FullExtra Arcképtár

[Anna1955]

Ábel Andrea
alias: AngyaliAndi

1973. június 25.




1973 június 25-én születtem, Budapesten. Iskoláim játszi könnyedséggel végeztem, bár tanáraim szerint, ha tanultam volna, még jobb is lehettem volna. Az irodalomhoz való vonzalmam majdnem vakvágányra szaladt a kötelező "Tüskevárral", de az "Egri csillagok" huszonnyolcszori elolvasása orvosolta az átmeneti problémát. Olvasni imádok, amolyan "mindenevő" vagyok. Imádom a történelmet, az építészetet, a régi ékszereket. A lakberendezés a hobbim, családom legnagyobb bánatára igen sűrűn gyakorlom is. Természetesen a sajátunkon. A másik hobbim a kézimunka, a hímzés, kötés, gyöngyfűzés.

Tizennégy éve vagyok házas, kislányom most múlt tizenegy éves. Rengeteg barátom van, nyitott, érdeklődő, a mások baját magáénak tekintő ember hírében állok. A látszattal ellentétben harcos típus vagyok, állandó ellentmondásban a világgal. Műveim, leginkább a verseim, megpróbálnak magyarázatot találni az élet furcsaságaira, kérdéseire. Novelláimban inkább családom mindennapjai jelennek meg, nem kis öniróniával fűszerezve. S bár még nem írok évtizedek óta, valahogy mindig azt éreztem, ez életem értelme.
GyűrűKúra címmel 2007-ben megjelent egy könyvem.

[Anna1955]

Kamarás Klára
alias: Si

1932. december 18. - 2022. szeptember 8.





Pécsett születtem 1932. december 18-án, és ott éltem tanulmányaim befejezéséig. 1955-ben végeztem a Tanárképző Főiskolán, azóta Letenyén tanítottam, mint mat–fiz–rajz szakos tanár, gimn. ig.h, majd 9 évig matematika szakfelügyelő.
Gyerekkoromtól vonzott az alkotó munka.
Első elemista koromban, a karácsonyi szünetben írtam egy rajzom alá első kétsoros versikémet valószínűleg a képeskönyvek hatására.
Később a nagyanyámtól hallott meséket idéztem vissza versben.
A költészet szeretete és az írás, festés végigkísérte életemet, de a vidéki elzártságból nem találtam utat az érvényesüléshez.
Az Internet nyitotta meg számomra a lehetőséget, hogy bemutassam festői–írói–költői alkotásaimat.
Először a Barátok levelezőlistához csatlakoztam, majd a Kanadában élő Kaskötő István biztatása segített abban, hogy a későn kezdett publikálás nehézségeit elviseljem.
2002. Október 20-tól a Kaláka Szépirodalmi Folyóirat szerkesztőségi tagja vagyok.
2003-ban a Fullextrán is elkezdtem publikálni, ahol megnyertem a lap első nagy pályázatát, a "Publikáció és kommunikáció"-t.
2006-ban 2 könyvem jelent meg: Arcok a múltból - elbeszéléseim és Ólomból szőni pilleszárnyat címmel - válogatott verseim. Ugyanebben az évben elnyertem a Barátok Verslista alkotói díját.
2007-ben az IR előadói 2 CD-n mutatták be válogatott verseimet és a Mercator stúdió gondozásában elkészült egy e-bookom Letenyei Fák címmel. Ezt újabb 2 kis könyv követte, az Álmok útján című válogatás és az Anica című kisregény.
Írásaim a HetedhHéthatár magazinban rendszeresen megjelennek, különböző antológiákban és az Internet több weblapján szerepelnek. Még mindig vannak terveim.

[Anna1955]

Kelényi Angelika
alias: Angeli

1970. december 2.




Kelényi Angelika vagyok, 1970. december 2-án a Nyilas jegyében születtem. Kazincbarcikán szocializálódtam, sokat olvasó értelmiségi családban, ezért nem is kaptam túl nagy büntetést gyerekkoromban, ha észrevették a szüleim, hogy éjszaka a kisdunyha alatt ég a zseblámpa, vagy a fiókomat túl hirtelen zárom be, amikor benyitnak a szobámba. Aludnom, vagy tanulnom kellett volna. Én olvastam. Az iskolában, az unalmasabb órákon is. Ha tehettem volna, menet közben is olvastam volna, hogy ne pazaroljam az időt kizárólag a menésre, ki is próbáltam, de túl sok mindennek ütköztem neki, így ezzel felhagytam. 10 évesen megírtam életem első és egyetlen regényét, a Szuper 9 kalandjait, nyilván az Orion űrhajó kalandjai hatott rám ilyen erővel, de már nem tudom, hogy hol van, pedig valószínűleg könnyesre röhögném magamat rajta.
Verseket is írtam, volt egy nagyon hosszú meseversem egy bizonyos Bogáncs nevezetű kiskutyáról, illetve egy „…megy az idő, élünk, forog a Föld vélünk…” kezdetű művem, mely szintén 11-12 éves koromban született. Sajnos ezek sincsenek meg, nem tudom, hogy hová szórtam el őket. Kár értük.

Éltem éldegéltem fölöslegesen, többnyire olyan munkát végeztem, amihez semmi közöm nem volt, mígnem egyszer csak megvilágosodtam, és elmentem felvételizni az ELTE Művelődésszervező szakára 30 évesen. Felvettek. Elvégeztem. Két éve rám tört a felismerés, hogy írnom kell. Azóta teszem. Hogy miért? Mert rám tört. Ezt nem lehet nem csinálni, ha egyszer kényszer van. Ez kényszer.
Egyébiránt Szőnyeg című karcolatom megjelent a Kislant című irodalmi folyóiratban, és állandó cikkírója vagyok a Blikk Nők című heti női magazinnak, ahol elsősorban szocioriportokat készítek, munkanélküliségről, hajléktalanságról, egészségről, dohányzásról, különleges női sorsokról... 1990 óta Budapesten élek és dolgozom is persze. Jelenleg egy nemzetközi fordítóiroda adminisztratív vezetőjeként, mert valamiből meg kell élni, ugye.

[Anna1955]

Czinege László
alias: Tokio170

1957. augusztus 20-án




1957. augusztus 20-án születtem, fogalmam sincs hány óra tájt, viszont igen jeles napon – István-[szama] király [szeinaru kimi] napján (így lettem rögtön szamuráj).

Gyermekkorom nagy részét – gondolatban – [yume] Tokióban töltöttem, itt írtam kezdetleges verseimet [mikaino imbun] 12 évesen.

Első [hito] emlékem - mivel szerettem a [uchi] világosságot [akarusza], a lámpafényt [rampu akari] - nagymamám [obaaszama] kedvenc petróleumlámpáját - három évesen - telitömtem oltott mésszel [szekkai], hogy [yru] sohase legyen sötét [ankokuna].

Már igen pici gyerekként [otokonoko] - öt évesen - jól olvastam japánul [nyihongode], hatévesként pedig könyvtári tag voltam [bunko icsiin]. Így, elsős tanítóm rengeteget kínlódott velem, mire nehezen visszafejlesztett [hanyou], szótagolós, mekegős [okoszama] szintre.
Fiatalon [kyu] rengeteget bolyongtam barátaimmal [tomodacsi] a Fuji árterében, erdők, morotvák és csatornák környékén. Horgásztunk [curisi], ősszel, kosárral tapogatózva [moszakuszuru] fogtuk a halat, télen pedig fácánt, és nyulat - eléggé elítélendő módon [ikenai].

Érdekelt a régészet [kókogaku], dolgoztam is gyerekként igazi régészek mellett [hiko]. Számos ásatást azonban én "vezettem" a Fuji-parti II. világháborús [szenszó] géppuskafészkek körül.
Kész csoda [fusigi] , hogy nem fulladtam vízbe, vagy nem sérültem meg komolyabban, a saját ásatásainkon feltárt lőszerektől, gránátoktól [szaszuganyi].

Tizennégy évesen Turszakába jelentkeztem, egy [baka] közlekedésgépészeti szakközépiskolába [kó], pedig elképzelésem sem volt, hogy működik [ittan] egy belsőégésű [onnanoko] motor.
Kb. másfél év után [itsu?] kezdtem felfogni a [urusai] műszaki dolgok lényegét, innentől gyorsan fejlődtem [genki], de a humán tárgyakból - szakiskolai szinten - végig meglepően jó voltam [yabai].
Tanáraimmal vitába is keveredtem e miatt [hazukashii], ők szerettek volna a bölcsészet irányába [Yokai] tolni, de én ragaszkodtam a műszaki vonalhoz. Végül - köztes, makacs megoldásként [nansuka?] - visszavontam műszaki főiskolai jelentkezésemet [hikiwake] -, és nem tanultam tovább [sikaritee].

Debano-ban [kawaii] autószerelőként dolgoztam a katonaság előtt, és közben [kimui] technikusminősítőre készültem, amit a [bara] sorkatonaság alatt fejeztem be - eléggé viszontagságos körülmények között [wazze].
A határőrségtől leszerelve, Tokióban [doko?] álltam munkába, a legnagyobb [aho] állami cégnél, a Jamagata Sinkanszennél. A fukusimai pályaudvaron volt szerencsém személyesen ismerni néhány Moldova-[sensei] hőst, így Berendi Tibi-[szant], (atyust) az akkori állomásfőnököt is.
Expresszvonatként [E955 Type FASTECH 360 Z Mini-Sinkanszen] száguldott el az idő [nigette !] , rengeteget dolgoztam. Főállású elfoglaltságom (néha havi 260 óra) [shime waza] mellett évekig taxiztam, és gépkocsivezetést oktattam [kimui].
Ma már "csak" [nezumi] személyszállító [ookami] vállalkozóként próbálok [arimasen] életben maradni [kore kara], több-kevesebb sikerrel.
Kb. négy éve - valami ellenállhatatlan [meushi] késztetésre - újra írok [yasai] verseket, sőt apróbb [kyabetsu] prózákat is [arigatou]. 2006 szeptembere óta a Full Extra [okashii] irodalmi [jitsu] portál tagja vagyok [hai].

Mostanság [kore kara], már nem tömöm a lámpába a meszet [szekkai], de a világos [akarusza] gondolatok, és írások változatlanul [ieie] érdekelnek - ahol láthatóan fel van csavarva a [hi-hoshi] láng.

[Sayonara, akusu!]

[Anna1955]

Kardos András
alias: Szkallas




Valamikor.. haj de régen volt az.. kis Szabolcsmegyei falucskában anyám kínjai közepette - bajnak - megszülettem.
Sokáig nem tudtam ki is vagyok!
Üldöztetések kínjai, háború, s minden más ártalmat túlélve most mégis itt vagyok - ami számomra pozitív előjelű.
Magamról csak ennyi - röviden.
Gyöngyharmatos költő lehetnék, ha nem hülyéskednék oly sokszor...
DE... ismeri mindenki a jó öreg, őszült hajú szkallas, bohém, kedves termeszetű legendás alakját.
Közétek tartozónak érzem magam.

[Anna1955]

Vörös Gyuláné(Kun Magdolna)
alias: Lena1





Vörös Gyuláné(Kun Magdolna) a nevem. 1953-ban születtem. Egy kereskedelmi cégnél vagyok vezetőállásban. Három fiúgyermekem van, akik már nagyok. Az irodalmat általános iskolában kedveltem meg és ez a gimnáziumi időszakban sem változott.
A versírást nem túl régen kezdtem el, bár már gyermekkoromban is foglalkoztatott a gondolat, az írással kapcsolatban.
A Fullextrát megismervén rájöttem, hogy megtaláltam azt, amit mindig is kerestem, egy igazi családot, ahol nagyon jól érzem magam. Tehetséges írói képességgel megáldott embereket ismerhettem meg, akiket nagyon megszerettem. Úgy érzem a másik otthonom itt van.
Nagyon jól érzem magam ebben a közösségben.

[Anna1955]

Ricza István
alias: tavinarcisz

1943 - 2020





A háború alatt 1943 áprilisában Dél-Baranyában születtem egy kis faluban a korábbi és jelenlegi határ túloldalán. Bár ott jórészt horvátok éltek, de mi, anyám, apám és a nagyszüleim magyarok voltunk. Édesapám, miután szerencsésen megjárta a Don kanyart és leszerelt, elhelyezkedett a magyar folyamhajózásnál a Dunán. Ahogy a háború véget ért, kettészakadt a szüleim házassága, amit csak úgy lehetett helyrehozni, hogy apám egy éjszaka átszökött hozzánk, összecsomagoltuk a legszükségesebbeket és hármasban újra keresztül jöttünk a határon Magyarországra.
Iskoláimat az ország különböző helyein kollégiumokban, nevelőotthonokban végeztem, mert sokáig nem volt saját lakásunk sem, a szüleim együtt utaztak egy uszályon. Mohácson érettségiztem, majd első nekifutásra felvettek Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar - angol szakára. Egy év után beleuntam a tanulásba és otthagytam az egészet. Rövid ideig tartó egyéb foglalkozás keresés után jelentkeztem a MAHART Folyamhajózásnál, ahol apám is dolgozott. Alkalmaztak, majd két év katonaság következett a Folyamőrségnél. Leszerelés után visszatértem a vállalathoz és nemsokára hajóstiszti tanfolyamra küldtek. 1970-től hajóskapitányként, 1980-tól mint hajóparancsnok dolgoztam különféle vontató, toló és személyszállító hajókon. Közben megnősültem, két lányom és egy fiam született. 2001 májusában korengedményesen nyugdíjba mentem, azóta odahaza, Bátaszéken élek. Középiskolás korom óta több-kevesebb intenzitással írogatok verseket, dalszövegeket, de nyomtatásban még nem jelent meg tőlem semmi. Persze "dum spiro, spero".

[Anna1955]

Nyilas Istvánné (Mayer Edit Julianna)
alias: Julianna

1941. április 22




1941 április 22-én születtem Budapesten, azonban gyermek- és ifjukoromat Ungvár környékén töltöttem, a Kárpátok csodálatos vidékein sokat barangoltam,élveztem a természet szépségét. 22 éves koromban költöztem szüleimmel vissza Magyarországra, és Szegeden szereztem meg a tanári diplomámat. 55 éves koromig tanítottam, ezalatt megismertem többféle tanintézményt. Könyvtárosként is kerestem a kenyerem egy ideig.
Három felnőtt gyerekünk van és 7 unokánk, akik elvárják, hogy komoly figyelmet fordítsunk mindennemű tevékenységükre.
Amióta emlékszem magamra, mindig érdekelt az irodalom. Egy könyv elolvasása után iskolásként hetekre elragadtak a szerzett élmények Csodálatos világnak tünt akkor nekem a könyvek birodalma. A regények mellett a jó novellákat is szerettem, és mindig élt bennem egy vágy, hogy az átélt élményeket, tapasztalatokat ebben a frappáns műfajban írjam meg.
És itt a Fullextrán sok érdekes irodalmi mű elolvasása után próbálkozok a novellaírással. Sokat jelentenek számomra a baráti biztatások, az őszinte kritikai hozzászólások. Egyáltalán nem tulzás, mikor azt mondom, hogy itt nagyon jó közösségre találtam.

[Anna1955]

Fazekas Miklós
alias: mickey48

1948 - 2022.02.05




Rövid, ám tartalmas életem


Születtem 1948 nyarán Ujpesten – akkor még rövid U val írták, és nem volt része Budapestnek.
Gyermekkorom nagy részét Nagymamámékkal töltöttem, mivel szüleim szinte egész nap dolgoztak.
Később megpróbáltak óvodába adni, de kevés sikerrel, mert nem tűrtük egymást én, és az óvoda.
Iskoláimat viszont nagyon jó eredményekkel végeztem, és ez vonatkozott a gimnáziumra, és a technikumra is.
Szakmám Finommechanikai műszerész, és Híradásipari technikus.
Verseket soha nem olvasgattam, prózát viszont annál inkább.
Hihetetlenül sok könyvet kiolvastam gyermekkoromtól kezdve a mai napig.
Verset írni három éve kezdtem az internet, és ezen keresztül a zene hatására – Én legalábbis ennek tulajdonítom ezt a dolgot, mert azelőtt soha egy sort le nem írtam se verset, se prózát.
Amikor már jó néhány versem, és prózám olvasható volt egy zenei oldalon, akkor olvastam ugyanott Netelka egyik versét, és ez annyira megragadott, hogy megkerestem Őt , és így találtam rá a Fullextrára.
Azóta írogatok, zenélgetek több – kevesebb sikerrel.
A Fullextra közössége, és hatása mára meghatározója lett életemnek.
Nagyon sokat köszönhetek ennek az irodalmi oldalnak.

Budapest. 2007.10.17

[Anna1955]

Wendler Zoltán
alias: Artur Brun





Tatabányán születtem 1964-ben. Egészségi állapotom az óta is kitűnő. Köszönhetem ezt annak, hogy sokáig rendszeresen és kitartóan sportoltam. Ma sem vetem meg a testmozgást. Az iskolai évek alatt hosszú és rövidtávfutó voltam, később cselgáncsoztam és futballoztam. Amatőr szinten dobolok, doboltam néhány helyi kisegyüttesben. Szívesen és sokat olvasok. Könnyen teremtek új kapcsolatokat, ezáltal hamar elfogadtatom magam.
Tíz éve Székesfehérváron élek második családommal.
Titkaim nincsenek, nem szégyellem a múltam, sem jelenem. Hogyan élek? Hiszek abban, hogy egyéni hozzáállással nagyobb méretet ölthet a rend. Kell valami, amit magunknak teszünk ugyan meg, de példaértékű cselekvésként tárjuk mások elé. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Sok kicsi, sokra megy alapon, például szeretem az édességet, és ha utcán fogyasztom el, addig a kezemben van a csomagolás, amíg nem találok egy szemeteskonténert, vagy kosarat. Kis dolog, de számold meg, mennyi csokispapírral találkozol egy séta alkalmával?
Miből állna, mennyi energia kell ahhoz, hogy a boltok bejáratánál, néha kinyissuk az ajtót egy másik embernek, vagy rámosolyogva előre engedjünk valakit?
Tapasztaltad már, milyen érzés, ha hivatalos helyen, dolgodat elintézvén, további kellemes munkát kívánva távozol?
Az írással, pályázgatással harminc éve próbálkozom, nem vagyok az a feladós típus, de sietni sem szoktam, nem kapkodok. Nekem mindig van kedvem az emberekkel beszélgetni, ezért lett olyan szószátyár Hapsi-bácsi. Megkaptam már néhányszor, hogy nem vagyok normális. Ez igaz, de mindig is többet akartam. Különben csak egy becsületes munkás lennék, ami persze nem lebecsülendő, és tulajdonképpen félig az is vagyok. A másik felem azonban sokat akar, nem csak magamnak, de elsősorban igen, azért, hogy adhassak is. Van bennem egy adag önzés, de csak annyi hogy a környezetemmel is igényesebb legyek, ami visszahat rám, és a környezetem sem szenved tőle.
Nagyon utálok papírra írni...kézzel váááááá. Nekem nagy segítség a számítógép. Azelőtt pedig mindig volt egy írógépem. Néhány írásom hihetetlen ugyan, de két óra alatt megszületett. Ennek az lehet a titka, hogy nagyon sokat beszélek, gondolkodom, van véleményem, így már eleve félkész anyagokat hordozok magamban. Erre mondom, hogy nem ismerem mi az: unatkozni. Itt belül mindig írok, és ami még nagy szerencse, hogy engem a legtöbb alkotótársam meg tud ihletni.
Az ember két nagyon fontos dologból tevődik össze, amit a tudomány tart és elismer ma az csak egy elenyésző része. Az anyagi vonal még számukra sincs maximálisan rendben, de fogadjuk el a testet és kialakulását nagyjából úgy, ahogyan ők képzelik. Ez minden állatnál így van. Mégis mitől lettünk mi emberek ilyenek, amilyenek? Az anyag megnyilvánulását ezer és ezer féleképpen tapasztaljuk, átalakul, változik, létre hozva a legkülönfélébb formákat. A számítógép értelmes? Amíg az ember használja, annak tűnik. Különben csak egy csomó anyag, elem, atom, molekula, nem más. Mi is azok vagyunk, de csak, ami a külsőnket illeti. Értelmet mi magunk adunk neki, ahogyan a számítógépnek. Ez az, ami szerintem nem tűnik el soha sem, csak formát ölt máshol és máshogyan. Az anyagot pedig igényeink szerint formáljuk ma is. Ha majd, mi emberek, rájövünk a tiszta energia létezésének módjára, nem lesz szükség az anyag eddigi formáira. Akkor majd az univerzum is hatalmasat fog változni. Én ebben is hiszek. Vallási felfogásom részét alkotja az a nézetem, hogy ha segítesz, máshonnan visszakapod. Ez így megy a rossz dolgokkal is, a jókkal is, ezért nem szeretek rosszat tenni. Akivel megtenném, inkább kikerülöm. Valahol hallottam ezt a mondatot és nagyon megtetszett:
„Ha már segíteni nem tudsz, legalább ne árts!”
Elsősorban magam is amatőr író vagyok, és szenvedélyes olvasó. Amióta megismertem a betűket, azóta legjobb barátaim között tartom őket számon. Nem vagyok műfajhoz kötött sem olvasóként, sem alkotóként. Fontos nekem, mit üzennek a sorok. Lehet egyet nem érteni velem, lehet vitatkozni is. Sajnálom előre is, ha valaki megsértődik majd a jövőben. Én nem őt fogom értékelni, hanem csak azt, amit leírt, létrehozott. Az én írásaim sem tetszenek mindenkinek.
A nagy áttörés még várat magára számomra is, de hiszek benne. Hiszek minden irodalommal foglalkozó tehetségben. Hiszek bennetek. Ha tudok segíteni, annak örülök, ha hibázom, beszéljük meg. Nagyon sokat adhatunk az embereknek, tegyük hát ezt színvonalasan. Mindenkinek jó alkotást, és sok sikert kívánok a jövőben.
Személyesebb adatokat nem titkolódzásból nem írtam ide, hanem, mert nem tartom fontosnak. Aki akar, könnyen megtudhat rólam bármit, csak kérdezni kell.
Tisztelettel: Wendler Zoltán-Artur Brun
2007-11-04

[Anna1955]

Lakatos Jánosné
alias: zsuka49

1956. szeptember 11.





1956. szeptember 11-én zuglói leányzóként, a forradalom napjai alatt láttam meg a napvilágot.
Azóta is itt lakom, itt tanultam, habzsoltam a verseket, regényeket, itt perzselt meg az első szerelem, és itt szültem két szép gyereket - s azt hiszem innen is visznek majd utolsó utamra is!
Barátkozó, vidám természetemnél fogva könnyen beilleszkedtem ebbe a nem éppen szép világba.
Imádom a humort, a vidámságot - bár tudom, nehéz elhinni rólam, hiszen leginkább szomorkás verseket írok! -
Szeretem az embereket, a gyerekeket, s ami a legfontosabb - még mindig hiszek a jóban, tudok örülni a legapróbb dolgoknak is!
Lehet, hogy naiv vagyok...? Nem bánom, annak is kell lenni valakinek!
Ezt mindenki döntse el saját maga.
Dolgos munkáséveim alatt mindig sok-sok felnőtt ember, illetve gyerekek között dolgoztam.
Hosszú évekig bölcsődében, majd mostanság iskolában keresem a kenyérre valót, mint élelmezés vezető.
A versírással 2005. őszén kerültem testközelbe, amikor a Fullextrára az internet böngészése közben ráakadtam.
Magával ragadott a portál hangulata, a kedves emberek közelléte, a bátorító, bíztató szavak.
Ezúton, itt is szeretném ismét megköszönni a sok segítséget, amit a kezdetekben sokatoktól kaptam!
(Kivéve azt a pár morc tagot, akik nem éppen a kedvességükről híresek, de engem akkor sem tudnak kihozni a béketűrésből - ezuton üzenem nekik!)
Beleszerelmesedtem a verselésbe, amitől azóta sem tudok - nem is akarok szabadulni -, úgy,
mint ahogy tőletek sem.
Merem remélni, hogy még sokáig lehetek köztetek és osztozhatunk minél kevesebb bánatban, és sok-sok örömben egyaránt.

http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Irodalom&file=search&bywhat=aid&forwhat=Zsuka49

[Anna1955]

Papp Laura
alias:királylány






Hetvenhárom gyönyörű augusztusában nagyapám álmot látott: egy kislány állt egy nagy színpadon, - barna haja két coffba kötve piros masnival - és énekelt. Pár napra rá megszülettem. És nyolc évesen valóra váltottam nagyapám álmát: ott álltam a barcsi kultúrház nagy színpadán két coffban, és énekeltem...

„Nagyi, mondj három szót, és én csinálok velük egy éneket!” Ez volt a kedvenc játékom. És nagyi mondott három szót. Mert akkor még nem ismertem a betűket. Évekig játszottuk ezt.

Három évesen végignéztem a tévében a Diótörőt. Ha Pécsett marad a család, egyenes út vezetett volna a balettintézetig – valóraváltva ezzel édesanyám saját gyermekkori álmát. Én akkor orosz jégtáncos akartam lenni.

Azt mondják, három éves kor előtt nincsenek emlékek. Vannak. Amikor elkezdtem emlékezni, akkor jöttem rá, hogy a valóságnak több síkja is van, és ha kitanuljuk a köztük való közlekedést, sok érdekes tapasztalatra tehetünk szert. Ez lett a másik kedvenc játékom. Az álmok, az emlékek és a valóság közti utazgatások. Ha például sokáig nem vettem levegőt, táncolni kezdett a szoba, és fura dolgok történtek. Így kötöttem barátságot az álmokkal, és azzal a tudatállapottal, amit ma meditativ állapotnak hívok. Évekig fejenállva néztem tévét, és mindenféle kicsavart testhelyzeteket produkáltam. Anyukám elvitt tornázni: kisdobos válogatott, úttörő válogatott... Imádtam mindent, ami mozgás, és ez a mai napig így van.

Az első verset tizévesen kaptam. Egy hajnali utazás alkalmával. Akkor már egy tucat történetem volt leírva, de rímekbe soha nem gondolkodtam. Jött. Úgy de úgy meglepődtem!

Negyedikben a magyartanárom megkérdezte, hogy honnan másoltam azt a metaforát, amit a dolgozatomban használok.

És jött minden magától... gimnáziumi majd városi újság. Újságíró, majd szerkesztőriporteri suli. Külsőzés lapoknak, riporterkedés a helyi tévében, amatőr tánccsoport vezetése... éneklés. Húsz évesen az első kisregény. Pár évre a megyei antológia. Országos novellaíróverseny, mesepályázat.

Három fontos dolog váltja egymást időről –időre az életemben: a tánc, az éneklés és az írás. Ebben a sorrendben. Az írás a legerősebb. Táncból bezsebeltünk egy magyar bajnoki ezüstöt, az énekléssel pedig egyszer sikerült kicsapatni a zeneiskola két ablakát. Röpültek a kották, suttogtak a nézők : „biztos a huzat volt”. Biztos. Amivel véletlenül se próbálkozzak: a rajzolás. Csak napocskát, házat és királylányt tudok rajzolni.

Szerelem nélkül mindent csak félig csinálok, s ha valamit egészen, abba elveszek. Ezért racionális emberekkel veszem körül magam, akik segítenek a földön maradni több – kevesebb sikerrel.

Jelenleg Budapesten élek párommal, akit itt a fullextrán ismertem meg. Együtt varázsolunk, és építjük közösen a jövőt. A vonzás törvényének értelmében hisszük: határ a csillagos ég.

[Anna1955]

Tóth János
alias: fényesi





1959-ben születtem. Velem együtt még 151 194 gyermek abban az évben. Az előző évekhez képest kevesebb.

Ötödikes koromban írtam első versemet (A kismackó). Hatalmas sikert arattam (lány)osztálytársaim körében. Másolnom kellett indigóval (!) több példányba. Azóta bárhová vitt az Út, az írás megmaradt mellettem, bennem, és én az írásban. Az írás út önmagamhoz, hogy megismerjem, befogadjam a Világot. A Világ pedig üzen, visszaigazol, támogat. Előrelát.

Gyakran kapok írói nevem eredetére vonatkozó kérdést. 1984-ben találkoztam Cseh Tamás zenéjével. Fényesi (néhány írásomban Kelecsényi) egy általam megteremtődött név, egy főhős, akit el tudok képzelni az Ő dalaiban. Egy ember, aki hiszi, és befogadja az Utat, egy ember, akit hisz és befogad az Út. Bizonyságok egymásnak. Egy ember, aki része az egésznek, az egészbõl egy rész. Ahogy tagadom a véletlent, úgy hiszem Mindenki születésének értelmét. Lehet csak egy szót mond, egy érintést ad majd át, de akkor ő arra született meg.

A szavak a verseimben, novelláimban ha egy embert is elérnek, akkor az neki íródott meg. Egymásnak születünk, és az Üzeneteket át kell adnunk. Szeretet nélkül lehetetlen.


Szeretni lenni annyi, mint azonosulni valaki képével,
akiben benne élünk. Szeretet után vágyakozni annyi,
mint valakit várni, aki bennünk él. Egymásra találni annyi,
mint az örök Vágyakozást elérni.

[Anna1955]

Kovács Barbara
alias:Atlantiszi








Állomások, sorsfordítók…

1951. május 6. Megszülettem. Mivel vasárnap volt, éppen anyák napján…
1955. A belvárosi bérlakásunkból egy kertvárosi családi házba költözünk.
1965. Életemben először játszottam szimfonikus zenekarral; a Postások Szimfonikus Zenekarával.
Amit játszottam: Sugár Rezső: Rondó-ja volt.
1966: Másodszor játszottam a Postás Szimfonikusokkal, ezúttal Mozart F-dúr Zongora versenyének 2. Tételét
Ugyanebben az évben felvételt nyertem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés tanszakára
1969. Egy rádió- riport velem (Asperján György készítette), mint fiatal költővel, amikor is Pápay Erzsi mondta el 2 versemet…
Mellesleg érettségi + sikeres felvételi a Kecskeméti Tanárképző Óvodapedagógusi Szakára, a budapesti, nappali tagozatra.
1970. Kiemelt első díjat kapott az Országos Tudományos Diákpályázatra beküldött zenepszichológiai dolgozatom.
1971. Befejeztem konzervatóriumi tanulmányaimat, valamint megkaptam első diplomámat, és váltam óvodapedagógussá.
1972. Felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, magánének .- magánének tanári, iskolai énektanári, zeneiskolai szolfézs – zeneelmélet - tanári, valamint kórusvezetői szakára.
Mellesleg férjhez mentem.
1975. Megszületett első gyermekem.
1976. Megkaptam zenetanári, kórusvezetői és magánénekesi, magánének tanári, valamint kórusvezetői diplomámat.
1979. megszületett második gyermekem.
1982. Megszületett harmadik gyermekem.
1987. Befejeztem szociálpszichológiai tanulmányaimat.

Az újabb állomások
1995. Megjelent első gyerekverses könyvecském a hozzá készített 2 db. Műsoros kazettával együtt. A kazettán a könyvben található versek általam megzenésített változatai, vagyis, gyermekdalok hallhatók. Énekelnek a tanítványaim, a fiaim és jómagam.
Ugyanebben az évben az általam alakított OVI - színpad bemutatta első, zenés mesejátékomat.
1996. A második zenés mesejátékom került színpadra a kerületi művészeti iskola előadásában.
1997/8 fordulója: megjelent első mesém és egy gyerekversem a Nők Lapja c. folyóirat év végi, ünnepi számában.
Befejeztem az ELTE fejlesztő pedagógusi szakát, s megkaptam 3. Képesítésemet, váltam ezáltal fejlesztőpedagógussá.
2000. Megjelent a második gyermekkönyvem (mesék, versek) könyvem a hozzá készített 2 db. Műsoros kazettával együtt.
A kazettán a könyvben található versek általam megzenésített változatai, vagyis, gyermekdalok hallhatók. Énekelnek a tanítványaim.
Létrejött életem első, önálló, számítógépes, azaz digitális festményeimből rendezett kiállítása.
Egyik alapító tagja lettem a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesületnek
www.psalmusarts.hu s, mint ilyen, előadást és bemutatót tartottam az 1. Nemzetközi Psalmus Humanus Művészeti-nevelési Konferencián
2001. Megjelent a harmadik könyvem a hozzá készített 2 db. zenés kazettával együtt.
Valamint megjelent a negyedik könyvem is, egy ifjúsági regény.
Létrejött életem második és harmadik önálló, számítógépes, azaz digitális festményeimből rendezett kiállítása.
2002. Megjelent az ötödik könyvem, egy szakkönyv.
Létrejött életem negyedik önálló, számítógépes, azaz digitális festményeimből rendezett kiállítása.
Előadást és bemutatót tartottam a 2. Nemzetközi Psalmus Humanus Művészeti nevelési Konferencián
2003. Megjelent a hatodik könyvem, egy meseregény.
Létrejött életem ötödik önálló, számítógépes, azaz digitális festményeimből rendezett kiállítása.
Valamint, 2003 óta évente 1-2 alkalommal előadást és bemutatót tartok a Visegrádi 4-ek országaiból érkező pedagógusok számára
2004. Létrejött életem hatodik önálló, számítógépes, azaz digitális festményeimből rendezett kiállítása.
2005. Létrejött életem hetedik önálló, számítógépes, azaz digitális festményeimből rendezett kiállítása.
2006. Másodikként megjelent mesés – verses - zenés könyvem megérte második kiadását, a hozzá tartozó zenei anyag ezúttal CD-n került forgalomba.
Az Olvasók Boltjában sajtóbemutatója volt a 2003-ban megjelent meseregényemnek.
http://www.olvasokboltja.hu/legszebb_varazs/index.html
2006. április, zenei nevelőmunkám, új zenei nevelési módszerem elismeréséül a Nemzetközi Kodály Társaság tagjává váltam
2006. november, eltemettem APÁMAT
2007. március, eltemettem ANYÁMAT
2007. december, zenei nevelőmunkám, új zenei nevelési módszerem elismeréséül az UNESCO Zenei-nevelési Bizottságának tagjává váltam
2008 – nyugdíjba megyek….

Eddigi életem során a felsorolásból ki nem derülő dolgokkal is foglalkoztam és foglalkozom máig, és remélhetőleg a jövőben is. Na, nem szimultán, egyszerre legfeljebb 5 különböző tevékenységgel:
Vezettem: kórust, pedagógus-továbbképzést, (az ország sok városában, községében) munkaközösséget,
Írtam: a nyomtatott és az elektronikus sajtó számára cikkeket, tanulmányokat, szakkönyveket, gyerekkönyveket és két zenés mesejátékot, valamint forgatókönyveket és szövegkönyveket, verseket és novellákat
Lektoráltam: cikkeket, tanulmányokat, könyveket,
Készítettem: könyvborítókat
Szerkesztettem: könyveket
Dolgoztam: óvodapedagógusként, zenetanárként, fejlesztőpedagógusként, stúdióban hangszeres zenészként, énekesként, keverőként, vágóként, zenei rendezőként, zeneszerzőként, hangszerelőként
Komponáltam: rengeteg zenét
Rendeztem: színpadra mesejátékot, Tv stúdióban tévéjátékot
Tartottam: szakmai előadásokat és bemutatókat hazai és nemzetközi konferenciákon
Alakítottam: kórust és színjátszó társulatot
Színpadon: játszottam énekes-, valamint prózai szerepeket
Hangversenyteremben: játszottam szólistaként zongorán, zenekarral zongorán, énekeltem magánénekesként, dirigáltam kórust
Készült velem: 2 tv-riport, 2 rádió-riport, számtalan cikk található rólam, interjú velem, valamint a leglényegesebb:
egyike vagyok annak a 12 pedagógusnak, akik saját módszereik, azok évtizedek óta tartó sikeres és eredményes alkalmazása következtében szereplői egy 4 nyelvre lefordított, és feliratozott szakmai DVD-nek, és a hozzá tartozó könyvnek, ami már 6, művészeti nevelési világkonferencián mutatódott be a szereplő pedagógusok önálló módszereinek és munkásságának ismertetésével egyetemben.
Módszertani könyvemet és tankönyvemet 11 országban használják eredményesen (magyar nyelvet értő tanárok)

És nem mellesleg, hanem főleg: felneveltem/tünk 3db. közös, sajáttermésű fiút, 36 éve nyűve közben egymás idegeit, ugyanazzal a férjjel…

[Anna1955]

Dr. Varga Imre
alias: Emericus




1960. június 15-én születtem Debrecenben. Édesanyám pedagógus, Apám mérnök volt, a húgom bíró, jómagam meg író – szerettem volna lenni, de a tüdőgyógyászatnál kötöttem ki. Az olvasás szenvedélye a családban általános volt. Írni kisiskolás koromban kezdtem, ezek a művek nem maradtak fenn. Komolyabban tizennyolc éves korom óta verselgetek. Önálló művem eddig nem jelent meg, hacsak nem számolom a szakirodalmat (cikkek, egyetemi jegyzet, tankönyvrészlet). A Fullextrához 2005-ben csatlakoztam.

Külsőre általában nyugodt, kiegyensúlyozott ember benyomását keltem. Valójában nyughatatlan, mindig elégedetlen valaki vagyok. Félrevonulónak, önzőnek is tartanak, pedig szeretem a társaságot.

Igyekszem – mint valamennyi ember - jelet hagyni magam után. Szeretném, ha ezeket a jeleket a fiam is észrevenné. Ez minden.