10. heti hagyományos versverseny

[Lacoba]

Kedves Alkotók!


Várjuk a verseiteket ebbe a topicba, melyet nektek kell betenni - ide - csütörtök éjfélig.
Péntektől a hétfő reggeli órákig pedig három nevet, azaz három jelölést kérünk a szavazóktól.
Felhívjuk a kedves szavazók figyelmét arra, hogy a frissen regisztrált hozzászóló szavazata a kiértékelésnél - a verseny tisztasága miatt - nem kerül beszámításra. A verseny akkor érvényes, ha minimum 6 vers érkezik.
Kevesebb beérkező vers esetén a szavazásra nincs lehetőség.
Szavazásra mindenki jogosult, aki a verseny kiírásának napján regisztrált tag volt.

Minden más infót itt találtok:

http://www.fullextra.com/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=147

A héten a téma: TISZTESSÉGBEN

Figyelem! A versversenybe csak a megadott témához kapcsolódó verssel lehet nevezni! Szárnyaljon a fantáziátok!

[csitesz]

tisztességbe!


tam ta tam-tam
tam ta tam-tam.
öltözz sálba,
maskarába!
szakadt göncbe,
új ruhába!
végy fel bundát,
sok pénzt hozót!
húzzál dorkót,
futni tudót!
viselj kendőt,
táncot lejtőt!
húzz be féket,
elernyedőt!
magad előtt,
látsz egy lejtőt!
nyisd ki hát az
ejtőernyőd,!
hemperegj a
tiszta sárba!
soha ne lépj
nyúlós nyálba!
élni akarj
mindig égve!
halj bele
a tisztességbe!
tam ta tam-tam,
tam ta tam-tam!

[zsuka49]

Tisztességben


Önzetlenség adja, mi a nagylelkűség,
Őszinteség mutatja, mi az értelem,
Dicséretek közt nyílik az önbecsülés,
Míg megértést teremt a tiszta érzelem.

Elismerés ad kézbe kitűzött célt,
Lemondás mellett tudod mi a szeretet,
Félelem hoz magával rémült rettegést,
Nyugalom nyugtatja fáradt szívedet.

Szerelem vidít, arcodra mosolyt csal,
Tőle lesz teljes és boldog az élet,
Általa minden szebb, új értelmet kap,

Bár feletted gyorsan repülnek az évek.
S ha tisztességben őszül fejeden a tincs,
Elmondhatod: - az élet valóban nagy kincs.


2007. március 3.

[Lacoba]

Zaguafew várjának ditsőségére

39. ének

Tisztességben elkopott

Apró tavacska hív – köszön: Jószerencsét! -
a tárna homlokának megkopott helyén -
hangosan szólít a friss csermely csurgóján -
könnye szapora - s távolba bukik sorsán...
… S jöttek, remény tömte degeszre batyujuk,
kérges kezükben hordták minden vagyonuk,
ráncaik fészkén ült a kétségbeesés,
míg jobblétük egy új hazában keresték.
Ők. Mind. Csehek, tótok, vendek és németek,
kiknek nagy kanál bab is jutott ebédre,
apró vígság pedig a pezsgő táncplaccon,
kiknek egy apró szoba már gazdagság volt ..
Az én kicsinyke családom ők, na, és mind
a helyi őspalócok, valójuk szerint...

Kegyetlenül felzabált mindent az idő,
a sikta-kolomp emléke is veszendő,
míg a pacsirtatrillát égnek engedi:
„Szeretyi a zagyvaji az eget lótnyi,
meg a harangszót hallanyi. A bónya,
az nem neki való, hisz a mezőn van dóga.”
- szólal nagyapám rekedt hangja lelkemben,
és bagója bűze már illatot lehel...
Ősök. Ma arcukra fagyna a büszkeség,
hisz' renyhe jövőjüket meg sem ismernék,
itt, hol ugart tört szorgalmas verejtékük,
már csak emlék virít, s a tudás is elült...

… A kis tóra lombtalan fűz borít sarkot,
s idézi a valaha ideszúrt botot:

Jószerencsét!

Zagyvaróna 2007. március 5.

[tamiska]

Akartam szólni tisztességgel,
Hogy ez legyek Én, s a folytatás!
De a hangadók rám rivalltak,
És eldadogta a szavamat más.

Zörgött a fatelep palánkja,
Hogy mentem, bottal kopogtattam,
A ritmushoz dalt fütyörésztem,
S lopott deszkával elfutottam.

Nagy talpú voltam már s az ősszel,
Bevégeztem az általánost...
Minden rosszát kívülről tudtam,
S enyémnek éreztem a várost.

Fű-versek gurultak kezemből,
Szürkeségből színesbe értem,
Határba mentem csavarogni,
S egy kislánynak szépeket meséltem.

Nem voltam rosszabb, mint az átlag,
Bár jónak sem igen mondható,
A szemem látott néha másként;
Minden rosszból kilátszott a jó!

Magamra hogyha visszanézek;
Nyurga, csontos legényke voltam,
Néha palánkot kopogtattam,
S a ritmushoz nótát daloltam.