2014. februári versverseny

[naiva]

Tisztelt Alkotók!

Az újra induló ANONIM versverseny szabályai a következők:

Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött művek csak olyan alkotások lehetnek, amelyek még nem jelentek meg sehol, és az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg sehol.
A benyújtott műnek, a pályázat meghirdetésében megadott témáról kell szólnia.

A megadott téma, nem a vers címe!

A pályázatra benyújtott verseket, winner vagy naiva adminisztrátornak kell elküldeni itt a Fullon privát üzenetben. Ők felváltva vezetik a versenyt.
A verseket a topicba az aktuális vezető (winner vagy naiva) teszi fel egy azonosító számmal ellátva, név nélkül!

Figyelem! Ebben a hónapban a verseket naivának kell elküldeni.

A pályázó a verset, a megadott határidőn belül kell, hogy beküldje.
A versenyt vezető adminisztrátor, és a zsűri tagjai nem vehetnek részt a versenyben.

A győztes művet, a zsűri tagok egymástól függetlenül leadott pontozása alapján állapítja meg a versenyt vezető adminisztrátor, és a megadott határidőben nyilvánosságra hozza az eredményt.
Amennyiben döntetlen lenne az eredmény, akkor a tagság szavazását kéri a döntésre azon versek esetében, amelyek döntetlen eredményre jutottak a zsűri szavazata alapján.
Ilyenkor a győztesek közül az a vers lesz a véglegesen győztes amelyre a tagság szavaz.
A győztes mű alkotója köteles vállalni a következő versenyben a zsűrizésben való részvételt.

Zsűri tagok:

Lőrinczi L. Anna
Horváth Géza
Végh Sándor
és az előző verseny győztese: Teru


Díjazás:
A győztes mű kiemelt helyre kerül a főoldalon a következő versenyig.
A 12 db győztes mű megjelenik a következő évi FullTükör antológiában nyomtatásban egy külön blokkban, függetlenül az alkotók többi ajánlott műveitől.
A győztes alkotó nyer még egy 5000,- Ft értékű utalványt a Fullextra Szépségszalon felajánlásából, amelyet arc, bőrfeszesítésre, alakformálásra lehet beváltani a szalonban.

A verseny időtartama:
A verseket február 3-23-ig lehet küldeni.
A zsűri szavazása: február 24-27 között.
Eredményhirdetés: február 28.

Reméljük, már nemsokáig tart a tél, ragadjátok meg a hangulatát, és küldjetek sok-sok verset!


A versverseny témája: GONDOLATOK TÉL VÉGÉN

[naiva]

01.

motoz: Télutói hangulat

Az ezüstösen csillogó hold most
behunyja félig mosolygós szemeit.
Lopva titokban figyeli amint a tavasz beoson a télbe.
A hólepte fenyőfák ágai vidáman lengedeznek
a Télutói friss szélben, széttárva havas lombjaikat.
Bolondos szellők vidáman elfújják a téli hópelyheket.
S lassan besurran a korai Tavasz első fuvallata.
Kibújnak az erdők mélyén rejtőzködő hóvirágok
Félve kibontják fehér harangszerű szirmaikat.
Szikrázó hófehér szőnyeget varázsolnak
az erdők éledő kopár fái között.
A Tavasz-tündére varázspálcájával életre kelti
a természetet ,amelyet minden évben
ámulva és csodálkozva szemlélünk.
Mi újra és újra felfedezzük szépségét,
valamennyi újabb éledő csodáit.
S amikor a kék égbolt sötét függönye eltűnik,
előmerészkednek a felkelő nap sugarai is.
Amelyek boldogan bearanyozzák a horizontot,
s elénk tárulnak a Tavasznak rügyező fái.
Valamint a sok újraéledő bimbózó virágok,
S a lenyűgöző színek új-boldog évszakot sejtetnek.

[naiva]

02.

vorosliliom: Tavasz elé

Bár még fehér kendőjével integet a táj,
egy rügy pólyájában már szöszmötöl a tavasz,
a mennybolt is ezüstlő virágszirmot havaz,
és minden szirom puha, akár az asszonyszáj.

Már egyre átlátszóbb és vékonyabb az árnyék,
s a barázdák ölében már feszül a magház,
a kerge szél is édes illatokra vadász.
Melengetni készül a hótól zsibbadt ágyék.

Ezer hold pipacsot vet nem soká az Isten,
s ott, hol eddig zúzmara-virágok sarjadtak,
a mezők rőt tüzében lázaktól dagadnak.
Új csodák élednek. Lesz megint mibe hinnem.

[naiva]

03.

barnaby: Szidzso... (gondolatok tél végén)


A tél szele elhozta hideg tekinteteddel hozzám
a szerelem fagyos leheletét. Elmúlt már az érzés?
Talán a sarjadó rüggyel éledezni kezd majd újra.

Barackvirágzáskor tavaszba fordult a világ,
vele visszajöttél Te is. Illatosan, rózsaajkakkal.
Szerelmeddel együtt- a forró nyár, nálam marasztal?

Eresz alá fészkeltek a fecskék. Örömmel nevelték
apró picinyeik. Csivitelek, s mindig kikövetelték
a legjobb falatokat...Rád gondoltam. Hiányod éhezem...

A teraszok fölött álltam. Ringó gabonamezők integettek,
bő termést ígért a korai monszun...kalapod eltakarta arcod,
ahogy nevettél. Nevetett a szemed is tudom. Elhittem neked.

A hold fényénél ültél, arcodon madonnamosollyal. Ében hajad
ruhád selymére omlott,és hegedűd nyakán sétáltak karcsú ujjaid.
Az erhu fájdalmas hangja kizökkentett kétségeimből, józanítóan.

Már nem fájt semmi. Megmaradt örökre a tavasz szívünkben…

[naiva]

04.

barnaby: Tavaszodik


Úgy szétfeszítené már kényszerzubbonyát.
Csendet szakítva dübörög a rianás,
majd lélegzetnyi halk sóhaj, hideglelés.
Cseppként cseppenve , bizsereg az Ébredés...

Mély, életigenlő szerelemmel éled.
Csomókba csurrant zöldet, ékesít fehéret,
szürke derekre aranyló párát lágyít,
űzve sötétet, szeretni szépet, s e világit.

Nyújtózik a zsibbadás, vérrel telik meg
minden szendergő, télt-szenvedő lélek.
Ébredj,Természet! Ó ég, kékre festenélek!
Langy szellő barátom legyezgetne téged
fodrozná vizedet, szárítaná földed!

Friss csókba csattanjon a tavasz, ha megnő az árnyék,
rügy bimbót, Nap virágot fakaszt, szerelmes a szándék.

[naiva]

05.

Samway: Télutó dal


Még fehér lepel alatt a világ,
de alatta tavaszról álmodik,
nem csacsog dalt a hűs vizű patak
de hátán már a jég vékonyodik,

Még nem illatozik a virága
a tél paplana alatt szendereg,
madár dal hangosan követeli
a tavasz tündérét a tél helyett,

Még olykor komoran néz a hajnal
fák ága meztelenül didereg,
bagoly tollát hideg szél borzolja
hunyorogva köszönti a reggelt,

Még nem olyan az illat a réten,
mint azt a tavasz hozza bugyrában,
derült égen szikrázón sütő nap
simogatja a szendergő magvakat.

[naiva]

06.

roadrunner: Téli mosoly

Olvadozik a kertben a hóember; lassan csöpög tova...
szemem előtt látom, szaladsz
a hóesésben, apró lábaid süllyednek a puha hóba,
kesztyűs kézzel bőszen integetsz.
"Apa, hozd a répát,- kiabálod a jégvirágos ablakon
túlról,-kell neki orr, siess!"
Dércsípte pír festi arcod, kék szemed csak úgy ragyog,
mikor elkészül a mű,
kacagásod csengve remegteti az összes jégcsapot.

[naiva]

07.

merino: Magad vagy...


Behúzott függönynek is ott a párkány,
esőcsepp felszínén ugyanúgy kopog,
de, ha éled odakinn a szivárvány,
a ragyogását rajta nem láthatod.
Húzd el azt, suhanjon tova, mint télvég,
gördüljön el, ahogy egyre hajnalok,
fessenek a színek, súgva, hogy élsz még,
most van itt a ma, most kell pillantanod.
Így vagyok én, ha ablakomra nézek,
eszmélni kényszerít a perc robogás,
begyűjtök virágport, alkotok mézet,
kell e csalfa létbe egy csipet varázs.
Varázs, mi magad vagy: a szemléleted,
szemedből a szürkét mindig félretedd!

[naiva]

08.

merino: Villamoson


Szemben ültünk, szájából folyt a pogi,
mint egy vad patak tajtékzó habjai.

Bőrtáska ölében, azon a morzsák,
a szegecseket majdnem eltakarták.

Zötyögtünk a téli macskaköveken,
néztünk egymás mellé rezzenéstelen.

Köröttünk a városi szürke, bacik,
nem frissül a kép, nem jön még tarka snitt.

Ez a monotonság tűnjön tavaszra,
újat hozzon holnap, derűm fakassza.

Most még nincs szín, csak bambuló fejtömeg,
egyszer csak leszáll fiatal, öreg.

Karcolhatna égre fényt áramszedő,
arcom lehetne végre virágmező.

De a mozdulatlan nézés rá kiül,
nem érkezik élet a morzsán kívül

[naiva]

09.

tavinarcisz: Gondolatok közt

Gondolatok közt várom idén a tavaszt.
Odakint, ugye, már
csordul a jégcsap.
Persze, ha szél fúj, még a szobámba maraszt,
miután január
vége van épp csak.

Gondolatok közt várva tavaszra, idén
az a gondom, az ám!
Bízzak-e abban,
hogy vajon itt majd élhetek évekig én
ezután igazán
még szabadabban?

[naiva]

10.

barnaby: Tavaszcsalogató...

Barka-füze ágon csirázó sejtelem
hajnal- ibolyában kinyíló szerelem
Pihepuhaságban madárfiók- csemete
öten egy rakásban ágak közt rejtezve

Tarka-barka tollak színeznek begyeken
vörhenyes pirosban kalap a fejeken
Zöld-sárga a dolmány, bársonyos pipitér
vagy csak olyan formán hordják, ha "nyitni kék"...

Kukoricaszárban virágzó szerelem
angyali varázslat cikázik szememen
Tavaszi csodákban káprázat szívemen
havasi gyopárnak virágját keresem.

Hajnali madárnak szavára figyelek,
harcba hív az ágyad csatát ha "mímelek"
Andalogtam nálad, s találtam meleget.
arcod pírja lázban, ma násszal hiteget..
Rajta! Hív a lányka...vagy tán csak kinevet?

[naiva]

11.

szilfer: Csélcsap szelek hegedűjén

Napmosolyra fagyok szűnnek,
az öreg tél már a múlt.
Ólomkönnye ereszünknek
böjti szárazfára hullt:

Csélcsap szelek hegedűjén
alig pendül még a húr,
nem dúdol más, egyedül én,
a vén, bolond trubadúr.

Bús a nóta, bár a tavasz,
tudom, egyre közelít,
de ez a vágy nem ugyanaz,
engem már nem úgy hevít,

mint egykor a kisdiákot,
kinek kedve égre kelt,
ha látott egy hóvirágot,
örömódát énekelt.

Sok tavasz múlt már azóta,
- öreg igric ne bomolj! -
más a világ, más a nóta:
az csibész lett, ez komoly.

Viharverte már a bús ág,
rezignáltan rí a dal,
virágozzék az ifjúság,
éljen, aki fiatal!

Ám de mégis, mért ne lennék
holtomiglan ott való,
ahol jő a pajkos vendég,
a langyos szél, hófaló?

Felkavarva földillatot
fényes ekehorgony ás,
a szívemben máglyát rakott
egy vad, édes borzongás.

[naiva]

12.

a_leb: ha jó lesz...

Hold fényénél szürke hajók
fekete ezüstjén összehajolt
álmom szélén pattan a jég,
felveri csendem. Várjak-e még?

Mélyen, hátul dobban a szív,
megöli a tél, vagy játszani hív
bátorságból, és vele száll
lesz-tavaszom, vagy halni talál?

Hajnalban még élhetek én
kikeleti dalt rózsák peremén,
párák alján látok-e, mond,
nyárban igéző kék Balatont?

Zöld lombokból béke alatt
betakar a csend, vagy ennyi maradt;
illatképek, régi mesék
sorvezetőin rótt vereség.

Árnyak járnak kint, idebent
keresi a múltban büszke jelent
lázongásom. Hogyha kihajt,
új kikötőim lesznek-e majd...

[naiva]

13.

piroman: Szapphó (toll)

Kék, ahogy régen... te meg ott, ha nézem,
ott heversz lustán, kipirult fehéren,
így leszünk újból szanaszét kifeslett
párna az égen.

Most lehet hó, vagy kevesebb akármi,
míg lehunyt szemmel figyelő maradhat
bennem egy titkolt, szavasincs szakadtnak,
van hova szállni.

Rácsodálkoztál, de tudom, nem érted,
hogy tavasszal még levegőbe libben
néha angyaltoll, s pihe hull kezembe:
írni a versed.

[naiva]

14.

barnaby: Gerle-tavasz

Karcsú hegyhátakra simulnak smaragdzöld fenyvesek.
Fény szitál át a távoli horizonton.
Ma már újra vakít a nap, de boldogan szenvedek;
belenézek, hunyorgok. Átmelegített kabátom. Kioldom...
A folyó kecses ívét bámulom. Szemembe szikrázik tükörfénye.
Két kezemmel keretet tartva, megörökíthetném-e csodaszépet!
Hadd lássam mindig. Kíváncsi vagyok, hogy bele fér-e...
Majd a magasból, alábuknak játékos kedvű szürke gerlék.
Irigykedve vágyom röptüket, tekintetem egy pontba téved .
Oda, ahol megpihennek, hogy a tavasz ébredését ünnepeljék.