Csatlakozott: Nov 03, 2003 Hozzászólások: 3724 Tartózkodási hely: Mindenhol és sehol
Elküldve: 2007 Feb 17 Szomb 21:58 Hozzászólás témája: 8. heti hagyományos versverseny
Kedves Alkotók!
Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig. Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.
Csatlakozott: Oct 08, 2005 Hozzászólások: 726 Tartózkodási hely: Budapest, Zugló
Elküldve: 2007 Feb 18 Vas 9:16 Hozzászólás témája:
Alkonyfény
Szürke ködbe gubódzik az alkony,
Sűrűn szőtt fátyla a láthatárra hull,
Fájó szív, megsárgult emlék után kapkod,
Míg fáradtan muzsikál gyászdalt a múlt.
Régi nyár fénye suhan át éjfele,
Aranyba foglalja a múltnak arcát,
De jaj! - óriás árny száll a park felett,
Sötét vigyorával néz reám bambán.
A régi nyár árnya szívembe markol,
Bánatdal mereng utamon a porban,
A zongorán sírva kiált egy akkord,
Hajnal felé félve jön el a holnap.
Kísér a szél, süvít, vihart komponál,
Szerelem nélkül az élet oly kopár.
Csatlakozott: Jun 17, 2006 Hozzászólások: 379 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2007 Feb 18 Vas 14:53 Hozzászólás témája: alkony-fény-keret
alkony-fény-keret
amikor szürkére festi az eget
a lenyugvó Nap lágy-símítású ecsete,
és csak lépkednek
keresztül rajtad
az egyre gyorsabban ballagó évek,
melyeknek életedhez van
összvonalas bérlete,
akkor hunyorgó szemekkel
figyeled a körülötted lévő
volt-van életet.
mi az, mi elmúlt,
mi az, mi a mában átölel?
a múltad már emlék-dobozban.
jelened gyors szempillantás.
a jövőd csupán
vágyteli, lutri találgatás.
megragadsz hát
minden,
kincset érő napvirág pillanatot.
kitárod szíved, és
testeddel együtt azt Néki adod.
megállítjátok akkor
az Idő kérlelhetetlenül
forgó, nyikorgó mókus-kerekét.
és állítjátok össze az alkony-fény
jövőbe foglalt szép keretét.
Csatlakozott: Dec 23, 2005 Hozzászólások: 2351 Tartózkodási hely: Zagyvaróna
Elküldve: 2007 Feb 18 Vas 18:28 Hozzászólás témája:
Alkonyodik...
Ma még ma van. Egy nap a sok közül.
Napi nyüzsgésén már túladott a lét,
mégis vállamra ülnek pillanatai,
hogy alkonypírba csomagolják múltam.
Sebes szárnyú az alkony,
kacsázása a végtelent súrolja,
s míg átsuhan Mallorca-kapuja alatt,
- emitt - tekintetem ráncait is számba veszi...
Egyre fergetegesebb rohanása...
Ma még ma van... Sok-sok ezerségét
kötötte hátamra egy újabb nap.
Lüktető koszorút fon az alkonyvirág.
Homlokomra szúrja apró tüskéit, mint
megannyi lelkendező emlék... Képek.
Csillogók, fénylők és harsogók.
Feledésen kopottak és sorsomba szakadtak...
Szeretem az alkonyt meglesni,
de a holnap reggelét még jobban imádom...
Ma még ma van. Ma még ma...
Szerelmek, kacagások és örömök villognak
a meg-megtérő alkony lapjain.
Könnyek, hétrét görnyedt igazságok
csalnák naptárak mindennapjait. Ma...
Ma még ma van, és alkonyodik...
Mikor minden eszme már bealkonyul
s csődöt mond a legjobb elképzelés, -
van remény-sugár, s nem sovány vigaszul:
hinni és szeretni - végül is lehet még.
Elküldve: 2007 Feb 20 Kedd 17:40 Hozzászólás témája: Lakótelepi naplemente
Bíborfény folyik le a házak fehér falán.
Sejtelmes fényben fürdik a hétköznap délután.
Hűvös, de nem hideg a szél, mi felkavarja
a békés felszín alatt már nyújtózkodó tavaszt.
Csodát varázsol az alkony a kockaházak közé.
Mégsem nyílnak ablakok, az ajtókon nincs aki kilép.
Lehúzott redőny, sötét függöny mögött pihen
az Ember, ki belefáradt munkájába vagy éveibe…
Eső után frissült fel a kristálytiszta lég.
Konténer mellett lágy fényben fürdik a szemét.
Kóbor macska áll meg tétován mellette,
s mereszti rá ijedten kerekre tágult szemét.
Üresen pihen a tér, nem mozdul az utca.
A lakótelepi naplementét csak az én szemem issza.
Véletlen csupán, vagy ajándék, hogy észrevettem,
Amit körém festett a leszálló est ecsetje.
Pocsolya tükrében hiún villan, vörösen
A lenyugvó nap utolsó, kóbor sugarának egyike.
Pár perc volt csak, míg lángolt a délután.
Beton falak mögé bukott a nap… s rám borult a félhomály.
Csatlakozott: Mar 11, 2006 Hozzászólások: 140 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2007 Feb 21 Szerd 0:17 Hozzászólás témája: Alkonypír
Alkonypír
Homlokodra a gondok egyre
mélyülő barázdát vonnak,
ajkad egyre vékonyabb, ahogy
szorítod össze, mert mondanád-
de már minek?
Szemed alá táskák ereszkednek,
sarkában szarkaláb, s bogara
szűkül, ahogy belül szűköl
a tehetetlenség-
Válladra nehezedett az idő,
görnyed, karod ernyedten lóg,
még a legyintés is nehéz-
alkonyodik...
De nézd! Ott a látóhatáron
a Nap utolsó sugara
alkonypírt gombol az égre,
emeld a szemed a fényre-
látod?
Homlokodról simítom a ráncot,
szádat szóra nyitod, és
rákúszik mosolyod-
így jobb, tudod?
Szemeden csillagfátyol, mit
szétpattant szivárványbuborék
rávon, már a szarkalábak is
nevetnek-
Válladat vállamnak vetheted,
öleljen szorosan karod, és
kövessük együtt a lenyugvó Napot!
ha akarod-
Csatlakozott: Oct 10, 2006 Hozzászólások: 356 Tartózkodási hely: Jelenleg a Föld
Elküldve: 2007 Feb 21 Szerd 11:35 Hozzászólás témája: 1001H
1001H
Írtam vagy egy tucatot neki...
Igen! Sikoltó és bőrpuha
naplementét, melyik hogy jött ki...
Színsorok fehér papírra,
döbbenten megállva,
kicsit mindig... belehalva,
minden fonott sorba,
az éjszaka,
ahogyan elkapja,
- újra és újra -
az élő lángot,
s a föld elhagyott...
Ez az utolsó, amit leírok!
Ez csak egy ravasz optikai trükk!
Nem is úgy van, hiszen a föld forog!
A levegő vastagságától függ...
Szorul most mégis össze
valahogyan a gyomrom,
fut a bíbor vörösbe,
s szitál bennem a korom...
Mit tesz velem ez a csaló-fény?
Miért nem lehetek való-én?
Az ezeregyedik hülye vagyok.
Ezerszer mondtam: Neked nem írok...
Elküldve: 2007 Feb 21 Szerd 14:10 Hozzászólás témája:
Reggel rezdült még...
Reggel rezdült még fűszál lázas lépted nyomán,
Gyermekzsivaj vágtázott az égbolt homlokán,
Arcodra lopódzott az ébredő napkorong,
Tenyeredben megbújva bűvös világ honolt.
Most tikkadt földút izzad port a talpad alatt,
Álmoktól megfosztott tested muszájból halad,
Az út meg csak rohan, tán utoléred éppen,
A lábad előtt megcsillanó alkonyfényben…
Csatlakozott: Feb 20, 2007 Hozzászólások: 1 Tartózkodási hely: Tapolca
Elküldve: 2007 Feb 22 Csüt 18:04 Hozzászólás témája: Alkonyi vándor
Félhomály ül a fák közé
Sötétjével lassan mindent felemészt
Eltűnik a táj
Feketébe borul az egész világ.
Már csak apró fénypontok maradnak
Világítanak az eltévedt vándoroknak
Kik félénken sietnek;
Az alkony után jön a dermesztő hideg.
Félhomály ül a fák közé
Nincsen se nap se fény.
Az alkony nehezedik mindenfelé.
Óvakodj vándor, merre mész
Az alkony Téged figyel, Téged néz...
Kíséri utad, vigyáz reád,
Ideje lenne megpihenned már...
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
