FullExtra Arcképtár

[Anna1955]

Kovács Sándor Áron
alias: sendiert






Valamikor `87 nyarán pontosan Július hónap 5. napján sírt fel a világ, én meg csak nevettem rá.
Az édesanyám szerint az orvos azt mondta: nagy zsivány lesz a gyermeke. Milyen igaza volt!
Sem az óvoda, sem az iskola nem kötött le különösebben. Nem láttam benne semmi érdekeset.
Helyette, hol cserebogarak után, hol a copfok után kapdostam. Állandóan szerelmes voltam...
Hol a világba, hol a lányokba, de néha ez a kettő átfedte egymást. E két csodálatos érzés között, töltöm mai napig az életem. Hol erre, hol arra húz a szívem, hol szabadságra szomjazom, máskor meg egy gyönyörű nő szabadságom csillapító csókjára.
Az édesapám már korán rám aggatott egy becenevet, vagy inkább jelzőt, a kócos csavargót.
Milyen jól ismer az öreg. Nem sok időt töltöttem a családi fészekben, néha napokra eltűntem, emberek és könyvek társaságába vackoltam magam, és be nem teljesülő ideológiák fényében, csillogó szemem, utcai padok árnyékában hunytam le. Sokszor ilyen élmények hatására fűztem egymásra szavakat, amiknek varázslatos ereje volt.
Bevallom őszintén, az előző soraimban füllentettem, mert imádtam iskolába járni, főleg az irodalom és történelem órákra, a többit inkább kerültem...
Megigéztek a versek, még azok is amiket nem értettem, igaz el tudtam olvasni őket, mert értettem a szép magyar nyelvet, de a mondanivalóját, nem mindig fogtam fel. Szó se róla, hüjének éreztem magam, (sic! egy szimpla pontos j-ével).
Ezért képeztem magam, és egyre több érthetetlen szöveget olvastam, főleg filozófiát.
Tizennyolc évesen szerelmes lettem, és egyben szabad is. Olyan volt ez, mintha a nap-éj egyenlőség az egész évre kihatna. Semmi sem szenvedett hiányt, boldog voltam.
Iskolába is jártam, egész sűrűn, főleg a kedvesemébe, ahol folyósok padjain betűket egymás mellé ütött kódját értelmeztem, néha a tanári dohányzóba cigiztem, és beszélgettem az élet nagy dolgairól a tanárokkal. Ott mondták nekem a tanárok,- Sanyi, miért nem tanulsz filozófusnak?
Nem tudtam mit jelent pontosan a filozófia, hiába olvastam ilyen jellegű könyveket, de a szó jelentése bizsergetően hatott rám.(Valójában a mai napig nem tudom mi a filozófia!)
Ezért eldöntöttem, vagy költő vagy filozófus leszek, de helyettem is döntött az élet. A szerelem megsavanyodott, az iskola meg hiányolt. Ki gondolta volna?! Tényleg penge élen táncol az ember. A döntései, a szabadság veszélyes fegyver, ami önmagunk ellen is fordítható.
Matematikából megbuktam, a többit könnyűszerrel abszolváltam. Pótvizsga, egy év nehéz fizikai munkavégzés, letargia. Semmit sem értem el a célok közül, amit kitűztem magam elé.
Annak ellenére is boldogtalan voltam, hogy hiába dagadt a zsebem a munkából szerzett pénztől. Tizenkilenc évesen az éjszakába szórtam, mint isten a csillagokat. Csillogtak, csillogtak, de csak vágyak maradtak. Egyre többet nyeltem le, hol alkoholt, hol a bódító füstöt, hol amit az élet lenyomott a torkomon. Ezek vezettek egyenes úton vinnyogva a pszichiátriára...
Felnőttem!
Konstatáltam a helyzetem, amikor Krakkó felé zötyögtem a vonaton. Mélyet slukkoltam a lejmolt cigimből, és nevettem egyet. Nem tagadtam meg magam. Továbbra is csavargó maradtam a magam módján, vagy hippi ahogy mások mondják rám. Színészkedés, egyetem, utazás, írás-olvasás. Tényleg nem változtam, egy hajszálnyit sem, csak felnőttem. Konstatáltam újra.
Talán azt hozzá tehetem még, hogy új igaz barátokkal és élményekkel béleltem ki a szívemet, és talán bölcsebbé váltam egy kicsit.
Azóta eltelt két év. Lecsillapodtam, és megtettem a kötelezőket: lediplomáztam filozófiából, és most lassan egy éve belekezdtem a második és harmadik diplomámba. Már lassan négy éve állok ki a színpadra, továbbra is társ nélkül, a saját szívem ütemére dobban a szívem, a terveimet próbálom beleszőni a jelenbe, hogy a jövőmmé válhasson, és felteszem a kérdést, mit ér az élet?
De erre a kérdésre mindig csak nevetek, és visszaemlékszem milyen az, amikor beleszeretek egy női tekintetbe, és milyen érzés az, amikor izgatottan bepakolom a hátizsákom, vagy megölelem a szeretteim.
Nem értem! Nem értem, és nem is fogom...hát nem csodálatos ez a tudat, ez az érzés?

Kovács Sándor Áron
alias: Sendiert de Sandro 2011.Jún. 22.

[Anna1955]

Salati Ferenc
alias: almajanos





Salati Ferenc vagyok, alias almajanos. 1949 dec.26-án születtem Marosvásárhelyen. Édesapám Homorodszentpáli, székelyföldi ezermester volt, aki Barótról került Marosvásárhelyre, és többek között vérbeli mozis és fotós is volt. Édesanyám papi családból származó tanitónő volt Marosvásárhelyen, és én valószinüleg nagyapámtól örököltem a bőbeszédüséget. Érdekes módon engem is az Angyal hozott, és igy örvendetes módon születésnapomon, Karácsony másodnapján, még nagyon sok ember ünnepel, velem együtt. Amúgy optimista beállitottságú vagyok, de mindent analizálok és elfogadok.
17 évesen érettségiztem, majd épitészeti technikumot végeztem. Iskoláséveimben zenéltem, zongoráztam, gitároztam, sokat olvastam, mindent, ami a kezembe került, prózát, verset, ezotériát, tudományos és müszaki tanulmányokat, egyszóval mindent. Valójában reálbeállitottságú vagyok, de nagyon mélyrehatóan tanulmányoztam az ezotériát, mágiát, metafizikát, paratudományokat is. Mindent meg akartam érteni, és most már mondhatom, hogy meg is értettem az egész világot, és benne a helyünket. Hobbym volt a szines fényképezés és filmezés, a zene, az elektronika, automatika, nemhiába dolgoztam egy bútorgyárnál a mérőmüszerekkel és automatizálással.
1998 -ban megkaptam a kettes reikibeavatást, ami teljesen új utakat nyitott meg számomra. Felismertem a lehetőségek világát. Álmom az Isteni Metafizika elméletem megjelentetése és megismertetése, mely egy új, mindent magába foglaló és mindent magyarázó összesitő multiverzális elmélet.
Iskoláskoromban nem nagyon vonzottak a versek, inkább a próza, de idővel nagyon megszerettem őket. Többek között a metafizikai, mélyértelmü verseket is szeretem.

A neten régebben a Merengő, majd a Fullextra és Holnapmagazin lapjaira szoktam látogatni.
Néhány versem megjelent a következő nyomtatásokban:

Holnap Antológia 2009 Tavasz - Nyár,
Holnap Antológia 2009 Ősz - Tél
Téli világ mindhárom a Holnap Magazin 2009 kiadásában,
valamint: Fulltükör3 antológia, a Fullextra müvészeti és irodalmi portál kiadásában.
Anyák napi könyvpályázat, 2011 márciusban a Holnap Magazin kiadásában

[Anna1955]

Illés Beáta
alias: roadrunner





Én vagyok.
Sokféleképpen hívnak, és én majdnem mindenre hallgatok.
A szívem és a lelkem az írásé, nélküle nem is tudom mi lenne velem.

Egyébként Tapolcán születtem 1988 nyarán, ott is nevelkedtem, három lánytestvér közül a legnagyobbikként. Sokféle táborba vitt el a kedvem, gyerekként mindent kipróbáltam, amit csak lehetett. Lovagoltam, sakkoztam, gordonkáztam, úsztam, dzsúdóztam és még sorolhatnám.
Hosszabb időre lehorgonyoztam a kézilabda és a röplabda mellett is, sajnos az évek során elmaradtak mellőlem. Vagy én hagytam el őket, már nem is tudom. Egyetlen dolog maradt nekem, a leírt szavak.
Falom a könyveket, szabad perceimben mindig olvasok, esetleg írok.
Győrben érettségiztem és Pécsett diplomáztam, imádtam mindkettőt.
A városok hangulata miatt mentem e helyekre, nem az iskola vonzott igazán.
Erről jut eszembe, imádok utazni, akár belföld, akár külföld, jöhet minden. És enni/főzni is szeretek. Utóbbit egyes források szerint nagyon jól művelem. De amit a legjobban: az a szerelem.
Sok mindenbe lehet szerelmes az ember, mint ahogy én is most leginkább szerelmeimről beszéltem, egyet hagytam ki, de nem azért mert említésre sem érdemes. Éppen ellenkezőleg, mert ő a legfontosabb nekem...

S hogy miért is írok? Mert szóban nehezen fejezem ki magam, de a betűk csak úgy ömlenek a tollamból, kitisztítják a fejem, helyt adnak az újabb gondolatoknak, s mert megnyugtat e művelet. És mert szeretem a papír és a tinta illatát.
A legjobb verseim elalvás előtti állapotban születnek, persze a legtöbbet elfelejtem mire felébredek. De azért akad pár, ami megmarad.

[Anna1955]

Cseh Angéla
alias: pumibu





40 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot egy alföldi kisvárosban, második gyermekként.
Mivel édesapám jobb körülményeket remélt az ország túlsó felén, így „átcuccoltunk” a Balaton környékére, Tapolcára. 1975 óta így a Dunántúlon kószálok… A versek, az olvasás szeretetét édesapámtól kaptam örökül.
Nyughatatlan természetemet ki tudja kitől?
A középiskola 4 évét 3 helyen végeztem, érettségi után voltam minden: teremőr, könyvtáros, biokémia laborban asszisztens, gyári munkás, pultos, bababoltos, de ha a szükség úgy hozta még nyaralókat is takarítottam, hogy az albérletre jusson. Az utolsó 9 év alatt pedig 6 különböző benzinkúton dolgoztam már (jelenleg is).
Ha azt mondom 24 éves koromra már kétszer elváltam, és 38 évesen nagymama lettem, hogy a 13. helyen lakom már, talán ez megbotránkoztató. De ez is én vagyok.
Képtelen vagyok egy szerelmi kapcsolatot, egy házasságot gazdasági közösségként megélni. Ha nem találom őszintének a szerelmet, lépek. A barátsággal ugyanez a helyzet.
A Fullextra közössége számomra egy olyan hely, ahová mindig őszinte szeretettel és tisztelettel lépek be. Más irodalmi oldalon is próbálkoztam már, de ilyen remek emberekkel, ennyi közvetlenséggel, segítő szándékkal még sehol nem találkoztam. Ha idő hiányában hónapokig az oldal közelében sem járok, aztán publikálok valamit, olyan mintha csak tegnap váltunk volna el… Szeretetteljes a fogadtatás, kivétel nélkül. Mint egy jó családban.
Másik kis családias közösségemet a sport terén találtam meg, Brazil Jiu-jitsu „harcos” vagyok, idei évtől már versenyekre is járok.
Kevéske szabadidőmben szeretek erdőt-mezőt járni családommal, na és persze a kutyámmal!
Nagyon szeretem az állatokat, szeretetük önzetlen, őszinte. Ahogy M. Kundera írja: Nincsenek benne az emberi kapcsolatokban örökké ismételt kérdések: szeret engem? ki szeret jobban? Ő vagy én? Jobban szeret mint mást régen? stb…Lehet pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek, az helyett, hogy beérnénk a másik puszta jelenlétével.
Végezetül: a mai rideg világban jó, hogy sokan vagyunk még, akik könyv fölé hajolunk, tollat ragadunk.
Pilinszkyt idézve: ”Megérdemelné a békés halált minden írnok, aki az éjszakában tollat fog és papír fölé hajol.”

[Anna1955]

Nagy Ilona
alias: pirospipacs





1956. november. 6-án születtem Szandaszőlősön, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Csodálatos gyermekkorom volt, szerető szüleimmel, és bátyámmal. Kertes ház, állatok, hatalmas rét, Tisza, Holt-Tisza és Zagyvapart. A természetben nőttem fel. Jelenleg is Szolnokon élek, két fantasztikus felnőtt fiam van. Ők, életem bearanyozói. Egyszerű ember vagyok, átlagos élettel. Egy országos hálózattal rendelkező cégnél dolgozom, középvezetői beosztásban.

Alig több, mint 1 éve kezdtem el írni. Ma sem vallom, hogy jól csinálom. Irodalomban, zenében, s talán az életben is "mindenevő" vagyok. Nincsenek példaképeim, vallom, hogy minden ember szerethető, és értékes. Ösztönösen "gyökérből" írok, sosem keresgélem a szavakat. Kiírok magamból fájdalmakat, csodákat, vágyakat... Egészen más szemmel nézem a világot manapság, mint régebben tettem. Talán azért, hogy ne maradjak le semmiről, és mégis...
"Nekem úgy tűnik, az élet elég hosszú, csak nem elég széles."
Edith Evans

A természet, és a zene ihlet meg leginkább, mert mindkettő megérinti a lelkemet. Átérzéssel olvasok, csodálom a tehetséget, és tisztelem az EMBERT. Néha meglepődöm, mennyi azonos érzés munkálkodik bennünk, hiszen időnként felfedezem magam mások írásaiban. Vallom, hogy a múlt csak emléknek jó, a jelen a miénk, a jövőt pedig majd ajándékba kapjuk.
Makacs vagyok, azért mindig, minden célomat a "mai napon" szeretném elérni...
"Az életed célja lehet egy álomban, egy másik emberben, vagy a munkádban. Elsőre talán észre sem veszed. Lehet, hogy homályos, zavaros és bizonytalan, de akkor is van."
Takaya Natsuki

[Anna1955]

Simon Endre
alias: simonendre








1943 május 25-én születtem Kolozsvárott, egy jégesős Orbán napon. A szülészet ablakát
kopogtató jégdarabkák hangját csecsemőordításom igyekezett túlharsogni. A középiskolában nagyon szerettem a magyar irodalmat, de a matematika, fizika és kémia vonzásköre mérnöki pályára irányított. Elektromérnöki diplomát szereztem a kolozsvári Műszaki Egyetemen, ebben a szakmában tevékenykedtem nyugdíjazásomig. Az irodalomtól sohasem szakadtam el, nagyon sokat olvastam és olvasok. Egyéni felfogásom van az életről. Nem azonosulok a Teremtés elmélettel, az Ősrobbanással, az evolúcióval, a lélekvándorlással.
A tárgyaknak, élőlényeknek azonos építőkövei vannak, azaz elektron, proton, neutron és rövid időtartalmat megélő más részecskék, melyek a semleges neutron kialakulásában vesznek részt. .A mikró- és makrovilág törvényei azonosaknak kell lenniük. A természet nem diszkriminál. Világegyetemünk egy energia és hullámóceán, az élet egy kis sziget csak. A fejlődés alapja a kvantumos ütköztetés, az egyensúlyi állapot megteremtéséért. Az ellentétek vonzásköre, a közöttük fennálló harc teremti meg az egyensúlyi helyzetet anélkül, hogy a mozgás, azaz a fejlődés megszűnne. A belső ellentétek harca biztosítja a további fejlődést. Egy bizonyos fejlettségnél megtörténik az elemekre való szétesés, kezdődik minden elölről. Nincs kezdet és vég, csak folytonosság.
A földi életünk az élet olyan állomása, elég rövidre szabott, ahol az ember, aki saját akarattal, szabadon választva fejlődése útját, egyéniségét fejleszti, amelyet ütköztet a társadalmi elvárásokkal, javíthat boldogulása érdekében. Ez az ember egyetemessége, viszonyulása környezetéhez, a társadalomhoz. Akinek ez nem sikerül boldogtalan az élete, a begörcsösödött energia áramlása betegséghez, elégedetlenséghez és irigykedésre készteti. Megvilágosodása, azaz energiaszintje, rezgési frekvenciája megtorpan, képtelen rezonálni a sugallat formában érkező asztrál dimenzióból érkező tanácsokra. A földi élet után asztrál teste, kisebb frekvenciával fog rezegni, kisebb hatással tudja majd befolyásolni szerettei földi életét, kevesebb információval rendelkezik majd. A földi érzetek, érzelmek viszonylagosak, nem állandóak. A test és szellem egyensúlyát a lélek koordinálja. A lélek nem a szívben lakozik, hanem agyunk kifinomult (legmagasabb frekvenciás) rezgése, amely szintre a megvilágosodásunk folyamán eljutottunk, a legnagyobb energiával, erővel bír, befolyásolni tudja az agyunk ítéletképességét. Az agy elindítja hormontermelését, hogy lelki világunknak engedelmeskedjen az egyensúly megteremtéséért. Az így megnövekedett szívverések azt a látszatot adják, hogy a lélek a szívben lakozik. A szívverés csak egy okozat.
2005-ben felfedeztem a Fullextra portált és kezdtem verseket irogatni, mert szerettem volna kommunikálni felfogásomat az életről és annak minden területéről. 2006-ban abbahagytam, mert úgy éreztem, hogy el vagyok szigetelve, nem tudok úgy kommunikálni, hogy megértsenek. Az én hibám, mert a Blogomban ki kellett volna fejtsem sajátos világnézetemet. 2011-ben látván , hogy A szív zenéje című versem a tíz legnépszerűbb között található, újra próbálkozom. Sajátos verselésem, mely ezen életfelfogásom gondolatait tolmácsolják ritmikus formában, nem mindig érthetők, ha nem ismert filozófiai háttere. Ezért kérek minden olvasót, hogy tapintat nélkül kritizáljon, mert egyéniségem csak ezzel érheti majd el az egyetemességet, a társadalom elvárásait, a kölcsönösség alapján. Célom, hogy az idővel kicsiszolt verseimet egy kötetben kiadassam, A verssel élni címmel, ez az egyéniségem, másokat éltetni velük, ami az egyetemességem.
Szeretettel Endre.

[Anna1955]

André Erzsébet
alias: _zizike_

http://izike2.gportal.hu





Sziasztok kedves Fullosok! : )

Röviden bemutatkozom Nektek (legalábbis erre törekszem), bár a „Régi Fullosok” (2005., s még 2006-ból "ismernek” az akkori verseim vajúdásaiból, érzelmi- és hangulatingadozásaiból, többen a 2006.-os egri Fullos taliról személyesen is, de látom, szépen gyarapszik a Full-csapat, úgyhogy elmondok pár konkrétumot is, igyekszem sommázva,

bár, ha mégsem sikeredik elég rövidre, az csak azért lesz, mert épp szómenésem lett írás közben a „nyomástól” (tudjátok, ahogy a Hetedik mennyország bemutatójában mondja a kissrác, mikor kérdezi anyuja, hogy megcsinálta-e a hétfői leckéjét, s a kissrác frappánsan visszaválaszol, hogy: „de még csak péntek van! Majd vasárnap csinálom, tudod! … nyomás alatt jobban megy. : )”.

Komolyra fordítva tehát, maguk a konkrétumok:
3 feketeponttal jöttem a világra,
az egyik, hogy a Ratkó-korszakban fogantam (a nagyon fiatal korosztály számára – az idő tájt, amikor „asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség” volt a jelmondat. Fentről. Parancsba adva – a népnek. Apelláta nélkül.),
a másik, hogy két házasember szerelemgyerekeként - házasságkötésük után 4 hónappal születtem (az még ma is csoda számomra, hogy hogyan meg tudtak menteni!!! hehe : ), pontosan március 19-én,
s végül a harmadik, mert anyám a születésem utáni első héten tüdőbeteg lett. Tíz évig „úgy maradt”.

Az Élet persze mindjárt kárpótolt is – bevágtak egy Átmeneti Otthonba, valahol Pesten – ahol mindenki imádott, meglehet ez volt életem legszebb és legboldogabb 3 éve (csak sajnos én nem emlékszem rá), mert ahogy mondták később a családtagjaim, „ott mindenki imádott”. Hurrá!

Azután tanultam, dolgoztam, költözködtem hol ide – hol oda, kapcsolatok, házasság, szülések, válás, munkanélküliség, szóval történt velem egy s más, pontosabban rengeteg egy s más, mire ezt a sokadik X-et betöltöttem.
Részletezni nincs értelme, mert már elmúlt – a rosszakat igyekszem feledni, a jókat pedig megőrizni, azokból mindig lehet építkezni lelkileg : ), amúgy meg már megnyugtat a tudat, hogy több mögöttem, mint előttem, mindenképp kifelé megyek az Időből, s bízom benne, hogy a rosszakon már túl vagyok, s hogy a nehézségek pedig elkerülnek ezután, s persze azt is remélem, hogy még egy csomó ideig boldogíthatlak Titeket itt a Fullon! : )
Ja! s hogy el ne felejtsem, pár hónapja tanulom az angolt, jól jöhet az még … akármire is. : )

Nagyon sokkal többet nem is igen akarok én írni most magamról azt hiszem, ezt ott fent is csak azért írtam le, - talán kis magyarázat arra, hogy többek között miért is voltam olyan, akkor (2005. és 2006. között), amilyen voltam, … szóval a „kiindulási pont miatt” (mert hogy a kisgyerek-kori élmények hagyják a legmélyebb nyomot az ember lelkében, legalábbis ezt mondják a pszichodokik),
meg mert ha hiszed, ha nem, amióta ez a feketepontos dolog tudatosult bennem valamikor pár éve, azóta valahogy sokkal humorosabban tudok az - amúgy eléggé hányaveti – életemhez hozzáállni. Nyugtáztam, hogy a szüleim bosszantására jöttem a világra (na mert lássuk be, azért egy komoly betegséget kapni az örömteli gyermekáldás helyett – elég kutya dolog lehet).

Életem talán legválságosabb időszakában (amikor az egészségem megromlott), 2005. környékén „irányított ide” egy falumbéli amatőr írogató, … valamiért az idő tájt kezdődött, hogy rímbe szedtem a gondolataimat (legalábbis nagyon igyekeztem rímeket faragni … : ), de az irodalmat mindig szerettem, addig is.
Pár hónap után beállt nálam egy szünet, s utána a rímek – dallamokkal „jöttek a fejembe”, akkor írtam pár dalverset, saját szöveg, kis zenei aláfestéssel, saját előadásomban.

Sok-sok kedvenc olvasmányom van, de amelyik talán a legmélyebb benyomást tette rám, még gyermekkoromban, az Móricz Zsigmond Hét krajcár c. novellája és Petőfi Sándor A Tisza c. verse volt és hát imádom a Shakespeare műveket, Heltait és a számomra legmegrázóbb zeneművek Chopin szerzeményei.

Szóval, nem írok több konkrétumot magamról, mert ha olvastad a verseimet, akkor azért, mert már ismersz, s tudod, mik a fájdalmaim, milyen a humorom, s mekkora öröm számomra, hogy két gyönyörű, okos és tiszta szívű Gyermek anyukája vagyok, s hogy imádok ökörködni (2005. végén a rím-ho-mo-ko-zó és a többi Fullos „játszótér” hozott vissza a … , szóval Közétek, … hála érte most is! : ) ,
ha pedig „újabb” Verselő, Blogozó, stb. vagy, akkor pedig majd úgyis megismersz. Ehhez persze két dolog szükséges, az egyik csak Rajtad múlik, hogy olvass (légyszi : ), – a másik persze az, hogy valóban olyan lesz-e a belső indíttatásom, mint ahogyan azt most érzem, … tehát a másik része csak rajtam múlik. Majd meglátjuk.


Megtisztelő számomra, hogy írhattam Neked/Nektek magamról – és az is, ha olvastál. Köszönöm! : )

AndréErzsi
izike, zizike, izizike (mikor és hol - hogy sikerült regiznem a neten)


2011. aug. 16. Eger

[Anna1955]

Nyolcas József
alias: estelente

Elhunyt: 2018.01.04
Nyugodjon békében.




"Jászkunsági gyerek vagyok..": 1954-ben Jászladányon születtem - sok
kortársamra jellemző gyerekszáj-adoma szerint a születési helyem:
Mamáméknál. "Benne felnevelődtem...": a világ működését ebben a falusi
közegben, és az alföldi vidék végtelen határaiban ismertem meg,
sorsomnak, személyiségemnek, ambícióimnak masszív alapjaként.
Kereskedő lettem, kereskedelmi diplomát szerezve, és a
megyeszékhelyen, Szolnokon telepedtem le. Hűségesen a szakmámhoz
bejártam annak sok völgyét és bércét, és remélem, ez az utazás még
soká ér véget.
A szépirodalomnak passzív kedvelője és rajongója voltam vagy ötven
évig, amikor az új évezred első tizedének közepén - valahogy -
érdekelni kezdett a verscsinálás. Szakirodalmakba, egyetemi
jegyzetekbe ástam be magam; az egyszeri órásmester módjára szedtem
darabjaira és raktam össze sok remekművet, miközben persze magam is
farigcsáltam szavakból ezt-azt. Ebben a kutakodásban találtam rá a
Fullextra egymásra figyelő, családias közösségére, majd tettem itt
közzé a "műveimet", és pályáztam megmérettetésként a versenyeken.
Érdekel a gondolatok, érzések, érzelmek szavakban bár, de szavakon
túli kifejezése - a versek zengésében, ritmusában való megformálása.
Vallom, hogy egy vers annyiféle, ahány ember olvassa vagy hallgatja.
Együtt keltjük életre.

[Anna1955]

Petrozsényi Nagy Pál
alias: Petrozsenyi








Születtem 1942. jan. 14-én Kolozsváron. Apám ref. lelkész, anyám pedagógus volt. Ez utóbbi foglalkozást választottam én is később magamnak nem tudván azt, hogy „akit az istenek gyűlölnek, tanítóvá tették”. Gyermekkorom egy részét a Kolozsvár melletti Kajántón töltöttem. Apám halála után a Hunyad megyei Petrozsényba költöztünk. Itt végeztem iskolai tanulmányaimat is, a főiskolait pedig Marosvásárhelyen, román-magyar szakon.
Következő s egyúttal legutolsó romániai állomásom Nagyvárad. Nehéz évek voltak tele kenyérkeresési gondokkal, nacionalista megkülönböztetéssel. Itt kapcsolódtam be az irodalmi életbe először. Újságcikkeket írtam, elvégeztem egy kultúrházakra specializálódott színházrendezői tanfolyamot is, megtanultam németül, olaszul, spanyolul, franciául, ami mind-mind kevés volt ahhoz, hogy a Ceauşescu-rendszer és én kijöjjünk egymással. Komolyabb irodalmi tevékenységet a napi egzisztenciális gondok és kommunista elnyomás miatt így évtizedekig sem fejthettem ki. Erre csak akkor kerülhetett sor, amikor Magyarországra repatriáltam. Sajnos itt ars poeticai felfogásomból és egyéb okokból kifolyólag ütköztem újabb falakba. Talán ezért (vagy a szükséges tehetség híján?) irodalmi díjaim sincsenek, mi több, érdektelenség miatt olyan szépirodalmi lapokba sem írhatok, mint az Élet és Irodalom, Forrás, Hitel stb. Könyveim közül is csak azok jelennek meg, melyek kiadását saját magam finanszírozom. Ezek a következők:

Petrozsényi Pál: Cirkusz (Felelős kiadó: Nagy Pál, Kecskemét, 1992)
Nagy Pál: Az én német nyelvtankönyvem (Novum Verlag, Sopron, 2008)
Petrozsényi Nagy Pál: Túrós puliszka (Ad Librum, Budapest, 2009)
Petrozsényi Nagy Pál: Életképek (Ad Librum, Budapest, 2010)
Petrozsényi Nagy Pál: Cirkusz (2. javított kiadás, Holnap Magazin, Miskolc, 2011)
Petrozsényi Nagy Pál: Egy tiszta lelkű ember (MEK, Budapest, 2011)
Előkészületben: Terefere, történetek, színház

[Anna1955]

Kohut Katalin
alias: Caterine2





1958-ban születtem Sátoraljaújhelyen, ott is végeztem tanulmányaimat.
Ének-magyar szakos tanárnak készültem, de ez családi okok miatt nem
sikerült. Mindig megmaradtam az énekelés mellett, ha bánatom, örömöm
volt, egyből dalra fakadtam. Gyermekeimnek már saját dalokat találtam
ki, azokat ők is előadták mindenkinek.

1991 óta publikálok. Az Észak-Magyarországban szinte hetente jelentek
meg verseim, fordításaim, néha rövid cikkek. Az Új Bekezdés
alapítótagja voltam ugyanekkor, itt is jelenttek meg verseim először
kötetben, az Időjelekben, valamint az Időjelek Művészeti Almanachban
fordításaim. A Délszigetben is publikáltam, valamint a Dörmögő
Dömötörben mesét, gyermekverseket, az Új Misszióban történeteket.
A egri Független Alkotóknál is tag lettem, szintén megjelentem két
alkalommal közös antológiában, rendszeresen jelentek meg írásaim a
FAOSZ irodalmi lapjában, az Új Arcban. A kazincbarcikai Balegyenesben
novellám jelent meg, a Porcelánszív.
Két meséskönyben jelentem meg az elmúlt években a Pataky Művelődési
Központnál Kőbányán Az én mesém címmel.
A Héttorony antológiában 2007-ben jelentek meg verseim.

Ma is irodalmi klub tagja vagyok ott, ahol élek és rendszeresen
fellépek városi és egyéb ünnepségeken saját alkotásaimmal.

Mottóm: A lélek egyedül, amit érdemes felemelni, nemesíteni, s ehhez
szükséges az ének, zene tanítása, de csodálatra méltó az az ember is,
aki ha későn kezd is hozzá, mégis eléri vágyait. Az idő
behatárolhatatlan, mindig nyújt az élet újabb meglepetést, az
ajándékot el kell tudni fogadni és jól felhasználni.

[Anna1955]

H.Gábor Erzsébet
alias: hzsike






Egészen kisgyermekkorom óta írok verseket, novellákat. Már a házi feladatomat is versben írtam meg, így figyelt fel jó íráskészségemre az akkori irodalom tanárnőm, aki - azóta, neves költő - és segítőm is, hiszen neki köszönhetem az első novellám nyomtatásban történő megjelenését a Debreceni Egyetemi Életben.
Banktisztviselői állásommal párhuzamosan, megyei lapunknál - több országos magazinnál is- újságíróként is dolgoztam - közel huszonöt évig. A számok és a betűk világa egyáltalán nem zárta ki egymást. Egyik a biztos megélhetési forrás volt, a másik pedig a hobby, a szerelem, a szenvedély, az írás szeretete, tisztelete.
A hosszú évek során, olvasók ezrei ismerhették meg írásaimat. Szinte minden műfajban kipróbáltam már magam, a sci-fi-től a drámáig, a novellától a versekig. Munkámra, környezetemre és magammal szemben is nagyon igényes vagyok. Gondolkodásom és életszemléletem pozitív. Szeretem a kihívásokat, nem elégszem meg a hétköznapok "igénytelen szürkeségével".
Több novellám jelent már meg Antológiákban, közös kötetben, szerzőtársaim munkáival együtt. Önálló kötetem még nincs, de mindenképpen szeretném azt, még a közeljövőben megvalósítani. Több irodalmi honlapon is jelen vagyok, ahol rendszeresen olvashatóak novelláim, és verseim is. Az írás számomra örök szerelem, szenvedély, katarzis, beteljesülés.
Nyugdíjasként már teljes erőbedobással élhetek ennek a gyönyörűséges elfoglaltságnak, ami tartalmasabbá teszi, és megszínesíti az egész életemet. Milyen jó is, hogy az írás nincs korhoz kötve! Az ember, ha azt a szellemi és fizikai állapota is megengedi, akár száz éves koráig is írhat.(ha megéli persze!) Mindehhez segítséget nyújt a boldog, kiegyensúlyozott családi hátterem. Két gyermekem, (fiam és lányom) és három unokám van.

[Anna1955]

György Emőke
alias: ekome




1984-ben születtem. Egy erdélyi kis faluban, a Hargita megyében található Lövetén élek. Kb.10 éve írok prózákat és verseket.
Az ösztöneimre és a szívhangra hagyatkozva írok.
Mivel hat éves korom óta mozgássérültként élek az írásban lelem meg a korlátok nélküli szabadságot és a legjobb módot arra, hogy önmagam és érzéseim kifejezésre juttassam.
Hitvallásom, hogy: "A szárnyaszegett madár is képes feljutni a magasba, az elme és a lélek által."

[Anna1955]

Aranyosi Ervin
alias: AranyosiErvin




Aranyosi Ervin vagyok. Végzettségem többek között: metafizikai terapeuta -speciális tanácsadó - életviteli (életmód) tanácsadó - energetikai kezelő - extraszensz gyógyász - szellemgyógyász és pszi sebész - hahota jóga klubvezető.
Nős vagyok, két felnőtt fiam van. Budapesten születtem, Dunakeszin élek.
3-4 évvel ezelőtt kezdtem aktívan verset írni. Kb. 1 éve elhatároztam, hogy a verseimet illusztrálni is fogom. És lőn...

Ars Poeticám, illetve a verses oldalam bemutatkozó versét itt olvashatjátok:

Ki is vagyok? Talán egy kicsit költő...
Egyszerű ember ki néha írogat.
Nagyok palástját néha fel-felöltő,
ki lelket ápol, segítve másokat.
Ha szereted, olvasd el néhány versem,
- könyv alakjában még úgysem kapható,
itt megtalálod, ahogy megírtam, nyersen.
Van itt vidám és van vigasztaló.
Ha tetszene és méltónak találod,
hogy más lapon, másoknak megmutasd,
ne csak a verset, a költőt is ajánld ott,
azt, hogy én írtam, légy szíves tudasd.

AranyosiErvin

[Anna1955]

Deme Mónika
alias: Moncsika88






1988. február 5.-én születtem Pusztaszabolcson itt is élek. Oxigénhiányos állapotban és hat hónapra jöttem a világra 1460 grammal láttam meg a napvilágot ennek következményére mozgássérülté váltam s még megsérült két szervem. A hallásszervem, ezért gyenge a hallásom, a másik a beszéd központom, amitől kicsit nehéz megérteni, amit mondok. Árva gyerekként nőttem fel Édesanyám elhunyt két éves koromban. Édesapám meg elhagyott, mégis hálás szívvel köszönöm az Úrnak, hogy boldog szerető nagynénémhez kerültem a két bátyámmal.
2008 óta írok verseket. Hogy miért is? Azért, mert ezzel tudom elfogadni magam, hogy betegként kell élnem az életem. Hiszen úgy érzem, nekem ez a nyugtató gyógyszerem. Ha magamból kiírom, ami bántja a lelkemet akkor igazán megnyugszom, ha pedig öröm éri a szívemet, azt is szívesen leírom, hogy miért. Jó látni társaim arcán, ő is boldog, mert én is az vagyok!
2009-ben jelent meg egy verseskönyvem, aminek a címe: Versek 2008-2010.
Sok minden érdekel: irodalom, festést., állatvilág, de legjobban a ló és a háziállatok.
A zongorázás is érdekelne, de nincs rá lehetőségem tanulni, valamint van még két álmom, hogy lovagoljak, hiszen annak van gyógyító hatása, és közel is állnak hozzám. A ló a kedvenc állatom.
Nagyon szívesen barátkozom az emberekkel, nem számít a kor. Lehet fiatal vagy idős, egyaránt szeretek mindenkit, ha ő is elfogad így amilyen vagyok!
Szívesen csatlakozom olyan oldalakhoz, ahol egymás írásait olvashatom és meg mutathatom a saját írásaim.
Napjaim többségét írással, festéssel, és olvasással töltöm, hiszen olyan nagyon örömet okoz, ha olvashatom amatőr író társam írásait és véleményezhetem, ugyan olyan szeretettel fogadom az olvasást és a véleményt saját írásaimnál, ahogy én teszem mások írásainál!
Persze az oldalaimra is szívesen várlak! Mindenem az irodalom, nélküle már életem elképzelni nem tudom meg amiket az elején felsorolok! Ha beírod a nevem googléba megtalálsz! Akár még skypen is vagy közösségi oldalakon is!

[Anna1955]

Hoblerné Genál Piroska
alias: pircsiker47




Hoblerné Genál Piroska a nevem , 1947. január 16-án születtem Baján,
itt is élek azóta is.
2004.január 16 óta nyugdíjas vagyok.
Közgazdasági Szakközépiskolát végeztem és ebben a szakmában dolgoztam
30 évet, majd 8 évig idős szüleimet ápoltam!
Szeretem az irodalmat, sokat olvastam egész életemben.
Szüleim halála után vette a családom a számítógépet és egy barátnőm javasolta,
hogy írjak verseket és novellákat.
500 versem vár kiadóra és 50 novellám. Remélem ez is sikerülni fog!
Szeretem a jó társaságot és a jó verseket.
Néhányat már feltettem a Fullextra oldalra.