Elküldve: 2011 Dec 1 Csüt 5:37 Hozzászólás témája:
H.Gábor Erzsébet
alias: hzsike
Egészen kisgyermekkorom óta írok verseket, novellákat. Már a házi feladatomat is versben írtam meg, így figyelt fel jó íráskészségemre az akkori irodalom tanárnőm, aki - azóta, neves költő - és segítőm is, hiszen neki köszönhetem az első novellám nyomtatásban történő megjelenését a Debreceni Egyetemi Életben.
Banktisztviselői állásommal párhuzamosan, megyei lapunknál - több országos magazinnál is- újságíróként is dolgoztam - közel huszonöt évig. A számok és a betűk világa egyáltalán nem zárta ki egymást. Egyik a biztos megélhetési forrás volt, a másik pedig a hobby, a szerelem, a szenvedély, az írás szeretete, tisztelete.
A hosszú évek során, olvasók ezrei ismerhették meg írásaimat. Szinte minden műfajban kipróbáltam már magam, a sci-fi-től a drámáig, a novellától a versekig. Munkámra, környezetemre és magammal szemben is nagyon igényes vagyok. Gondolkodásom és életszemléletem pozitív. Szeretem a kihívásokat, nem elégszem meg a hétköznapok "igénytelen szürkeségével".
Több novellám jelent már meg Antológiákban, közös kötetben, szerzőtársaim munkáival együtt. Önálló kötetem még nincs, de mindenképpen szeretném azt, még a közeljövőben megvalósítani. Több irodalmi honlapon is jelen vagyok, ahol rendszeresen olvashatóak novelláim, és verseim is. Az írás számomra örök szerelem, szenvedély, katarzis, beteljesülés.
Nyugdíjasként már teljes erőbedobással élhetek ennek a gyönyörűséges elfoglaltságnak, ami tartalmasabbá teszi, és megszínesíti az egész életemet. Milyen jó is, hogy az írás nincs korhoz kötve! Az ember, ha azt a szellemi és fizikai állapota is megengedi, akár száz éves koráig is írhat.(ha megéli persze!) Mindehhez segítséget nyújt a boldog, kiegyensúlyozott családi hátterem. Két gyermekem, (fiam és lányom) és három unokám van.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2011 Dec 6 Kedd 21:09), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2011 Dec 1 Csüt 5:44 Hozzászólás témája:
György Emőke
alias: ekome
1984-ben születtem. Egy erdélyi kis faluban, a Hargita megyében található Lövetén élek. Kb.10 éve írok prózákat és verseket.
Az ösztöneimre és a szívhangra hagyatkozva írok.
Mivel hat éves korom óta mozgássérültként élek az írásban lelem meg a korlátok nélküli szabadságot és a legjobb módot arra, hogy önmagam és érzéseim kifejezésre juttassam.
Hitvallásom, hogy: "A szárnyaszegett madár is képes feljutni a magasba, az elme és a lélek által."
Elküldve: 2011 Dec 28 Szerd 19:49 Hozzászólás témája:
Aranyosi Ervin
alias: AranyosiErvin
Aranyosi Ervin vagyok. Végzettségem többek között: metafizikai terapeuta -speciális tanácsadó - életviteli (életmód) tanácsadó - energetikai kezelő - extraszensz gyógyász - szellemgyógyász és pszi sebész - hahota jóga klubvezető.
Nős vagyok, két felnőtt fiam van. Budapesten születtem, Dunakeszin élek.
3-4 évvel ezelőtt kezdtem aktívan verset írni. Kb. 1 éve elhatároztam, hogy a verseimet illusztrálni is fogom. És lőn...
Ars Poeticám, illetve a verses oldalam bemutatkozó versét itt olvashatjátok:
Ki is vagyok? Talán egy kicsit költő...
Egyszerű ember ki néha írogat.
Nagyok palástját néha fel-felöltő,
ki lelket ápol, segítve másokat.
Ha szereted, olvasd el néhány versem,
- könyv alakjában még úgysem kapható,
itt megtalálod, ahogy megírtam, nyersen.
Van itt vidám és van vigasztaló.
Ha tetszene és méltónak találod,
hogy más lapon, másoknak megmutasd,
ne csak a verset, a költőt is ajánld ott,
azt, hogy én írtam, légy szíves tudasd.
Elküldve: 2012 Jan 9 Hétfő 13:40 Hozzászólás témája:
Deme Mónika
alias: Moncsika88
1988. február 5.-én születtem Pusztaszabolcson itt is élek. Oxigénhiányos állapotban és hat hónapra jöttem a világra 1460 grammal láttam meg a napvilágot ennek következményére mozgássérülté váltam s még megsérült két szervem. A hallásszervem, ezért gyenge a hallásom, a másik a beszéd központom, amitől kicsit nehéz megérteni, amit mondok. Árva gyerekként nőttem fel Édesanyám elhunyt két éves koromban. Édesapám meg elhagyott, mégis hálás szívvel köszönöm az Úrnak, hogy boldog szerető nagynénémhez kerültem a két bátyámmal.
2008 óta írok verseket. Hogy miért is? Azért, mert ezzel tudom elfogadni magam, hogy betegként kell élnem az életem. Hiszen úgy érzem, nekem ez a nyugtató gyógyszerem. Ha magamból kiírom, ami bántja a lelkemet akkor igazán megnyugszom, ha pedig öröm éri a szívemet, azt is szívesen leírom, hogy miért. Jó látni társaim arcán, ő is boldog, mert én is az vagyok!
2009-ben jelent meg egy verseskönyvem, aminek a címe: Versek 2008-2010.
Sok minden érdekel: irodalom, festést., állatvilág, de legjobban a ló és a háziállatok.
A zongorázás is érdekelne, de nincs rá lehetőségem tanulni, valamint van még két álmom, hogy lovagoljak, hiszen annak van gyógyító hatása, és közel is állnak hozzám. A ló a kedvenc állatom.
Nagyon szívesen barátkozom az emberekkel, nem számít a kor. Lehet fiatal vagy idős, egyaránt szeretek mindenkit, ha ő is elfogad így amilyen vagyok!
Szívesen csatlakozom olyan oldalakhoz, ahol egymás írásait olvashatom és meg mutathatom a saját írásaim.
Napjaim többségét írással, festéssel, és olvasással töltöm, hiszen olyan nagyon örömet okoz, ha olvashatom amatőr író társam írásait és véleményezhetem, ugyan olyan szeretettel fogadom az olvasást és a véleményt saját írásaimnál, ahogy én teszem mások írásainál!
Persze az oldalaimra is szívesen várlak! Mindenem az irodalom, nélküle már életem elképzelni nem tudom meg amiket az elején felsorolok! Ha beírod a nevem googléba megtalálsz! Akár még skypen is vagy közösségi oldalakon is!
Elküldve: 2012 Jan 10 Kedd 20:21 Hozzászólás témája:
Hoblerné Genál Piroska
alias: pircsiker47
Hoblerné Genál Piroska a nevem , 1947. január 16-án születtem Baján,
itt is élek azóta is.
2004.január 16 óta nyugdíjas vagyok.
Közgazdasági Szakközépiskolát végeztem és ebben a szakmában dolgoztam
30 évet, majd 8 évig idős szüleimet ápoltam!
Szeretem az irodalmat, sokat olvastam egész életemben.
Szüleim halála után vette a családom a számítógépet és egy barátnőm javasolta,
hogy írjak verseket és novellákat.
500 versem vár kiadóra és 50 novellám. Remélem ez is sikerülni fog!
Szeretem a jó társaságot és a jó verseket.
Néhányat már feltettem a Fullextra oldalra.
Magamról mit is mondhatnék? Az embernek talán önmagáról a legnehezebb írnia.
Megpróbálok kiragadni néhányat a "történelmem" korszakaiból.
Nagyon szeretem a természetet. Az állat és növényvilágban mindig sok örömöt találtam. Iskolás éveimben, (főképpen a nyári szünetekben)magam is tartottam és neveltem különféle állatokat. Például fácánokat,vadkacsákat, galambokat, de volt szárcsám, süncsaládom, kutyám, macskám és egy gémem is.
Humán beállítottságú lévén kedvenc tantárgyaim között szerepelt a magyar irodalom, a történelem, a földrajz és a biológia is. Ezeken felül külön figyelmet fordítottam a különféle tudományokra, többek között a csillagászatra és az orvostudományra.
Testnevelésben is jeleskedtem. Több akadályversenyen voltam dobogós, sőt első is.
Iskolai éveimben szerepeltem a János vitéz című darabban. Részt vettem a Költészet napja alkalmából megrendezett versmondó versenyeken. Kedvenceim: Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós és még jónéhányan.
Szerettem olvasni. A könyvtárban úgy neveztek: a nagy olvasó.
A későbbiekben kétszer megnyertem az iskolai történelmi versenyt és a megyei döntőben negyedik lettem. (A tanárnőm elárulta, hogy elcsalták a győzelmemet és a dobogót is a helyi iskola javára.)
Szeretem a sportot, különösen a küzdő sportokat. Magam is karatéztam egy ideig.
Első néhány versemet még iskolásként írtam, de ez a próbálkozásom nem tartott sokáig. Jó ideig felhagytam a további írogatással. Egészen 1984-ig, amikor is be kellett vonulnom a hadsereg kötelékébe, másfél évre. Az elnyomás és a megaláztatások kihozták belőlem újra a művészi oldalamat. Elkezdtem lázítani az igazságtalanságok és az orosz uralom ellen. Ez nem meglepő, hiszen gyerekként is sokszor kiálltam a gyengébbek és a megalázottak mellett.
Leszerelésem után jó ideig ismét szüneteltettem az alkotásaim gyarapítását.
Már dolgozóként részt vettem több vetélkedőn egészen szép sikerrel. Nagy örömömre megnyertem a vers és prózamondó megyei versenyt is.
1997-98-ban felkértek egy mozifilm ajánló műsor, a Fehérvászon műsorvezetésére. Jó kis hobby volt. Magam találtam ki a szerepeket és magam is játszottam el valamennyit. Igazi kreatív feladat volt.
2005-ben volt alkalmam Kabán, előzetes megbeszélés nélkül (meg akartak tréfálni a szervezők) fellépni Szandival, az énekesnővel. Másnap forgattuk a Szerelemből voltam őrült című számának a klipjét.
Ezt követően 2009-ben ismét előtérbe kerültem és ezúttal a Jobbnál-jobb filmek című műsort írtam, rendeztem és ismételten valamennyi szerepet magam alakítottam, a 14 rész folyamán.
E tévés korszakom közben, újabb feladatra kértek meg. Felléptem a Forrás szépe versenyen. Természetesen nem versenyzőként. Háromszor is színpadra álltam. Igazán kemény feladat közönség előtt előadni bármit is.
A Hőforrás Gyógyszállóban dolgozok immár 24 éve. A zsurnálosi állást töltöm be. Az egy roppant összetett feladat. Amellett én vagyok a tűzvédelmi felügyelő, a pénztáros helyettese, a drinkbár elszámoltató és hivatali csekk és postai ügyintéző is.
Tavasztól-télig nagyon sok időt töltök, a kerti munkák végzésével és a vetemények gondozásával. A nehéz munka után néha szalonnát sütök. Jó kis esti program.
Kevés szabadidőmben verseket, prózákat írok, a honlapomat szerkesztgetem és filmeket nézek. Főképpen az izgalmas, misztikus, rejtélyes filmeket kedvelem, de a vígjátékokat, a kaland filmeket és a horrort is szeretem. Gyakorlatilag hangulatom függvényében szinte minden jöhet.
Tavaly nyáron ismételten belefogtam az írásba. A canadahun.com-ra véletlenül találtam rá és ott kezdtem meg alkotói pályafutásomat. A Szívverés című versíró pályázaton második helyet szereztem.
A Fullextra.hu-ról egy kedves művész társamtól "hallottam" (Julianna). Felkeltette az érdeklődésemet ez iránt a jó kis közösség iránt. Neki köszönhetően kerültem ide 2012. január 13.-án. Azóta látom, hogy igaza volt.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2012 Márc 30 Pént 20:33), összesen 2 alkalommal
1981. december 6.-án születtem Székesfehérváron. Kamaszkorom kezdetén informatikus szerettem volna lenni, ezért műszaki szakközépiskolába jártam, kamaszkorom végén viszont már egészen más terveim voltak. A műszaki érdeklődésem szinte nullára esett vissza, egyre nagyobb örömmel forgattam viszont a történelemmel foglalkozó könyveket és rákaptam a versírásra is. E hajlamaimnak megfelelően - az érzéseimre hallgatva - a középiskola után Pécs felé vettem az utam, s 2000 őszén a JPTE magyar-történelem szakos hallgatója lettem. Egyetemi éveim alatt már aktívan írtam, s keresgéltem is olyan irodalmi csoportokat, akikhez csatlakozhattam volna, de a társaságot, ami végül megnyitotta a kapuit előttem, belépésem után egy évvel megszüntették annak szervezői-vezetői, úgyhogy maradtam önmagamnak író író.
Az egyetem befejezése után visszatértem Székesfehérvárra és középiskolai tanár lettem három évre. Amikor szerződésem lejárt, s először kóstoltam bele a munkanélküliség keserű ízeibe, úgy éreztem, hogy itt az idő, most, vagy soha! Felültem egy repülőgépre, s bízva egyetlen kinti ismerősöm szavában, Londonba repültem új életet kezdeni. Kitartó voltam és szerencsés: Pár hónapos alkalmi munkavégzés után felvettek egy húsgyárba, ahol aztán meg is maradtam másfél évig becsülettel. Egy furcsa világ furcsa szereplője lettem, de ott kint (kicsit paradox módon) ez volt a "természetes".
Imádtam Londont, Angliát, életemnek talán eddigi legszebb időszakát töltöttem ott el, de... A honvágyat nem tudtam leküzdeni... Így aztán 2011 áprilisában hazatértem, s jött újra a munkanélküliség, majd pár hónapra egy gyári munka, aztán újra a munkanélküliség, s most megint egy gyárban dolgozom. Megküzdök önmagammal és a világgal elég rendesen, pedig mennyire békére vágyom...
A Fullextráról egy egészen különös véletlen folytán szereztem tudomást. Történt egyszer, hogy fölültem egy buszra Gánton, ami hazafelé tartott Székesfehérvárra, és a buszon ott ült valaki, akivel még aznap összebarátkoztunk. Szóba jött az irodalom, s én panaszkodtam, hogy nem találok csoportot, sehogy sem tudok kapcsolatba lépni senkivel, ő pedig válaszul ezt az oldalt ajánlotta nekem. Megnéztem, pár nappal később regisztráltam, s azóta nagy örömmel vagyok itt. Jó érzés, hogy végre van egy irodalmi társaság, aminek a része lehetek. Nagy szükségem van rá. (Az illetőnek mindig hálás leszek ezért.)
Mit is még? Talán annyit, hogy "aktívan álmodozom" arról, hogy verseskötetem jelenik meg egyszer és regények is szerepelnek a terveim között. Hiszek benne, hogy eljön majd ennek is az ideje.
Elküldve: 2012 Ápr 29 Vas 19:33 Hozzászólás témája:
Ötvös Anikó
alias: zanzaa, fenyecske
Bár apám Bélát akart, születésemkor Ötvös Anikó lettem, 30 évesen Tarcainé, két évvel később pedig ezt megkoronázva: anya.
1978-ban születtem, és valamiért nagyon siettem erre a világra, két hónappal a várt idő előtt jöttem. Első versem kilenc évesen írtam, később próbálkoztam prózával is, de ami nem megy, azt ugye nem szabad erőltetni. Maradtak a versek. Szakközépiskolában annyira kedvelt a tanárnőm, hogy rendszeresen kiadta feladatnak a kötelező olvasmányok versben való megírását. Tizenéves koromban nagy hatással volt rám Radnóti és Pilinszky, szinte faltam a köteteiket, szívtam magamba verseiket, azok pedig engem. Leginkább Pilinszky hatására, próbálkozásaim első 15 évében meglehetősen negatív hangvételű verseket írtam. Aztán megfordult velem a Föld. 2005-ben, egy fullextra találkozón megismerkedtem a férjemmel, és azóta teljesen más szemmel nézek a világra.
2004-ben és 2005-ben különböző antológiákban, folyóiratokban, kisebb helyi újságokban jelentek meg verseim, prózáim. Az Irodalmi Rádió által 2006-ban szervezett pályázat keretében felolvasásra került a rádió egyik adásában egy egyperces kisnovellám, erről a műsorról CD-t is kiadtak. Az Irodalmi Rádió felkérésére elvállaltam a Hit című kiadványuk szerkesztését. Nehéz és komoly feladat volt, és örömmel tölt el, hogy helyt álltam. Ebben az időben már kétéves újságíró képzésem végén jártam, vizsgáim azonban nem tettem le, két hónappal a vizsgák előtt fél évre kiutaztunk Indiába.
Gyerekként mindig arról álmodoztam, hogy régész leszek, és a számomra mindig is varázslatos Egyiptom és fáraók titkait kutatom majd. Tizenévesen arról álmodoztam, hogy majd évtizedek múlva engem is tanítanak az iskolásoknak, mint Petőfit. Régész már biztosan nem leszek, tankönyvekben sem fogok szerepelni, de egy álmom még van: remélem, egyszer majd egy verseskötetem megjelenhet...
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2012 Máj 21 Hétfő 15:04), összesen 1 alkalommal
Mátyás Béla vagyok Brassó megyében Pürkerec
helyiségben(volt község) születtem 1937Január 19-én.
Apám,néhai Mátyás Béla ugyanott volt evangélikus Lutheránus lelkész. Anyám,néhai Mátyásné, tanitóképzőt végzett,majd átköltöztek íííííííegerbe, hol néhai nagyapam Rolik Lajos telekkönyvvezető volt.
Az általános iskolát szülőfalumban, a
gimnáziumot Brassóban végeztem.
Utána 1968 és 1972 közt Marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet nyelvészeti(filológid)szakának román-magyar nyelv és irodalm szakát végeztem.
1968 és 1975 között Barcaújfaluban, és Krizbán tanitottam.1975 után a Négyfalusi Művelődési Ház magyar Művészeti szakirányitója voltam, majd 1992-ig a brassói Igiena kisipari szövetkezet kúltúrinspektora voltam.
Vissza hivtak Négyfaluba.
1993 Augustus 2o-án Kisújszálláson vendégszerepeltünk szinjátszó, és népi együtteseimmel.
1993 Októberétől a brassói Unitárius Egyházak kántora voltam 1997 Augusztusáig, nyugdijazásomig.
Mint nyugdijas 2002-től 2007-ig brassói evangélikus kántor
voltam. Négyfalusi kultúr-tevékenységemet majd leirom részletesen, és
beküldöm.
Szivélyesen üdvözlök Mindenkit.
Béla
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2021 Ápr 30 Pént 14:37), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2012 Máj 22 Kedd 18:16 Hozzászólás témája:
Bombicz Mónika
alias: Francesca3
A Tűzlovak évében születtem, apám fiúnak várt, de istennek hála, nő lettem! Nem vágytam családi életre, szabad vándormadár akartam lenni.
Mégis lett három csodálatos gyerekem, Anna, Máté, Eszter,. Az életem fordulatos, kihívásokkal teli, sose tudom, mit hoz a holnap...már nem is kérdezem.
A jelszavam: Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek(zen).
Az óvodában ceruza volt a jelem, és mindig is valami olyasmit csináltam, aminek a könyvekhez, irodalomhoz volt köze. Könyvkiadóban dolgoztam, voltam idegenvezető, tárlatvezető, könyvtáros, tanár, óvónő, és most írok...Nem tudok nem írni..jön....
Sokat szerettem, és sokat vesztettem. Az utam magányos. Volt, aki nem tudott velem lépést tartani, volt, aki nem értett, volt...És volt Egy, aki megtanított repülni. És volt Egy, aki "termékeny ízzel Csend-be-borított, így szedett némán izzó ízekre, miszlikbe tépett, újjáteremtett, Fénnyé csiszolta bennem a verset, bennem a lelket, bennem a mindent"
Szeretem az indiánokat, valami vonz hozzájuk. Hiszek magamban, az életben, az újjászületésben, a szó mágikus erejében, pedig értelmetlennek tűnik minden. Mégis! Szeretek élni, írni, keresem az élet értelmét, az igazságot, a szépséget, a jót...
Szeretnék egy könyvet...szeretnék elmenni Macchu Picchuba...és szeretnék nyomot hagyni...
Mindent ajándéknak tekintek, amiből tanulni lehet...Mindent!
Keresem a helyem, a teljességre törekszem, közben csetlek-botlok, és tökéletlenségemben tökéletes leszek talán...
Kedves idézetem Kahlil Gibrantól:
"Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt, jóllehet, minden útja nehéz és meredek. És amikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat, jóllehet a belsejében rejlő kardok sebeket ejthetnek rajtatok. És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának, jóllehet hangja összetörheti álmaitokat...mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is."
Elküldve: 2013 Máj 27 Hétfő 14:05 Hozzászólás témája:
Éva Lambrozett
alias: lambrozett
Szeretettel köszöntöm a kedves olvasót. Remélem, hogy ezzel a rövidnek induló ismertetőmmel picit jobban átérzik személyemet és egyúttal gondolatvilágomat. Békés megye egyik kis falujában láttam meg a napvilágot, az 1960-as évben. Azóta várossá nőtte ki magát és összeházasodott a szomszéddal: Gyomaendrőd vált belőle.
Akkor még poros utcákon játszottunk és autót naponta négyet, ha láttunk. Általában a szabadban éltünk, kevésbé hatottak ránk a zárt szobák falainak meszes rohamai.
Mindig kedveltem az irodalmat, színjátszókörökben forgolódtam és valósággal ettem a könyvek lapjait. Érettségi után mégis a szerelmet választottam - s nem a főiskolát -, bát a lehetőségem megadatott. Elvégeztem a középfokú egészségügyit, közben férjhez mentem. Ezután inkább a gyermekeim és a családom játszotta az előkelőbb szerepeket az életemben, én inkább szubrettként tevékenykedtem. Persze ehhez nem kevés akaraterő és szervezőkészség szükségeltetett, hiszen négy gyermekem született, két fiú és két lány. Közben jelentkeztem főiskolára, ahová - tív évvel az utolsó tanulmányom után - fel is vettek. Mostani fejemmel néha elég nehéz elképzelnem, hogy akkoriban miként tudtam mindezt összehangolni. A lényeg: sikeresen államvizsgáztam. Ám úgy alakult, hogy egyéb szakmákban bontakoztam ki, s nem kifejezetten azokban, melyekről papírt szereztem.
Különféle területeken (pl. kereskedelem) kicsit jobban megtaláltam a számításomat, hisz legfontosabb a család életképessége lett. Az ország néhány szegletét egész közelről ismerem. Letelepedtünk többfelé, ami nem kifejezetten nevezhető hátránynak. Gyermekeim barátokra tettek szert innen-onnan, megismerhettek tájakat, eltérő emberi és környezeti kultúrákat. Velem együtt. Kilenc éve Budapesten lakunk, munkahelyem fél évtizede az Üllői úti Gyermekkórház. Mostanság több idő jut magamra - porontyaim felnőttek, némelyik önállóan él és már eldicsekedhetek egy fiú-unokával is -, így mindinkább előtérbe került régi szerelmem: az írás.
Meghódított a vers világa. Teljesen belehabarodtam. A kezdeti botladozások után talán valamivel érettebb/kiforrottabb munkáim születnek. Bár a vajúdás időszaka olykor elég hosszadalmas, de én élvezem minden percét. Nos, ilyen "kínok gyötrelmében" találtam meg azt a békés, lenyugodott lelkivilágot, melyet nagy becsben tartok és késztetést érzek arra, hogy bizonyos hangulatokat/érzeteket/megéléseket közvetítsek a külvilág, mások felé. S amint most észrevettem...a beszélőkém itt sem hagyott cserben.
Elküldve: 2013 Jún 27 Csüt 13:30 Hozzászólás témája:
Talgorius Grendar (Borka István)
alias: Grendar
Kicsi gyermekkoromban – még nem jártam iskolába sem – már tudtam olvasni és megszállottja voltam a betűknek.
Írtam – olvastam.
Ez a szenvedélyem a mai napig megmaradt, nagyon szerettem olvasni szépirodalmi műveket és más egyéb irodalmi alkotást.
A verseket is kedvelem. Magam is írok költeményeket, verseket.
Mikor az általános iskola második osztályába jártam különböző történeteket találtam ki, amiket akkor még nem írtam le.
Később szenvedélyemmé vált az írás.
Még abban az időben versekkel is próbálkoztam, egyik versemet beküldtem a „Pajtás” c. gyermeklapba, amire azt válaszolták, hogy bár tetszik nekik, de sajnálják, de nem tudják közölni a lapban, de azért csak írjak, az elutasítás elvette a kedvem a publikálástól.
Később egy időre félretettem az írást, de ez csak egy rövidebb szünetet jelentett, később ismét írni kezdtem, verseket, novellákat, kisregényt, rövid humoros sci-fi írásokat…
Legelőször a helyi. lapban jelent meg egy politikai indíttatású versem, mely tetszést aratott.
Későbbiekben internetes portálokon publikáltam, tetszett, hogy az olvasók reakcióját kommentek formájában azonnal olvashattam.
Ezt követően elkészítettem egy internetes publikációra alkalmas elektronikus formátumú könyvet: „A sötétség lovagjai” címmel.
Hosszabb kihagyás után elővettem régebbi verseimet, majd ismét írni kezdtem, s ezeket is internetes formában tettem közzé… Írni elsősorban a saját örömömre írok, de persze jól esik, ha másoknak is tetszenek írásaim és ezt a tudomásomra is hozzák…
Szentendrén születtem, az egész családom apai és anyai ágon innen származnak. Itt szívtam magamba a művészet szeretetét a festőkön és a szobrászokon keresztül. Korán, úgy 9 évesen elkezdtem könyveket olvasni, szinte se nem láttam se nem hallottam amikor egy könyv a kezembe került.
A Ferences gimnáziumba végeztem tanulmányaimat, majd Budapestre kerültem és férjhez mentem.
Sok szomorú esemény után férjemmel együtt külföldre távoztunk.
Itt Svédországba telepedtünk le és ma is itt élünk.
Mikor nyugdijba kerültem elkezdtem meséket írogatni. Rájöttem, hogy talán valamit tudok adni a fiataloknak. Mivel nehéz világban élünk, rá kell nevelni a gyermekeket, hogy szeressük egymást és adjunk segitséget a gyengébbeknek.
Szeretem a természetet és nagy élményt nyújt számomra az utazás a világ bármely sarkába.
Titokzatos világ számomra a csillagászat és a történelem a régi civilizációk.
A magyar nyelv és irodalom is nagy helyet foglal a szivemben. Mivel 34 éve élek külföldön újra kell csiszolnom szókincsemet.
Remélem, hogy minden nap gazdagítom anyanyelvem kincstárát, a szép magyar beszédben és írásban.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
