
és azon tűnődtem, hogyan tovább,
míg üres szemmel bámultam a boltok
januári, kopott kirakatát,
és annyi minden eszembe jutott --

hirtelen tényleg csak a semmit láttam:
a házak közül épp kirobogott
a villamos, a hídra ráfutott,
s a megszokott szép tágasság helyett
köd várt a láthatatlan víz felett --
döbbenten álltam.

Köd mindenütt: a szorongás maga
ez a szűk, hideg, fehér éjszaka;
éreztem, hogy most ez az életem:
hogy gyorsan megy, de nem én vezetem,
hogy megtörténik, de mégsem velem,
hogy ott a látvány, s mégsem láthatom,
hogy sínen megyek, biztos járaton,
de hídon: földön, vízen, levegőben,
és felhőben is, mint a repülőben,
s a valóságnak nincs egyéb jele,
mint kezemben a korlát hidege.

Két hosszú perc, míg újra volt mit látni.
És most úgy érzem, megtörténhet bármi.

2.
Hogy folyt a könnyem! Nem tudtam, mi van,
csak feküdtem alattad boldogan.
Egy másik város, egy régi lakás.
És ezután már soha semmi más.

Elvesztettem, de megtaláltalak.
Csak azt vesztettem el, mi megmarad.
Nem az ég nyílt meg, hanem az ölem.
Jöttél az úton, indultál velem.

3.
Levágott hajad sepregetem össze.
Tizenhat éve együtt. Hány helyen.
Terek, lakások. Nézegetem: őszül.
Jaj, életem.

Szemétlapátra. Hogy lehet kidobni?
Inkább szálanként összegyűjteném.
Jó, tudom: soha semmit se dobok ki.
De hát: enyém!

Fenyőtűk közte. Nyáron napraforgó
pöndör szirmai. Hogy hull minden el.
Forog a föld is velünk, körbe-körbe.
Nem érdekel.

4.
Nem érdekel csak a nyakad, a vállad.
Ahogy megyünk egy téli hídon át,
összefogódzva. Ahogy hazavárlak.
Csak vándor hordja hátán otthonát.

Nem érdekel, hogy hol leszünk, csak együtt.
A csupasz padlón, széken, asztalon.
Én nem akarok igazán, csak egyet,
de azt nagyon.

5.
Képzeld, mi történt. Érzem, hogy öregszem.
Házunk a várunk, így gondolkozom.
Pedig nem kősziklára építettünk,
hanem utazunk, egymás melegében,
a ködös hídon, egy villamoson.

És azt érzem, hogy megtörténhet bármi,
mint akkor, ott, az első éjjelen.
Pedig csak sín visz. Köd van. Ki kell várni.
Ahova te mész, oda jöjj velem.

Forrás: szabotanna.com
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2016 Szept 19 Hétfő 5:35    Hozzászólás témája: Kürti László: rejtekhely Hozzászólás az előzmény idézésével

Kürti László: rejtekhely

úgy terveztem, nem árulok el magamról
sokat. érzem még émelyít a bor, csakis
a konyak, a szád, a fölizzadt pizsamád
illata, íze tart meg. reméltem,
anyád sem magának követel engem.
védekeznék, ha lenne idő átfejteni
magamon, e percben rejlő összefüggéseket.
engedném okos ujjaidat is. de mégis a
tenyereket szeretem jobban, mert buták.
megadóan vallanak, ha nyitom.
bármi szeszély, ha visz, vihet csak tovább.
nem oktat, ragaszkodik, sohasem birtokol.
melengetnek, mint vacsora közben ajkaid.
néma tűzhely. könnyű ruha. és beszélhet neked
anyád, már átkozhat is engem, mert nem
úgy szeretek, mint ahogy szeretni illene.
asztalterítők, bugyid ráncai közt a kezem,
ő új átkokban dohog, de te nem érthetsz már,
csakis tenyeremből, mint cigány, régi jósasszonyok.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2017 Feb 25 Szomb 10:20    Hozzászólás témája: Gyurkovics Tibor: Lány-szerelem Hozzászólás az előzmény idézésével

Gyurkovics Tibor
Lány-szerelem


Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba
milyen az ottelója
milyen a muskotálya
milyen legyen a padló
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
a jersey blúzt a szoknyát
a bugyit kombinét
nagyon meggondolandó
milyen legyen a szája
a mosolya a bokája
a pihéje a bája
milyen legyen az utca
ami hozzá vezet
milyen legyen a város
a kert a kerület
lesz-e szemében őrült
lángolás amitől
fölgyullad a világ is
ha a lány nekidől
Nagyon meggondolandó
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll
szedegeti a cuccát
gyönyörű rongyait
meztelen köldökével
világokat vakít
kapkodja visszavenni
a szoknyát a tüdőt
szapora lélegzését
milyen volt azelőtt
nagyon meggondolandó
kit hogy lehet szeretni
milyen legyen az arca
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
milyen az íze szája
emléke muskotálya
a poharában a bólé
az üvegében a sörlé
az asztalán a sercli
mert van ahonnan többé
már nem lehet magunkat
sohasem visszavenni.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2017 Ápr 3 Hétfő 7:55    Hozzászólás témája: Acsai Roland: Szerelmes vers Hozzászólás az előzmény idézésével

Acsai Roland: Szerelmes vers

Tegnap nem esett. Ma már esik.
Tegnap még csak készülődtek
A felhők, hogy hozzánk hasonlóan

Megmásszák a tövises, télvégi domboldalt,
Aztán beléjük akadtak a tüskék,
Mint tegnap az én ujjamba,

Meg a kabátomba, és felszakították őket.
Az eső és a felhők nem szimbólumok,
Vagy allegóriák, csak tények, mint

A domboldal, a tüskék, vagy mi ketten,
És nem példáznak semmit az
Idő múlásán és önmagukon kívül,

Vagy, mint a mi esetünkben, az összetartozás
Láthatatlan szálain kívül, amik úgy kötnek
Össze veled, ahogy az esőcseppek

Sűrű öltései az eget a földdel.

Forrás: irodalmijelen.hu
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2017 Jún 29 Csüt 6:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kürti László
drótszív


a rézdrót jobb vezető az alumíniumnál.
hajtogatom, hogy kimelegedjen,
de meg ne szakadjon bennem semmiféle
tartás. ez a csípős hunyorgás a múlt heti
elektromosságom. nyelved hegyével
érintsd meg a szám.
a szív ívet húz: újra pocsékol.
váltóárama megint visszaránt.
ha el-eltűnsz, ide ragyogsz vissza,
és nem érted, a trafó mire jó.
összetart bennünket néhány huzal,
fémesen tekercselt ragaszkodásunk.
felvillansz minden izomrándulásban.
vöröshúsmágnes, körindukció.
kialszol újra.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
stando
Diamond Member
Diamond Member


Csatlakozott: Apr 01, 2006
Hozzászólások: 1416
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2017 Aug 10 Csüt 5:32    Hozzászólás témája: Ladányi Mihály Huszonhat sor a szerelemről Hozzászólás az előzmény idézésével

Ladányi Mihály : Huszonhat sor a szerelemre

Most kellene elmondani,
mennyit jártam utánad,most,amikor
ismerős már a visszeres lábak tétovasága a lépcsők előtt,
ismerős a megromlott hétköznapok szaga vasárnap reggelenként,
ismerős a pénztelenség
az éttermek
pörköltszagú bejáratánál,
ismerős a gyávák hazudozása,
a sarokbaszorítottak megalázkodása,
és ismerős az álmodozás,
hogy egy sohase-összeizzadt ágyon
tiszta ingben várakozik rám valaki-
Most kellene elmondani:szeretlek,
most kellene mindent elmondani rólad,amikor
ismerős a penge a csuklón,
s a keserű orvosság-íz
az összefogdosott poharakban,
ismerős,ahogy szorongástól
vibrálnak az erek
lehangolt gitárhúrjai,
ismerős,ahogy szorongástól
a végső nekifutás alatt-
Most kellene elmondani:
egyetlen szerelem vagy,
mert az összes magányt ismerem általad.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Hozzászólások megtekintése elölről:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék » Irodalmárok Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás oldalra Előző  1, 2, 3 ... 33, 34, 35
35 / 35 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban
Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban
Nem szavazhatsz ebben fórumban

Powered by phpBB © 2001, 2002 phpBB Group
iCGstation v1.0 Template By Ray © 2003, 2004 iOptional -- Ported for PHP-Nuke by nukemods.com
Forums ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.26 Seconds
pharmacy online