1952-ben születtem, a veszprém megyei Tés községben. A családom imádott olvasni, ha behunyom a szemem, és felidézem az emlékeimet, mindig könyvvel, újsággal a kezükben látom őket; ezek után nem meglepő, hogy nekem is életfeltételt jelent.
Az írás, az más, hosszabb kihagyás után négy évvel ezelőtt uralkodott el rajtam a szenvedély. A középiskolában a magyartanárom még nyolcoldalas dolgozatokat kapott, gyorsíró stílusra emlékeztető vonalakkal, de néha még így sem sikerült befejeznem az óra végéig. Hogy ő meddig silabizálhatta? Fülöp tanár úr egy alkalommal az összes "ö" betűmön kijavította a vízszintes vonalat két pontra, máskor megjegyezte, hogy a fantáziámmal nincs baj, de a kézírásom minősége erősen emlékezteti azokra a vonalkákra, amit Ildike, a kétéves a bilin ülve húzogat a papírra. Lenéztem a dolgozatfüzetemre, hát…
Ha távol voltunk egymástól, a rokonságot is hasonló hosszúságú levelekkel bombáztam. Ha a soraimat nem szövi át a humor ezer szála, talán nem kísérleteztek volna a rémes hieroglifák fejtegetésével, de a nevetés valószínűleg megérte nekik a fáradságot, mert elolvasták, felolvasták, és időnként kézről kézre adták.
Azután egy ideig nem írtam, csak olvastam, olvastam. Minél több könyv került a kezembe, annál bizonytalanabb voltam a saját firkáim értékét illetően, a stílusom nem irodalmi, rossz a mondatszerkesztésem, a szórendem, szóismétlések, döcögő mondatok jellemeznek. Talán megpróbálhattam volna más lenni, szebb, jobb, díszesebb, részletesebb, de úgy éreztem, az már nem lenne Rinka, fel kell vállalnom magam a hibáimmal együtt.
Négy évvel ezelőtt egy internetes fórumon lepötyögtem néhány gyerekkori történetet. Semmi formázás, szerkesztés, csak úgy, mindjárt az oldalra. Nevették, szerették, követelték: még, még, még! Egy, az oldalon megismert barátom azt állította, lát bennem lehetőséget. Hittem neki, a jót szívesen elhiszi az ember, hát még, ha hinni is akarja. Hát, valahogy így kezdődött. Azóta megpróbálkoztam novellával, elbeszéléssel, és az idén júliusban megjelent az első könyvem, egy kisregény, romantikus, misztikus mese. Még nem tudom felmérni, milyen eredményt hoz az első próbálkozásom, de bármi történik, az igazi műfajom a humor marad, s ha Te, olvasó, szívesen mosolyogsz, vagy gondolkodsz el a történeteimen, az a siker maga, ennél méltóbb elismerést nem kaphatok.
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2009 Szept 17 Csüt 16:00), összesen 1 alkalommal
"Mert célom sincs, nem is kell, csak egy ember hallja hangom, aki majd megérti minden harcom.Mert elég egy, hogy a világ megváltozzon, s mert nekem elég egy, hogy ezzel megváltson."
Nos, ez a két mondat határozza meg leginkább személyiségem.
A nevem barátaimnak, így nektek is csak Kata:)
Igazából nem tudom mit is írjak(mindenki ezzel kezdi).
Olvasni, írni szeretek, és nem utolsó sorban sétálni a szabadban, az erdőben(ki nem?).
Ezenkívül imádom az animéket, ebben a témában viszont szinte "mindenevő" vagyok(akadnak sorstársaim).
És igen, ezek után megkérdezheti bárki joggal, hogy akkor mégis mi az érdekes ebben az egészben.
Írhatnék hosszú, pátoszi sorokat, unalmasabbnál unalmasabb adatokat, hogy mikor születtem, hol, hogy hívnak, mit szeretek, kiket szeretek, mik a kedvenc ételeim, italaim, játékaim, meg Isten tudja mit, de nem hiszem, hogy ezzel bárki is közelebb jutna megismerésemhez, mivel nem csak adatokból állok, ahogy a legtöbb ember sem.A legfontosabb azonban az érzés, amit ezzen a nagyszerü portálon szeretnék eljuttatni mindenkihez.A hosszú évek alatt(ezt most tényleg az elmúlt 2 évre mondom!), rengeteget változtam.
Nem vagyok nagy technikai zseni, és valójában semmi különleges nincsen bennem.
Az én egyedüli meghatározóm, hogy képes vagyok látni.Lehetek akármilyen tanuló. akármilyen mesterséget űző, ha nem értem azt, ami körülvesz.
És rávezetni a világot, hogy sosem az a fontos, amit elsőre látunk, hanem hogy megismerjük a látszatot.
A legfontosabb a béke, a szépség, a művészet, de nem a bamis, hanem az igazi.Hogy én melyiket nyújtom, döntsd el, Te kedves olvasóm, és bizonyítsd be magadnak, hogy mindenki mással szemben, Te(itt mindenképpen)különleges vagy.
Elküldve: 2009 Szept 20 Vas 7:31 Hozzászólás témája:
Vaszkó Márta
alias: eprecske
1962-ben születtem egy hideg novemberi napon a nyilas jegyében.
Talán ezért is szeretem a telet.
Békéscsabán élek.
Általános iskolai tanulmányaim végeztével,Egészségügyi Szakközépiskolában érettségiztem.
Ezután bölcsődében helyezkedtem el s gondoztam az aprónépet.
A gyes. és kisebb kitérő után iskolában dolgozok főállásban, ugyanitt társadalmi munkákban is aktívan részt veszek. Néha (mindig) időzavarral küzdök.
Három lány gyermekemet nevelgetem, próbálom őket terelgetni az élet rögös útjain.
Sok minden történt az életemben amit nem mindig tudtam feldolgozni, eltemettem magamba.
Nehéz helyzetek is adódtak, de újra és újra felálltam s bizakodtam szebb is lehet az élet.
Biztattak írjam meg az érzéseim, írjam ki magamból a fájdalmat ,örömöt, mindent ami a hosszú évek alatt csak rakodott egymásra.
Ösztönösen írok, tudom sokat kell még tanulnom, de azért vagyok itt köztetek.
Remélem, hogy verseimmel, amit szívből írok át tudom adni vívódásaimat, gondolataimat.
S ha az olvasóban soraim elindítottak egy gondolatot, akkor nagyobb elismerést már nem is kaphatok.
1957. Július 28-án születtem Zentán, egy vajdasági kisvárosban a Tisza partján. Foglalkozásom, vegyész technikus. 2000-óta Budapesten élek. Az írással csak pár éve próbálkozom, mert ami nem fér el bent, annak ki kell jönni. Hát, kiírom magamból. Egy internetes ismerősöm arra buzdított, ne csak a blogomon gyűjtögessem az írásaimat, jelenjek meg valamelyik irodalmi oldalon. Így kerültem a Fullextra.hu ra 2008-ban.
1957-ben születtem Budapesten. Anyám egyedül nevelt. Szegények voltunk. Egy ideig intézetben is éltem.
Egészen fiatal korom óta vonzott a képzőművészet. Már elsős gimnazistaként kerámia műhelybe és rajziskolába jártam. Tagja lettem a Ferencvárosi Képzőművészkörnek
Fiatalon néhány tárlaton részt vettek grafikáim és szobraim. Kétszer jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszékére, mindhiába. Ekkor abbahagytam az aktív képzőművészeti tevékenységeimet. Száraz vegyipart, majd pénzügyet tanultam, így lettem kutatólaboráns, mellette gyermekklub vezető, később iskolatitkár, pénzügyi előadó, majd egyéni vállalkozó.
A számítástechnikával 10 éve kerültem közelebbi kapcsolatba, nagyon megszerettem. Fiamnak és sorstársainak számítógépes programokat készítettem. Terveztem társasjátékokat, prezentációkat és számítógépes grafikákat is. Honlapokat is szerkesztettem.
Sokat olvastam, a könyv szeretetét anyámtól és nagyanyámtól örököltem. Az írással kb. tíz éve kezdtem el foglalkozni. Amolyan asztalfiók-írogató lettem. Visszatértem a képzőművészet bűvkörébe is, ritkán, de alkotok, egy-egy grafikát, szobrot.
Több mint egy évtizede Gárdonyba költöztünk. Férjemmel szeretetben, családi körben neveljük halmozottan sérült, kerekes székes gyermekünket, több mint két évtizede. Egzisztenciánkról lemondva, életünket immáron fiam boldogulásának szenteljük, megnyugvással. Célunk, hogy minél teljesebb életet élhessen. Harcolunk érte és sorstársaiért minden szinten, ahol csak tudunk. Mára saját megrendült egészségemért is küzdenem kell.
Elfogadtam a sorsomat, babérokra nem törekszem, egyszerűen jó itt lennem köztetek.
Nevem Szűcs István. Rövidebben: Péter. Debreceni születésű vagyok, 1947-es. Mire az első osztályt kezdtem, édesanyám egy tanyasi iskolában tanított. Itt osztatlan iskolában végeztem az általánost. Voltunk vagy húszan elsőstől nyolcadikosig. Aztán Szegeden jártam ki a közgazdaságit. Nem túl nagy érdeklődéssel. Utána még néhány különféle szakmát szereztem, társadalomtudománnyal, filozófiával foglalkoztam, és végig robotoltam az életem mindenféle számomra érdektelen munkával.
Festegetni kezdtem, de rendszeresebben csak 2007 óta. Volt néhány kiállításom, kijött rájuk néhány Tv adó, rádió, újság , riportot készíteni. Nem néztem, nem olvastam. Nem érdekelt. Csak annyit tudok a festészetről, amennyit saját magamtól tanulhattam, hiszen még rajzórám sem volt soha életemben. Azért szeretik a képeimet akik látták. Verseket csak 2008 november tájt kezdtem írni rendszeresen. Az éjszakai rajzolgatás helyett, mert már nagyon romlott a szemem. Azóta néhányszáz költemény nőtt meg. Mindenhol kérik, hogy felrakhassák a saját portálokra, kérik megzenésítésre stb. A kanadai magyarok számára nyílt irodalmi fórumra is kérték, hogy feltehessék a verseim a legszebb magyar versek közé. Néhány antológiában, újságban, rádióirodalmi esteken szerepeltek a festményeim, verseim. Önálló kötetem most van a kiadónál. Ha nem leszek nagyon lusta, összeállítom és elküldöm a második kötet anyagát is. A neten csak pár hónapja fedeztem fel az irodalmi fórumokat. Általában szeretik , amiket írok. Többnyire szórakoztatóak, sohasem fenségesek, és mindig az én hangomon szólnak. Nem istenes versek. Istentelenül csiklandóak.
ÉN VAGYOK
(Szűcs István)
Öntörvényű vagyok, és nagyon makacs
Szél iránt nem hajlok, lelkem akár a vas
Versengni mással én bíz sosem fogok
Ha nincs mit elmondanom, akkor hát hallgatok
Kimondok én akármit, amin csak jár eszem
Sosem törődök azzal, ha véle vétkezem
Kit érdekelne már az, hogy más nagyobbra nőtt :
Annál legyek csupán jobb, mint voltam azelőtt !
/2009-04-18/
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2011 Okt 13 Csüt 21:24), összesen 2 alkalommal
Elküldve: 2009 Dec 16 Szerd 16:49 Hozzászólás témája:
Varga Balázs Dániel
alias: varga80
1981.09.24. - én születtem Debrecenben, második gyermekként.
Juhász, és polgári család sarja vagyok. Vegyésznek készültem, s így lettem festő!
Két gyermekem van, akiket mindennél jobban szeretek!!!
Balmazújvárosban élek, szívemhez nagyon közel áll Hortobágy, mert ifjú koromat szinte ott töltöttem, a puszta és a halastavak környezetében.
Az őszintéket kedvelem, a zsiványokat kardélre hányom.
Végzetem az emberi butaság, de minden csúfságban van valami szép!!!
Elküldve: 2010 Jan 20 Szerd 22:14 Hozzászólás témája:
S. Farkas Zsuzsanna
alias: naiva
Mivel is kezdjem? Időrendbe, vagy fontossági sorrendbe írjam le életem mozzanatait?
Mi az, ami érdekelhet benneteket? Mi az, ami érdekes bennem? Nem tudom…
Tények, amelyekről „kivonatok” készültek:
1965. január 26. megszülettem.
1988. július 23. férjhez mentem.
1989. december 18. megszületett első gyermekem /kislány/
1992: június 09. megszületett második gyermekem /ő is kislány.
Vannak bizonyítványaim is… Sok… Ne kelljen felsorolnom, sem az iskolákat, ahova jártam.
2002 óta dolgozom ugyanazon a munkahelyen, gyógyszertárban, szakasszisztensként. Előtte az élet számos területén tevékenykedtem: voltam könyvtáros-népművelő /ezt az öt évet a mai napig visszasírom/, aztán voltam a Balaton-parton recepciós, portás, és valutapénztáros Voltam munkanélküli is. Így utólag milyen változatosnak tűnik az életem… Soha nem féltem a kihívásoktól, az újtól, a tanulástól…
Életem folyamán voltak nagyon boldog időszakok, de voltam nagyon mélyen is. Sikerült talpra állnom.
Imádom a családomat, és folyton féltem őket!
Mindig szerettem írni, kislány korom óta. Kilószámra írtam a naplókat, „regényeket”, verseket… Újságíró szerettem volna lenni, vagy nagy írónő! A megyei újságban több írásom is megjelent. Milyen büszke voltam rá! Még honoráriumot is kaptam!
Mindig, mindent meg akartam írásban örökíteni, de ez sajnos sokszor megmaradt a „na egyszer majd ezt is leírom”- szinten. 2004-től kezdtem el újra verselgetni, hosszú kihagyás után…Talán mert a gyerekek nagyobbak lettek, és maradt egy kis időm magamra. Persze kellett egy barát, aki bíztat és bátorít, Őt már az Internetnek köszönhetem.
Mára már szinte mondhatom, mindennapi tevékenységgé vált számomra az írás.
Tagja vagyok egy Veszprém Megyei Alkotóklubnak. Félévente megjelenő kiadványainkban nyomtatásban is megjelennek verseim, kiállítás megnyitókon, fesztiválokon szereplünk, műveink előadásával.
Számos antológiába és az Irodalmi Rádió köteteibe válogatták be írásaimat.
2006-ban regisztráltam a Fullextrán, nagy naivan, hogy, ugyan mit is keresek én itt, ennyi remekül író ember között… Aztán egyszer csak – nem is tudom, hogyan, miért – egyik moderátora lettem az oldalnak. Megtiszteltetés ez, és én igyekszem alázattal, legjobb tudásom szerint segíteni az itt folyó „munkát”. Imádok szervezni, emlékeztet népművelői múltamra. Hálás vagyok a sorsnak (és winner-Lacinak, aki idehívott az oldalra), hogy köztetek lehetek! Barátokat találtam, és egy olyan közösséget, ahol fontos a másikra figyelés, a megértés. És természetesen a közös érdeklődés: az írás szeretete köt össze ismerőst, ismeretlent, hisz igazán csak az érti meg az alkotás kínját, örömét, aki maga is ír.
És ami a legvonzóbb a Fullon: a személyes ismeretség, a rendszeres felolvasóestek, alkotótáborok, az EGYÜTTLÉT… Mindez már túlmutat a virtuális kereteken.
Megjelent köteteim: 2009: Kristálypalota (novellák versek), 2011: Levelek a múltból (kisregény, novellák, versek).
Szeretem a szépet, keresem a mélyen átélhető perceket az életben. Élem a mindennapokat, dolgozom, anya és feleség vagyok, Szabadidőmben leülök a számítógép elé, olvasok és írok. Boldoggá tesz, ha tetszenek a műveim, ha élményt tudok adni csupán a szavaim által, de ha nem tetszenének, azt hiszem, már akkor sem tudnék „leszokni” az írásról.
Mottóm talán az lehetne:
„Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” (Kant)
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2011 Nov 1 Kedd 20:18), összesen 2 alkalommal
Óbuda kertvárosi részén nőttem fel, születésemtől felnőtté válásomig ezer szállal kötődve a már majdnem falusias, de igazán családias környezethez. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat ugyanabban az épületben, és - kevés kivétellel - ugyanazoktól a tanároktól tanulva végeztem el. Ismertem és szerettem a házakat, üzleteket, a Dunát és a Hajógyári szigetet, ahol barátaimmal sok időt töltöttünk együtt. Noha egy időre – első házasságkötésem után – a belváros lakója lettem, ott soha nem éreztem jól magam, mindig visszavágytam gyerekkorom helyszínére.
Igyekeztem mindent megismerni, mindent kipróbálni, amihez csak hozzájutottam. Voltam, úszó, sportlövő, barlangász, vitorlázórepülő, vagyis levegőbe, vízbe és a föld alá is elmentem, hogy a lehető legtöbbet megismerjek az életből.
A foglalkozásaimat is a változások jellemezték, voltam nyomdász, taxisofőr, zöldség-gyümölcskereskedő, fuvarozó kisiparos, biztosítási ügynök, bróker cégnél oktatási igazgató, és jelenleg kamiont vezetek Európa útjain.
Második házasságom visszahozott Óbudára, de a kertvárosból panelrengeteggé vált környezetben már csak emlékezetem őrzi a régi kis házak képét.
Az irodalom – amióta olvasni tudok – mindig a kedvenceim közé tartozott, írtam is, de csak olyankor, amikor egy témát fontosnak tartottam. Nem gondoltam arra sohasem, hogy ezeket az írásokat széles közönség elé tárjam, de barátaim bíztatására az Interneten kerestem erre lehetőséget. Eleinte csak olvastam mások írásait, ma is többnyire ezt teszem, de itt a Full-on, azt látva, hogy milyen baráti, már-már családias a légkör (mint a régi Óbudán volt), elküldtem néhány írásomat, versemet.
Életem során oly sok élményben volt részem, jóban és rosszban egyaránt, hogy kevés volna újabb hatvan év mindegyik megírására. Amiről azt gondolom, érdemes papírra vetni, ezután is leírom, annak reményében, hogy akad majd valaki, aki örömmel olvassa.
Örülök, hogy itt lehetek.
A PiaNista név az esetemben abból ered, hogy egész életemben pianóztam, vagyis zongoristaként kerestem kenyerem. Egyébként Maróti László vagyok. 72. évemet élem, de még gyakran játszom, vagy kórust vezetek...már négy éve. Novellákat és verseket írok. Amit a hétköznapi életbôl nem tudok kiemelni és írni róla, sci-fi formát választok hozzá. Ilyenkor a legtöbben megijednek, hogy "már megint valamiféle lövöldözős űrháború", de ilyesmivel soha nem foglalkoztam. Igyekszem mindíg valami fontosról írni, öncélú rímfaragásnak nem látom értelmét. Egyetlen megjelent regényem: az "Időzavar" (2007. Accordia Könyvkiadó).
Mindenkinek jó írást kivánok:
PiaNista (Maróti László)
Gligorics Teru a nevem.
Délbánátban születtem Fehér Teréz néven egy nagyon szegény, sok-gyerekes családba, március 28, 19….a többit hagyjuk rá, én sem szeretek rágódni rajta. Már diákkoromban is állandóan írtam, előbb csak magamnak, vagy meséket testvéreimnek, később egy néhány heti lapnak voltam a tudósítója. Növekvő pályám viszont hamar megszakadt, férjhez mentem és politikai okok miatt kivándoroltunk férjemmel. Sok-sok éven keresztül nem volt semmiféle kapcsolatunk magyar emberekkel. Szó szerint éheztem a magyar szóra, magyar zenére. Bár sokat olvastam mindig, nem pótolta az nekem a világon legszebb nyelvet egy cseppet sem.
Körülbelül tíz évvel ezelőtt véletlenül ráakadtam egy magyar irodalmi portálra. Akkor írtam valamilyen kis apróságot és többé meg sem álltam. Sok jó barátra tettem szert, akik biztattak, bátorìtottak, sìrtak és nevettek velem. Sokan belőlük itt vannak, a Fullextrán, hála Istennek. Csak most érzem mennyire hiányzott az írás egész életemben. Boldog vagyok hogy itt Rátok találtam, és befogadtatok magatok közé. Tudom, sohasem less belőlem nagynevű író vagy költő, mincs nekem arra sem tudásom, sem tehetségem, de amíg ki tudom fejezni gondolataimat és megosztani Veletek, addig úgy érzem, életem tökéletes.
95-ben férjem meghalt, pár éve újra férjhez mentem. Ma a hivatalos nevem Patterson, de barátaimnak csak Gligorics Teru maradok amìg élek
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2020 Szept 3 Csüt 13:50), összesen 2 alkalommal
Elküldve: 2010 Márc 28 Vas 19:24 Hozzászólás témája: Geisz László
Geisz László
alias: venyige
1952. 04. 17. - 2011. 02. 18.
Emléked örökké szívünkben él.
1952. 04. 17-én születtem országunk ékszerdobozában, Sopronban.
Itt élek feleségemmel, lányaimmal, és Viktória unokámmal.
Bár az irodalmat mindig is szerettem, eredeti szakmám a tollforgatástól eléggé távol áll.
Kenyeremet évtizedeken keresztül, gépész üzemmérnökként kerestem, mérnöküzemgazdász másoddiplomával. Ma már nyugdíjas vagyok.
Mint sokan mások, ifjú koromban én is írtam pár szösszenetet, de komolyabban kb. 3 évvel ezelőtt kezdtem firkálni. Ekkor már leszálló ágban voltam és senki sem mondhatta, hogy egy komoly vezető miért bíbelődik a vadvirágon pihenő pillével.
"Vedd észre léted sok apró csodáját,
ha vadvirágon pille megpihen,
mikor tavasz felölti új ruháját,
vagy szellő leng faágon szelíden."
Ebben a rövid időszakban több mint háromszáz írásom született. Főleg verseket írok, de van jó néhány dalszövegem, és írtam pár rövidebb prózai művet is.
Néha elég egy gondolat, hangulat, ritmus, vagy egy bennem motoszkáló dallamfoszlány, hogy tollat ragadjak. A verseimen én nem dolgozom, csak hagyom, hogy agyamból szabaduljanak.
Írásaim között vannak gondolkodásra késztetők, ugyanúgy, mint hangulati alapokon nyugvó természeti versek. Vannak szerelmes verseim is. Gyerekeknek szánt írásaimból lassan összejönne egy kötetre való. Dalszövegeim még megzenésítésre várnak.
A NET-en más fórumokon is ott vagyok, más-más néven. ( Pl.: AMF, GothArt, Virtus, DunapART cafe, IR, Zeneszöveg, Napkorong.) Rendszeresen írok antológiákba, szerepelek pályázatokon.
Nyomtatásban társszerzőkkel a Verselő Antológia 2008, és a Tízek (Hajnal Könyvek 07) 2009 kiadványokban jelentem meg nagyobb terjedelemben. (11 ill. 27 írás)
Első önálló -100 verset tartalmazó- kötetem 2009 karácsonyára jött ki a nyomdából.
"Nekem nem formám
a semmit tevés,
tervem még volna,
de időm kevés."
Legutóbb Anna1955 szerkesztette (2011 Okt 13 Csüt 19:09), összesen 2 alkalommal
Elküldve: 2010 Jún 2 Szerd 20:25 Hozzászólás témája:
Szűcs Gyuláné
alias: doszke
Születtem Hajduszoboszlón, l945. március 8-án.Négy éves koromtól
Debrecenben élek, de laktunk Nyíregyházán is hét évig l959-ben visszaköltöztünk Db-be.
Közgazdasági Technikumi Ker.Tag. érettségim van.
Kereskedelmi területen dolgoztam irodán: voltam: gépkönyvelö, ellenőr, rendész ez utóbbi rövid ideig (2.év)
Majd másik ker. cégnél :irodán, könyveló, pénzügyi munkatárs, folyószlarendező.
1996-ban több betegségem miatt, leszázalékoltak(asztma, gerincsérv stb)
Tulajdonképpen 96-óta foglalkozom versírással, h o b b i k é n t .
2007-ben megözvegyültem. (KÉt Fiam még nem házas.)
Kedvenc időtöltésem, pl. Séta, de nem rendszeresen, Nagyerdőn társaságban, fürdőzés, úszás, kerti tevékenység
nagyon nagy örömmel olvasok itt ezen a helyen a FULLEXTRÁBAN.
Van egy baráti társaságom (kb lo személy)
Nem hallgatom el, hiszem az Isten létezését, római katolikusként:, járok lelki körbe(bibliaóra), tornázni, misékre.
2008-óta tagja vagyok a Batsányi- Cserhát Művész Kőr Alföldi Tagozatának. Valamint, hogy elkészült egy verses kötetem ez év elején.
Összel készülök a következő összeállitásához! Örömömre szolgál, hogy a Full-Extrában ilyen nagyszerű emberekkel léphetek táv- ismeretségbe.
1961 májusában születtem, Jurij Gagarint a világűrbe a Vosztok-1.
csak hetekkel előttem röpítette. Ez évben épült a fal Berlinben. A
kietlen Nyírségben nevelkedtem, nyaranta vakációzni Somogyba, a
gyékényesi bányatóra mentem.
1970-től Budapesten teremtem, majd középiskolai tanár lettem, erre vetemedtem.
Az angol nyelvet Oxfordban és Londonban felszedegettem, majd történész-kandidátus lettem.
Van három álomszép gyermekem, és egy kedves feleségem, 25. házassági
évfordulónkat ünnepeltük nemrégiben.
Vagyok kül- és biztonságpolitikai tanácsnok a Parlamentben.
Elküldve: 2010 Nov 11 Csüt 20:45 Hozzászólás témája:
Balla László
alias: ballalaci
1965. november 15-én születtem Budapesten. Gyerekkorom egy részét Pomázon éltem, majd visszaköltöztünk a fővárosba. Sokat nyaraltam a Mátrában rokonoknál, így nem csoda, hogy a hegyek szerelmese lettem.
Futball-kapuskodtam és elvégeztem a Vendéglátó Ipari Szakiskolát, felszolgáló szakon.
Jelenleg is ezt a mesterséget űzöm, máshoz még kevésbé értek. 1987. nagyon hideg telén ismerkedtem meg párommal, akivel azóta is együtt élünk. 1988-ban megszületett lányunk Adrienn, 1990-ben pedig fiunk László.
2001-ben költöztünk Vácegresre, újonnan épült, első saját kis otthonunkba. Feleségem beiratkozott esti gimibe, én meg véletlenül (szó szerint) ott ragadtam vele. Egy padba ültünk, és egy évvel a lányom előtt érettségiztünk, ráadásul ugyanabban a teremben, ahova ő járt nappali tagozatra. Habár a magyar középkori történelem tanulmányozása már előtte is a hobbim volt, valószínűleg ott történhetett velem valami, ugyanis abban az időben kezdtem el papírra vetni gondolataimat. Sajnos kevés a szabadidőm, de amikor számomra érdekes témára akadok, akkor szenvedéllyel vágok bele a kor tanulmányozására. Mindig megpróbálok hiteles maradni. Sokszor egy mondat leírása 2-3 hét kutatómunkámba kerül. Ez nem panasz, mert örömmel teszem. Írásaim nyelvezetében mindig az egyszerűségre törekszem, hogy bárki számára könnyen érthető legyen.A régmúltból kiragadott történetek felidézésével az a célom, hogy felhívjam a figyelmet, mennyi névtelen és neves ember ha kellett, életét is képes volt feláldozni a Szeretet, a Hit, a Becsület és a Haza védelmében. Próbáljunk utódokhoz méltón élni, történeteiket tovább adva gyermekeinknek, unokáinknak.
Álmom és vágyam, hogy egyszer saját kötetemet láthassam a könyvesboltok polcain. Tudom, nem egyszerű, de titkon bízom benne.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
