Te, akinek annyi szived van,
Ahányat lelked megteremt,
Aki színes kaméleonként
Varázsolsz multat és jelent,
Kinek a szín fényes világod,
Melyet lánglelked áthevít --
Ki tudnád-e vajon nevetni
Egy bús poéta könnyeit?...
Ki tudnád-e vajon nevetni,
Mert úgy imád, mert úgy szeret,
Ahogy nem a színpadon szoktak,
Vagy az életben -- emberek;
Hogy szép lelked teremtõ lángját
Úgy nem áhítja senki más;
Hogy szerelmét el nem rabolná
Sem távolság, sem megszokás.
Te, aki már ezer élet közt
Osztottad szét a lelkedet,
Elképzeled, hogy egy egész szív
Mást nem, csak tégedet szeret.
Hogy azt, ki a festett világban
Elvesztette önnönmagát --
Egy bús poéta úgy imádja,
Mint az igazság angyalát...
Elhiszed-e egy ismeretlen,
Álmot szövõ költõ szavát?
Elolvasod szívébõl vérzõ,
Szerelmes, bánatos dalát?
Meg fogod-e szíved kérdezni,
Vajon szeretni tud-e még,
Vagy trubadurod megsajnálni
Lelkednek kegy gyanánt elég?...
Szívem szorul a félelemtõl
S megrendül a kétség alatt,
Hogy szeretni csak színpadon tudsz
S magadnak élned nem szabad.
Hogy szíved e rajongó álmon
Csak gúnyolódik, csak nevet...
-- Még nem érzéd szivem szerelmét,
Már itt a vég... Isten veled!..
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
Sereglik egy madár csapat az égbolton,
Kering a magasba vadul, tűzbe lobban.
Sokasága betölti a kristálytiszta eget,
Nem látszik a fény csak a vöröslő tűz éget.
Ahogy repdes,kúszik hosszan magasan,
Elérhetetlen magasan,pirosan.
Égeti a szennyes lelkeket,szíveket
Tisztítja a poklos érzelmeket.
Milyen szépen száll a tűzmadár dala.
Hangot ad a tiszta érzéseknek,
Megnyitja az eget,majd a szíveket,
Tűzbe érzem magam,hevesen éget.
Élteti testemet,tisztítja lelkemet,
Könny telepszik szemem sarkára,
Kapukat nyit a tiszta látásra,
Pedig olyan jó volt ott a pokolba.
Szívem megdobban,erősen hangosan,
Hangokat hallok a csendben a magasban
Valaki rám kacsint,szelíden suttogja
Még nem késő,letisztult minden,nézz hát magadba....
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban