Versek a You Tube -on

[Anna1955]

http://www.youtube.com/watch?v=W4Eyop2_u1A

Kovács Daniela (Vorosliliom) - El ne hidd


Mit gondolsz, mi tart minket eggyé?
Bűbáj, csók, álom, mese, fény?
Vagy hogy régi jajunk válik enyészetté,
míg mosolygunk együtt sorsunk vad dühén?

Lopott percünk, melynek örömét
magunkkal visszük a másvilágra is,
vagy a hit, a szent könnyelműség,
hogy babérág híján adatott egy fétis?

Ugyan már, kérlek, el ne hidd,
hogy szerelmünk Isten festett oltárképe,
a végzet álarccá becstelenedik,
ha nem hajtasz térdet mindennap érte.

Azt hiszed vágyad tart lelkem ölében?
Vágyad, mely eddig annyi szívért ömlött?
Bár látom, hogy most, mint tenger öblében,
a kagyló, óvnád az egyetlen gyöngyöt.

Ám nászunk addig lesz megterült asztal,
míg a bölcs Sors késztet észrevenni,
hogy nem az a tied, mit kivívtál harccal,
hanem amit táplál a törékeny semmi.

[Anna1955]

http://www.youtube.com/watch?v=PI2t33hCXso

Koltay Gergely - Már nem (Előadó: Benkő Péter)


Már nem hallom egy sohasem volt perc fülembe dörömbölő csendjét,
már nem hallom, amit kerestem, s hogy kerestem is csak emlék.
Te magad akartál lenni, de mit kellett volna tenni,
amit akarhattunk volna, az megmaradt, az semmi.
Mese, hogy volt egy öreg ember, s egyszer hullt a hó,
de az apóka s egy néni azt mondták mégis, talán mégis.
Mégis védik ami megmaradt, hogy legyen úgy ahogy az élet kéri,
ahogy senki sem érti, legyen,legyen mégis.
Lesz valaha egy új világ, mely megérti mi fájt, mely arról szól,
hogy volt két ember, ki ugyanarra várt.
Mindkettő gyenge volt, vétkezett.
Önmaga s a másik ellen, nem tudhatták, mit hagynak el, hogy emberük az ember.
Az egyik csak élt, a másik csak kért,
csak szeretett, csak úgy senki ellen, de az egyik nem vette észre s megölte őt, önmaga s a másik ellen.
Ha olvasod e mesét, sírsz majd anyáddal, sírsz ott a sírnál,
ahol temetsz majd engem is, ahol késő már, ha hívnál.
Nem szégyen az a forradás, melyet titokban mutattál,
mely az a seb, hogy találkoztunk, hogy önmagadban láttál.
Most nagyon kéne, hogy valaki átöleljen, elhiggye, őszintén szeretném,
nagyon szeressen úgy,ahogy én is szeretném.
Jó lenne most, ne kelljen arra várni, mit szól a világ, jó lenne semmit se látni,
jó lenne hallani lépteid a lépcsőn, hogy jössz, mert döntöttél,
nem kell többé az álmot várni, az álmot, ha itt lennél, mert nincs még, nincs késő.
De annyiszor volt már szó, olyan szó, ami a végső.
Mindent szétrontottam magam körül, mert tudtam, reád vártam,
bár tudom nincs értelme, mégis ezt kívántam.

[lena1]

http://www.youtube.com/watch?v=CtghgiNj4Eg

Lőrinczi L. Anna (Anna1955) - Néma szívzörej


Száz betű hangzik, kavarog fülemben,
szavakká érlelve apró dallamot,
értelmet keresve minden ütemben,
hogy kifejezze azt, aki én vagyok.
Önmagam kutatva befelé nézek,
szeretnék fogódzót lelni valahol.
Elvesztem az úton - és nem kerestek…
Legbelül a szivárvány sem ragyog.
Két tudat hasít elmémből szilánkokat,
elmúlt idő mezsgyéjén kódorgok,
súlyos gondolat rág belőlem részeket;
- álommá szenderülő pillanatvarázsok.
Elmondanám,
- még el is énekelném -, ha lenne hit,
mely indulni késztetne tovább,
tán életet nyerhetne a megbúvó lét is,
ha ezernyi kétségem nem lenne bilincs!
Szavak, hangok simítják érzékeim…
Távolról megérint, lágyan szól,
dobbanó szívemben szeretném érezni,
de gyáva lelkem - már nem válaszol.

[Anna1955]

http://www.youtube.com/watch?v=XJCPCCMqPUw

Káli László (Captnemo) - Legyél nekem

Legyél nekem. Látod, két egyszerű szó fekszik
egymás mellett békésen. Sorok között akár
... észrevétlen el is bújnak, elszaladsz felettük,
s e két szó így nem jelent többet, csak magányt...
.
Legyél nekem fény, mely vezet, legyél utamon
gránit kövezet! Félelmemben biztató szó,
perzselő hőségben hűsítő tó! Félelmemben
nyugtató ölelés, ajkamra szelídült forró csók!
Legyél nekem rügyfakasztó, virágos tavaszom!
Légy perzselő nyaram, aranyba öltözött őszöm,
s ha jéghideg kezét vállamra teszi majd a tél,
akkor az legyél, kinek utolsó csókját megőrzöm.
Legyél nekem a minden a semmi határán túl!
Az legyél, aki sosem voltál még senkinek sem,
és nekem sem volt más! De oly mindegy már,
mi leszel, és miként, csak legyél nekem, velem.
Legyél nekem, mert nincs a Földön senki, aki
elviselne engem jóban, rosszban, mindhalálig
szerelemben. De Te! És csak Te, senki más:
legyél születésem, és gyönyörű szemfedelem.
Legyél nekem! Miként a földön, a mennyben is
a mindennapi kenyerem, és mint miképpen
én leszek Neked a könnycsepp, mely örömben,
bánatban csillog szemed sarkában, s hiánya éget.
Legyél nekem a dal a csendben! Legyél szó,
a kimondhatatlanságig megvakult egyetlen
valóságban! Nem. Esküszöm, Már nem kérlek!
Már könyörgöm: Bárhogy, csak legyél nekem!

[lena1]

http://www.youtube.com/watch?v=r9n8e6ZaxBM

Kovács Nóra (Moha) - Emlékbe temetkezett (Előadó - Kun Magdolna)


Lüktet a csended
s én szótlan hagyom,
hogy tovakússzon
emlékbe temetkezett
élni akarásom.

Csak szeretlek
s ez az egyszerű szó
húsomba vájja
pengéje fagyos
lélektelenségét

és mégis megérintelek,
hagyom hogy ujjaid
keresztül ússzanak
bőröm hullámzó rád vágyásain,

és eléred a lelkem,
pedig oly mélyen vonyít benne
a menekülés,
akár reszkető állat hangja
teliholdas éjjelen

és maradok,
lélekkörvonalaidra álmodva,
fojtó érzelmeim
nyitott rácsú kalitkáját

[Summer]

http://youtu.be/uBR-GDB7Bjg

Helen Bereg - Valami úgy fáj

Valami úgy fáj.
Lelkemen penge éle hasít.
Jajdulnék, de a hang
Fogak fésűjén megakad.
Zománcot szakító rianás.
Összeszoruló, hangtalan
Csikorgást zenél a kín.

Valami úgy fáj.
Bordák közt veri ketrecét.
Jajdulnék, de a jaj
Hangszálak fagyába belehal.
Jégcsapok ezerré szakítják szét.
Mélyről pattogzó sóhaj
Csupán a vergődő lét.

Valami úgy fáj.
Torkomra könny csordul.
Jajdulnék, de belül ég
Nyelem savanyú-sós levét.
Arcomon mosolymáz
Kemény, karctalan acél,
Fénylő maszk, ne lásd!

Valami úgy fáj.

[lena1]

http://www.youtube.com/watch?v=FQDEITfNLJ4

Nagy Ilona( Pirospipacs) - Elengedtelek

Előadó - Kun Magdolna

Elengedtelek...
mint fényt a csillagok,
s nem tudlak követni, mert erőm elhagyott.
Úgy engedtelek el...
mint csend a sóhajom,
könnyekbe fojtottan, tűzpiros hajnalon.
Elengedtelek...
mint ma a tegnapot,
tulipán a szirmát, mit porba hullatott.
Úgy engedetelek el...
mint levele a fát,
alája terítve szeretet paplanát.
Elengedtelek...
mint árnyék a Napot,
nehogy eltakarja, inkább utat hagyott.
Úgy engedtelek el...
mint csodás pillanat,
magamba zárva, mint ládikát a lakat.
Elengedtelek...
mint éjszakát a csend,
hogy elgurult gyöngyként csillogjon a rend.
Kérlek hát ne félj...!
van még ki Rád vigyáz,
hiszen csak én engedtelek el... senki más.

[mickey48]

http://www.youtube.com/watch?v=RYXQICUNQfU


Kun Magdolna - Sólyomszív



Ma felhőt bont az ég, sólyom-csillagom,
s kitárul a világ szemeid előtt.
Egy lágy muzsika szól fenn a karzaton,
hol angyalok sírnak nyári könnyesőt

Ma láztól ég a nap, s tüzes csókot hint,
gyémánt-bölcsőn ringat minden fénysugár.
Kék hold útján járó csillag keze int,
ha suhanó szárnyad virágrétre száll

Megszületni vágytál e földi létben,
hol erdők zengik a madarak dalát,
és hegedűhúr játssza el majd szépen,

egy kicsiny sólyom-szív dobbant ritmusát,
melynek átfutó sóhaja a szélben,
oly félve reszket meg, mint a nyárfaág.

[Summer]

http://youtu.be/HEuL4Ld0HRU

Zsolcai Lyza - Borzongás száll

A hajnal piros és sárga ingben vacogva,
csendesen a tájat páratengerben mossa.
A lélekben múltnak hűvös borzongása száll,
így keserű fájdalmával egyedül kószál.

Kitörő vágyak kinyílt festetlen ajakkal,
csókokat remélnek, ólmos szemhéjú arccal.
Ám a véresen pislákoló, reszkető szem,
vörös foltot vetít a fénylő napos égen.

Hogy kisarjadjak, s szomjas lelkem lángra kapjon,
kebled melege lesz így hő-perzselt dombomon.
Hallod kedves a zenét mely szívemben zokog?
Ölelj gyöngéden át, mert boldogságot hozok.

Olyan vagy, mint virágillat, belőled élek,
szerelmünkből ily módon születik költészet.
Ha a bágyadt ezüst Hold, reszkető tóra száll,
úgy suhanj felém, mint egy vakító fénysugár.

[lena1]

http://www.youtube.com/watch?v=-c2rahtFMrU

Fazekas Miklós (mickey48) - Ködben

Alacsonyan szitál a köd,
S amit fölötte látok;
Egy mesebeli, megfagyott
Jégvilágot.

Ma ünnep van!
Csendes fény ünnepe;
Az erdőt mindenütt
Csillogó zúzmara fedte be.

Hófehérben pompáznak a fenyők,
Tél hatalma előtt
Alázatosan fejet hajtanak,
S lassan, hosszan elalszanak.

Csodálatos lebegés kezdődik
Ég és föld között;
A természet ma fehér
Ünneplőbe öltözött.


2008-12-30

[mickey48]

http://www.youtube.com/watch?v=zimID5zedaE

Ady Endre - Párizsban járt az ősz ( Előadja Kováts Péter)


Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

[Anna1955]

http://www.youtube.com/watch?v=SkFkCmUkLIU

Benkő Péter-Mielőtt bármi


Nem tudok mindent,
s amit tudok azt sem értem.
Meghalt a mesemondó bennem
rövidre szabott időben.

Pedig a végtelenbe születtünk,
hol galambok szállnak az égbe,
Amiért könnyezünk,
az magunk temetése.

Melléd ül egy angyal,
de elmenekülsz buta érveléssel.
Félsz érinteni szárnyát,
mert a múlt csontig éget.

Énekelsz, beszélsz, vitatkozol,
mondod, csak mondod
a félkrajcárt sem érő bölcsességet.

Nem veszed fel a telefont,
Ez az istálló kiégett.
A paripák messze futottak,
Ki a szabad térbe.

Vakon botorkálsz utánuk
Lenézel a mélybe,
Csak egy lépés hiányzik,

Az utolsó...

Egy kéz hiányzik,
Pedig száz nyúlna érted...

Új kunyhót építeni félsz,
fészked eddig védett.
Csodákról szólnak álmaid,
a semmiről írsz meséket.

Azt hitted tudsz mindent,
most mégsem érted.
Meghalt a mesemondó benned
rövidre szabott idejében.

Pedig aznap este hullott az első hó,
jégkristályok készítettek koronát neked,
A forralt bort, kenyeres lángos illata,
a vásár forgataga volt az áldás.

Veled

Aztán a csend. Aztán a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

És nem hallod azóta a cipőd alatt
a ropogó havat.
És nem látod azóta a rügyező fákat
az ölelő napsugarat.

Nem ismered fel azóta
A belső hangokat.

csend van, félelem,
Mert kémeket küldött a gyáva értelem

Nem vetted észre,
Angyal szállta a válladra.
Szárnyával suhintott, nézz messzire,
S a pillanat volt a csoda, nem számítottál már semmire.

csend van, félelem
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

Egy nap döntöttél,
Ne parancsoljon mélyre a sátán szava.
Megpróbáltál élni, házat bevakolni,
Hová hazatérhetsz, mi otthon, mi haza.

Aztán újra csend lett, újra a félelem.
Mert kémeket küldött a gyáva értelem.

[andrass]

http://www.youtube.com/watch?v=j4wLi2bBHq0

Csíki András - Augusztus (előadja: Szabó Ádám és Szabó András)


inkább emlékezem,
én, élőn elevenen,
volt nyarak idejére,
volt nyarak idejére.

inkább azt mondom el,
lásd meg és figyelj,
a gyermekkor folyópartjait,
a gyermekkor folyópartjait.

Füzek és mogyorók lombja,
akármi nagy az ember gondja
mezítláb futna csak,
mezítláb futna csak.

S amíg a vízbe gázolsz,
szívedre szivárványt hoz,
sok rongyos délután,
sok rongyos délután.

Még hallom barátom éneked,
bár huszonhét évem émelyeg,
mind múlt időbe hullt,
mind múlt időbe hullt.

Épp úgy, mint eldobott kavics,
e rögtönzött élet is
furcsán előre száll,
furcsán előre száll.

Hiába hallom, látom én,
nagyanyám int és int felém,
késő este van,
késő este van.

A vízbe holdfény rajzol,
bizsergő izgalom hajszol,
majd holnap talán,
majd holnap talán.

És szaladnak, futnak a képek,
mint emlékké gyűrt igézet,
ti volt nyarak,
ti volt nyarak.

[skorpio]

http://youtu.be/2qNcuFeq73U

fényesi Tóth János fényesi - 112 (előadó: Kováts Péter-skorpio)

Én csak magam akartam lenni, ahogy
látnom adatott a kócossá borzolt őszi
fákat, és a sietőssé vált lábak ütemét a
nyálkássá rétegezett köveken hallani.
Csak a zenét akartam sikításnak érteni,
értelmét a túlvilági kérdéseknek, és
elhinni, hogy jó ez a válaszok nélküli élet.
Csak a gyerek pillantását akartam felnőni
látni, amikor már neveti a tű szúrását, és
rám nyitja az öregség ajtaját néha, napján
köszönteni, hogy megszületett, s csak
hagyni a békétlenség zászlajának lobogását
másra. Nem akartam én más lenni soha, csak
adni, és kapni, elfogadni a nincset, elrejteni
ha van még elrejteni való. Csak nyüszítés
akartam lenni gazda nélkül, fületlen kedves
bögre, pár nélküli páratlanság, vissza nem
váltható üvegbetét a szekrény tetején,
egy könyékig mocskos életguberáló.
Csak imádni akartam a téglák konok rendjét,
a kereszt árnyékába állni, jó oldalra fejem
hajtani, ujjammal sebeket érinteni, köveket
görgetni, mindent mi tehető megtenni, vagy
-sokszor- csak úgy tenni. Mert nincs sötét mi
sötétebb lenne, nincs jég, mi hidegebb lenne,
amikor arra eszmélek, hogy félem az Istent,
és Isten velem fél!

[skorpio]

http://youtu.be/vdqlfW6UuaQ


Kovács Daniela - Csak támolygok árván (előadó: Kováts Péter-skorpio)


Ma úgy virágzik szívemben a csönd,
akárcsak az őszi rózsafakadás,
s míg fülemben kriptád hallgatása csöng
a ligetben az árnyak kergetik egymást.
A párkányra omlok, Téged hívogatlak,
mígnem szívem, gyásztól holtra fárad
nézd, páracsipkéktől bánatos az ablak,
s én belerajzollak a szomorú homálynak.
Nagyon fájsz! Ám kínomat nem oltja
sem emlék, sem álom, sem élet, sem várás.
Csak támolygok árván, mint fények éji foltja,
és szokom a pokol hamujába’ járást.