A 46. heti hagyományos versverseny

[mango]

Kedves Alkotók!

Várjuk a verseket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni ide, csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.

(Felhivjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló jelölése (szavazat) a kiértékelésnél nem minden esetben kerül beszámításra.)
A versverseny 2006 25. hetétől egy kis módosítás lépett életbe.

A verseny akkor lesz érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén szavazásra nem lesz lehetőség.
(Ezért nagyon fontos, hogy TE is megtiszteld a többieket verseddel. Köszi!)

Minden más infót itt találtok:

http://www.fullextra.com/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=147

A héten a téma: "Az a mozdulat..."

Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni!
Szárnyaljon a fantáziátok!

[Lacoba]

Tercina harmonikára

emlékből fon csokrot a gondoskodás
felélte kecsességét a múltidő
s a mozdulat már mozdulatlanná vált

csukott szem mögött feszül csak a jövő
álmomban trillázik már a muzsika
de ott még vidám az a babos kendő

fuss szaladj köszönet ne fordulj hátra
repülj dacolj az elmúlás szelével
írj vess mozdulatot harmonikára

…

ma szél jár a tolókocsi helyére
a por belepte a szalagos magnót
s pianóban kísért apám zenéje

fuss szaladj köszönet mint fortissimo
repülj dacolj kacagj fieramente
írj vess fiúi zsoltárt patetico

Zagyvaróna, 2006. november 13.

[Eroica]

<p align="center">
Cirógató

Vasalgat a tenyered.
Vasal, jobbra-balra.
Gyomrom simogatja.
Rutinosan, lassan,
mint deszkalapon
gyűrt ruhát a vasaló.
"Ciróka-maróka",
simítja, lapítja,
aztán megáll,
horkol halkan.
Elalszik a kezed
rajtam.

[Árvai,Emil]

TÉVEDÉS

...Laza mozdulattal összegyűrte végül
múzsák csókját, ihlet perceit.
Az a mozdulat nem hívott segítségül
senkit. Lett volna pedig...

[zsuka49]

<p align=center>Édes álom


Az éjszaka te voltál a vendégem.
Gyönyörű álom volt - tán nem is hiszed.
Szívemből elővettem az emléked,
És itt volt a számban a szádnak íze.

Ismét enyém volt csibészes mosolyod,
Kezed tétova mozdulattal ölelt,
Újra simogatott két erős karod,
S én kértem, hogy egy életen át – ölelj!

Lényed ragyogta be az egész szobát,
Míg enyém volt a csókod pillanata,
Ám a reggellel elillantál tovább,

És én könnyek közt fekve - itt maradtam.
Elrabolt tőlem a mostoha reggel,
De emléked maradt és soha nem megy el.


2006. november 14.</p>

[csitesz]

az a mozdulat

az a mozdulat, mellyel
elengedted tévova két kezem.
mondtad járjak más világot,
habzsoljak édes gyümölcsöt,
ha az ízesebb nekem.
az a mozdulat, mellyel
ürítetted jelennek keserű poharát.
míg én élveztem
a hegynek jóízű-szép borát.
az a mozdulat
most itt van újra vállamon.
nézek Napraforgó-szemedbe,
és könny csorog arcomon.
az a mozdulat a világgal felér.
és minket minden mozdulatunkban
örökre elkísér.

[omikron]

Magamra húzom alkonyom

mi elől bujkálsz
kérdem
-az alkony fénye siralmas-
értem
bágyadt vöröset fal
vérszopó szürkület
kopik az ecseted
s vásznadon
nem hagy oly nyomot már
hogy ráismerj
idomtalan bensőm
poklára
lelkem foglyára

teremtőm
tán nem rám figyelsz
ha héjba zártan
rezdülnek disszonáns hangzatok
s konok vibrálással szaggatom
hőkölt magzatom

csak apró inger
mit kopott zinger
lelkemre mar
kattogó indulattal

s ha azt mondom játszanék
zaklatottan kérded
mit is játszanék
komolyan
komolytalant
tőrbe csalható kéretlent
ki vétlen
vétkesek között védtelen
tétlen
életem mérlegen
látod
merre billen vérszegény
nyelve
lenyelte
és játszanék feltámadást
ha már lenyelte
mert feltámadni jó
óh te bolond konok
értsd már a játék lényegét
hisz az idő is zokog
savba mártott bánata
vértemet rágja …

görnyedve hát
magamra húzom alkonyom

[tamiska]

Nyári érintés

Nem lármás város a történetem,
Ott a zajban, a csend szépe hallgat.
Itt, hol rózsás arcú kis bébiket,
Asszony álmok féltőn betakarnak.
.....................................................
Lobogó nap-láz égett a téren,
Izzó betonon remegett a lég,
Árnyékok, mint óvó mozdulatok,
Fékezték a mindenség melegét

Láttam, hogy a szökőkúthoz szomjas,
Tátott csőrűkkel verebek szálltak.
Ittak, ittak, mint a kiskocsmában
Mulatók, kik nótát danadáznak.

Végre jött! Halványkékben, mint az ég,
Könnyű kis ruháját szél kapdosta.
Beszélt, beszélt, s hűs, piros ajkával
Csókot lehelt forró homlokomra.

[Samway]

lazán...

azzal a könnyed mozdulattal
mivel valaha magadhoz hívtál
most azzal küldtél utamra,
könnyel írt levelem
repült is már,
tessék..
így lazán egyél papírkosár,
tiéd lehet e gyűrt papírlap
nem érdekel írója kínja
hangja nem jut el szívemig,
ennyi,s nem több
jön az új ki intésedre
szolgamód dicsérje szépséged,
hamisan pengesse lantját
csak az kell kiszolgálja gőgöd
lábaidhoz borulva nyögjön..
már nem fáj a válás
elmúlt a vakságom
kigyúlt a lámpás..

2006.11.16.

[naiva]

Az a mozdulat

Előbb csak két
szemed beszélt.
Felcsillant benne
egy pajzán kis fény.
Összefonódott tekintetünk,
majd megpecsételt mindent
a vágyott érintés.

...az a mozdulat...

...mellyel kezemet
tétován megfogtad,
egymáshoz fúzte
örökre sorsunkat.
Nem történt semmi
csak ujjaink
fonódtak össze
csendesen,
míg belül a vágy
mohón reszketett,
kitörni készült,
de csak két
forró kezünk
szeretkezett,
mint virgonc
gyermekek
játszottak önfeledten.
Ez történt csak
Akkor. Ott.
Veled.

[LEKA]

Ne hidd, hogy álmatlan éjszakákon
Utánad sírok szüntelen. Minden
szavaddal messzebb kerültél. Látod,
rózsáid száradt szirmait hintem
széjjel. Gyűlöllek gyarlóságodért!
Becsaptál engem, azzal, hogy szeretsz.
Számon kértél, oly apróságokért,
amit te mégis könnyen megtehetsz..
Menj csak! Nem kell már semmi sem tőled.
Vidd csak magaddal életünk édes
perceit. Most már futok előled.
Bolyongok hosszú utakon. Kétes
remény, hogy egykor veled sétálok.

Átölelsz szótlan, s mondod: Szeretlek!
Gyöngéden érint ajkad. Rég várok
rád. Érintésed mindent feledtet.

2006-11-16

[tamiska]

Leka

Eroica

Zsuka

[Samway]

Zsuka
Leka
Eroica

[Si]

Csitesz
Eroica
Omikron

[soman]

Eroica
csitesz
omikron