Elküldve: 2014 Márc 30 Vas 19:28 Hozzászólás témája: Áprilisi versverseny
Tisztelt Alkotók!
Az újra induló ANONIM versverseny szabályai a következők:
Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött művek csak olyan alkotások lehetnek, amelyek még nem jelentek meg sehol, és az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg sehol.
A benyújtott műnek, a pályázat meghirdetésében megadott témáról kell szólnia.
A megadott téma, nem a vers címe!
A pályázatra benyújtott verseket, winner vagy naiva adminisztrátornak kell elküldeni itt a Fullon privát üzenetben. Ők felváltva vezetik a versenyt.
A verseket a topicba az aktuális vezető (winner vagy naiva) teszi fel egy azonosító számmal ellátva, név nélkül!
Figyelem! Ebben a hónapban a verseket naivának kell elküldeni.
A pályázó a verset, a megadott határidőn belül kell, hogy beküldje.
A versenyt vezető adminisztrátor, és a zsűri tagjai nem vehetnek részt a versenyben.
A győztes művet, a zsűri tagok egymástól függetlenül leadott pontozása alapján állapítja meg a versenyt vezető adminisztrátor, és a megadott határidőben nyilvánosságra hozza az eredményt.
Amennyiben döntetlen lenne az eredmény, akkor a tagság szavazását kéri a döntésre azon versek esetében, amelyek döntetlen eredményre jutottak a zsűri szavazata alapján.
Ilyenkor a győztesek közül az a vers lesz a véglegesen győztes amelyre a tagság szavaz.
A győztes mű alkotója köteles vállalni a következő versenyben a zsűrizésben való részvételt.
Zsűri tagok:
Lőrinczi L. Anna
Horváth Géza
Végh Sándor
és az előző verseny győztese:
haaszi
Díjazás:
A győztes mű kiemelt helyre kerül a főoldalon a következő versenyig.
A 12 db győztes mű megjelenik a következő évi FullTükör antológiában nyomtatásban egy külön blokkban, függetlenül az alkotók többi ajánlott műveitől.
A győztes alkotó nyer még egy 5000,- Ft értékű utalványt a Fullextra Szépségszalon felajánlásából, amelyet arc, bőrfeszesítésre, alakformálásra lehet beváltani a szalonban.
A verseny időtartama:
A verseket március 31 - április 20-ig lehet küldeni.
A magyar a legboldogtalanabb nemzet –
olvasom a Facebook-on, s elgondolkodom.
Mire várakozunk olyan áhítottan,
mire szánjuk létünk, ha mint prés összenyom?
Én nem győzöm megköszönni az éltemet,
nem hogy nyavalyogjak, hogy jobb is lehetne…
Mert az csak azzá válik, minek hagyom,
mit belesulykolok, vágyamat fedezve.
Nekem annyi van, annyi álom környékez,
kaptam időt hozzá, teret; megtalálom!
A csöpp csodák előttünk jól rejtett jelek,
a boldogság bennük élethossznyi álom.
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Máj 1 Csüt 19:41), összesen 1 alkalommal
Ki nem találom, s nem is kutatom
mi ez az egész mi átölel,
csak hagyom, hogy repítsen el,
még távolabb, tán a csillagokig!
Vagy inkább csak idáig,
pont ahol most vagyok
tegyen a földre, hogy ne szédüljek.
Hang nélkül kiáltsa, hogy: szeretlek,
és maradjon velem, ha már boldogság.
Ha pedig álom, akkor se menjen tovább
ez az érzés mi úgy ölel, és átfesti a napot.
Rozsdabarnára a bánatot,
tiszta kékre a könnyek sóját,
égő vörösre a vér szavát,
napmeleg sárgára anyám mosolyát,
roppanó zöldre mindent, ami fájt,
aranyra festi gyermekem lépteit,
csillogó ezüstre kedvesem dalait.
Boldogság, vagy álom... Már nem kérdezem,
csak hagyom, hogy itt legyen, hogy érintsen.
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Máj 1 Csüt 19:41), összesen 2 alkalommal
Szerenádot ad lelkemnek dallam-piros ajkad
szeretve és áldva lett hát szerelem e honban -
csönd-betűid virágát mind a hajamba fontam
selyme közt az illat-szérum rutinosan baktat.
Bizserget a leheleted, számon biz' nem lankad
csókodtól a jeges szív is rőtlánggal fellobban -
vigyázom, hogy tested íze égjen bennem jobban
hússal, vérrel sülve-főve mámor-máglyát rakhat.
Gyöngéd kezed derekamon most meg arról faggat
mit tennék, ha nem ölelne mindig ilyen hosszan -
bőröm tüzén izzó válasz szőr-szikráktól robban
bókok bokra pedig zöldell...sóvár lelket laktat
s nézésünk már öszeforrva, misztikus varratnak.
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Máj 1 Csüt 19:42), összesen 1 alkalommal
Azt hiszem, a minap kiszakadtam lelkemből,
S mint tébolyult szórtam villámaim,
Ostorként csapkodtam ki utamba került.
Bennem fortyogó vulkán kitörni készült,
Feszített, s tudattalan, gyenge eszközévé váltam,
Dühöngő óceán hulláma volt szívem dobbanása,
S vérem lüktetése fájdalmas születése
Lelkem aranyszín pillangójának.
Három napon át tartott e vesszőfutás,
Futott s menekült, vagy szembeszállt
Húsom és vérem, s én alig éltem, és féltem,
Mert az értelmem tudta,
Mit tesz az őrjítő szívburokrepedés.
Könnyeim áztatták az éj leplét álmatlan éjszakán,
Nyughatatlan bánatban, fájdalommal születtem újjá,
S hogy elülni látszott a vihar és tisztult az elme,
Szörnyülködve néztem vissza s elmerengtem.
Gondolatok frissültek, némely szó elavulttá vált,
Felismertem a bennük rejtőző lélekhalált.
Pillangóm kiröppent végre, boldogan szárnyal,
És mintha mázsák hulltak volna le rólam,
Mert a hiányt lecseréltem a VAN-ra!
Vágyom továbbra is utánad, de nem hiányzol többé,
Mert TE létezel, VAGY, és épp az enyém!
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Máj 1 Csüt 19:44), összesen 1 alkalommal
Hűsítő cseppek egy otthagyott pohárban,
gördülő gyöngyök éj-szemek sarkában
Ráncok között egy simogató mosoly,
s a biztos tudat, hogy hozzám tartozol...
Talán ez a boldogság. A lélek érzi az otthont,
hol jó szívvel az étket megosztom.
Adósod leszek, s te nem kéred meg,
mert örülni tudsz mindig az életnek...
Szíved dobbanása egyetlen szóban,
az igaz szeretet egy csipetnyi sóban.
Érintésedben az évek hosszú sora,
keserűségemben is édes mostoha
Szivárvány színeiben a zöld, a kék, a sárga,
ha nappal is csókolsz, bár mindenki látja.
Esti csendekben a jóízű hallgatásunk
a nevetésedben is amikor bőrig áztunk.
Talán ott a boldogság, s az igazi öröm.
Mikor tekintetedben, ruhátlanul is öltözködöm...
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Máj 1 Csüt 19:44), összesen 1 alkalommal
Csendes az éjjel. Száz kicsi mécses szórja a fényét.
Nagy nyugalomban a táj, alszik a szélzene már.
Szunnyad a hold is, fél szeme ott fenn őrzi a békét.
Nézem az arcodat én, s úszik a képzelet ár
visszafelé; hol nap mosolyától múlt el a bánat,
csók tüze égve mesélt, s lángja az égig elért.
Látom a múltat; lázölelésünk el sose fáradt,
s szép szerelem született. Érdemes élni ezért!
Átfon az emlék; lágy dala ringó, érzem a békét.
Nézem az arcodat én, s ráncai mély vonalát;
rezzen a pillád, ébred a hajnal, szórja a fényét.
Szent ima selymezi szám, áldva a sors fonalát.
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Máj 1 Csüt 19:45), összesen 1 alkalommal
A vers nem az én világom,
de azért megpróbálom és
a boldogság utáni vágyat
szavakba foglalom.
Keresem, kutatom a boldogságom.
Itt-ott megállok egy-két pillanatra.
Mit elvesztettem, megtalálom e valaha?
Mit ér a szó, az ígéret, ha nem tartjuk be,
a szerelem, ha összetéveszthető,
holmi pillanat érzelemmel?
Mi nekem boldogság volt egykoron,
másnak élvezet talán.
Jaj, de nehéz,
ha vágyak, álmok, remény marad csupán.
Vagy még az sem, csak képzelem...
Abból miféle boldogság juthat nekem?
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Máj 1 Csüt 19:45), összesen 1 alkalommal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
