májusi versverseny

[winner]

Tisztelt Alkotók!

Az ANONIM versverseny szabályai a következők:

Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött művek csak olyan alkotások lehetnek, amelyek még nem jelentek meg sehol, és az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg sehol.
A benyújtott műnek, a pályázat meghirdetésében megadott témáról kell szólnia. A megadott téma, nem a vers címe!

A pályázatra benyújtott verseket, winner vagy naiva adminisztrátornak kell elküldeni itt a Fullon privát üzenetben. Ők felváltva vezetik a versenyt.
A verseket a topicba az aktuális vezető (winner vagy naiva) teszi fel egy azonosító számmal ellátva, név nélkül!

Figyelem! Ebben a hónapban a verseket winnernek kell elküldeni.

A pályázó a verset, a megadott határidőn belül kell, hogy beküldje.
A versenyt vezető adminisztrátor, és a zsűri tagjai nem vehetnek részt a versenyben.

A győztes művet, a zsűri tagok egymástól függetlenül leadott pontozása alapján állapítja meg a versenyt vezető adminisztrátor, és a megadott határidőben nyilvánosságra hozza az eredményt.
Amennyiben döntetlen lenne az eredmény, akkor a tagság szavazását kéri a döntésre azon versek esetében, amelyek döntetlen eredményre jutottak a zsűri szavazata alapján.
Ilyenkor a győztesek közül az a vers lesz a véglegesen győztes amelyik több szavazatot kap.
A győztes mű alkotója köteles vállalni a következő versenyben a zsűrizésben való részvételt.

Zsűri tagok:
Lőrinczi L. Anna
Horváth Géza
Végh Sándor
Kanizsa József
és az előző havi győztes alkotó: Hzsike

Díjazás:
A győztes mű kiemelt helyre kerül a főoldalon a következő versenyig.
A 12 db győztes mű megjelenik a következő évi FullTükör antológiában nyomtatásban egy külön blokkban, függetlenül az alkotók többi ajánlott műveitől.
A győztes alkotó nyer még egy 5000,- Ft értékű utalványt a Fullextra Szépségszalon felajánlásából, amelyet arc, bőrfeszesítésre, alakformálásra lehet beváltani a szalonban.

A verseny időtartama:
Beküldés: május 1-25 között.
A zsűri szavazása: május 26-31 között.
Eredményhirdetés: Június 01.


Végezetül a versverseny témája, csavarva az előző havi témán ezúttal: Boldogtalanság

Minden alkotónak „jó munkát” kívánok és várom műveiteket!

[winner]

01. DallaMaria: Szívkamrám kiüresedett


Mint néma uszály a folyón,
lecsorognak napjaim.
Érzem fel kéne emelkednem,
de mélybe húznak súlyaim.

Keresném az elmúlt időt,
sóvárgó hullám a gondolat.
Megbontott falam kidőlt,
tettes vagyok, vagy áldozat?

Már alig vonszolom magam,
viharom nem csendesül.
Árnyak suhannak szobámban,
a hajnal asztalomhoz ül.

Keserű italom kortyolgatom,
lassan ölő mérget nyelek.
Magamat /meg-, le-,/sajnálom,
szívkamrám kiüresedett.

Magányom ellen harcom dúl,
küzdenék, de gyenge a karom.
Mosolyom zokogásba fúl,
elfogyott alig-akaratom.

Üres semmiben lebegek,
gondom magamba nyelem.
Kiraknám már terhemet,
tikkadt szóözön nyelvemen.

Verssé lett bennem a fájdalom,
bánat szavak szövődnek
boldogtalanságomról,
könnyezve sírnak a rímek.

[winner]

02. Lambrozett: Lesújtva

Mostanában megint sokat gondolok a múltra
kiszánt agyam lerágott és betemetett csontot -
akaratlan történik, ám ráncosabb lesz homlok
barázdák közt biceg e Rém, ájultból ocsúdva.

Hallom máris: mindenkinek megvan a keresztje
viszi-viszi, amíg bírja, vagy keble engedi -
és van, ami csak úgy hajlandó minket menteni
ha hűs testünk felett ihat messiás szerepre.

Attól tartok utóbbi lesz, ami rajtam segít
- már ha ezt a támogatást annak nevezhetem -
addig pedig élnem kéne önfeledt, szertelen...
miközben a dacos Sorsom ó-korbáccsal fenyít.

Elgondolom néha-néha, mikor, mit rontottam
hibákkal telt mérleg nyelve dekázza a drámát -
de az időn hályog-szemem már nemigen lát át
elmosódott részletek közt vergődöm a porban.

Löknek rajtam egyet-egyet arra járók, mások
van, aki még emelne is, de túl sok a súlyom -
polemizál: darut küldjön, netán bókot súgjon
olykor kapok kapaszkodót, mi érzelmi zálog.

Rájöttem hát időközben: magam, csakis magam.
Senki más ezt nem oldhatja, esetleg biztathat. -
Ami persze támasz lehet, hisz laktat a hangzat
bottal megy a lélek tovább, azzal bátortalan.

Mostanában megint sokat gondolok a múltra
agyam szánt a lerágott és betemetett csonton -
nézem furán, hogy a vázra visszanőtt a gondom
dehogy hagy el, velem marad, őskínokkal sújtva.

[winner]

03. gitka61: Röpülj madár!

Üres madárfészek lelkem
Fásult, megtört, örömtelen,
Öröme elszállt, odalett.

Az előbb még csapongva röppent
Veled, ott fent, a naphoz közel
Lelkem lelked követte,
Majd tiéd ölelte az enyémet.
Kacagott a Nap s a Hold is nevetett,
Az angyalok mind nekünk zenéltek.
Arcunk kipirult, csillag csillant szemünkben,
Kezünk izgatottan egymást kereste.

Most ernyedten pihennek ölünkben,
Sorsunk fonala ismét ketté lett.
Kábultan, üresen tévelygek nélküled.

Röpülj madár, szárnyad szegetlen!
Bár, szívem szakad, engedlek,
Mert szeretlek.
Ha fáradt szárnyad már nem bír el,
Én várlak idelenn.
Akkor ismét megtelik lelkem
S boldogan magamhoz ölellek, örökre.
Lelkeink együtt szállnak fel, a mennyekbe.

[winner]

04. gitka61: Boldogtalanság?

Voltam boldogtalan életemben sokszor,
Azt gondoltam sosem ér véget, s mikor
Már nem bírta az ész és a lélek,
Tollat fogtam kezembe,
S mint gyermek az első lépéseit,
Botladozva Írni kezdtem boldogtalan verseim.

Ím, tollamból kifogyott a tinta,
S ha újra tölteném, boldogtalant akkor sem írna.
Igaz, bánatos vagyok oly sokszor
S esténkét még fáj magányom, és hiányzol,
De boldogtalan? Nem! Boldogtalan nem vagyok!
Piros betűk születnek tollamból.

Mert Téged tanítani adott a sorsom,
S tanítottál is engem oly sokszor.
Megtanultam magam kinyitni,
Szeretni, elengedni, gyászom megélni.
Írok tovább, ha úgy hozza kedvem,
Szépet, szomorút, de boldogtalant!? Sohasem!

[winner]

05. Lyza1: Boldogtalanság

Dermesztő fájdalom, tőrként hasított szívébe,
az erek jeges fagyot leheltek a lelkébe.
Az érzelem megkövülten, csendben ült a szemén,
már nem tudott hinni ő, elhagyta minden remény.

Hová lett a férfi minden magyarázat nélkül?
A néma csendet csak sóhaja törte meg végül.
Teste rongyos életének nagy rideg börtöne,
szíve boldogtalan madár, fogoly lévén benne.

Ajkán hagyta a búcsúcsókot meglepetésül,
Lelke fájdalomtól megroppant befejezésül.
A fájó könnyei megültek fátyolos szemén,
kínja behálózta testét, akár egy szövevény.

[winner]

06. merino: Csak hagyod…


Belebújik ideál az énbe,
voksot tennél boldogság fedezékre,
pedig lever az árnyék, megpofoz,
mindig volt jóságos, mindig gonosz.

Te meg ólomnak érzed a pillét,
hiszed, csak téged üldöz az ittlét,
végzetesnek tartod szürke sorsod,
de a színt bele te magad hordod.

Rajtad áll, mibe mártod ecseted,
felveszed-e az árnyék szerepet,
ki sír, ideálnak nem ad sanszot,
energiáját ölik bakancsok.

Ha eltaposnád hangyányi erőd,
előbbre vennéd hajadat, ha sprőd,
lábadról a koszt sose mosnád,
mi várhatna menet közben most rád?

Csak annyit ad a boldogtalanság,
amennyi könnyet neki szavaztál,
fáj persze, ezt el nem kerülheted,
de te rendelkezel pofon felett.

Elhiszem, orrot lógatni könnyű,
hogy az út, melyen jársz sok göröngyű,
de ha csak a domborzatot nézed,
sose győz benned a jó közérzet.

Ha szomorú vagy, magad siratod,
csak arrébb teszel poros iratot,
nem oldod meg vele problémádat,
erdő is él, ha kivágnak fákat.

Csak ülsz a rönkön, a hátad görnyedt,
egyhangúan kaparod a földet,
napsugár hiába a hátadon,
te csak hagyod, nyerjen a fájdalom.

[winner]

07. merino: Odalett


Könnyem tűnjön, veszítsem el,
gyémántnyi csend, gyémántnyi kell,
még sincs semmi, hogy színezzen,
csak hang zavar: a hangzavar,
csendem rezzen,
mint rőt avar.

Mert érzem én, távolba száll,
mint eltévedt vándormadár,
búskomor a leheletem,
bogáncs fölött szél ragadja,
rút réteken
pornyi hangya.

Fülem fogom, szemem hunyom,
de valami belülről nyom,
szorít, fullaszt, a mélybe húz
csíkot karcol az iganyom,
mint a hiúz,
el úgy oson.

Szívem egén, csak sötét ül,
mi világos, elsötétül,
bánom így van, mindent bánok,
odalett a ringó fénytüll,
mit zarándok
fogni készül.

[winner]

08. estelente: Devizás blues - dobra és hegedűre

Nyista lóvé babám, visz mindent a bankom.
Viszi az éjszakát, visz mindent a bankom.
Szívat és fenyeget. Hagyom, kell ma hagynom.

Az összes hitelem megfizettem régen,
az összes kamatot megfizettem régen.
Kéri az életem, csillagom az égen.

Zsarol, ki tudja m'ért, hízik a pénzemen,
pénzen nőtt uzsorás hízik a pénzemen,
míg álmom ablakát kívülről nézhetem.

Felettem kalapál, pálcát tör a törvény,
jogot tör a tör a tör a tör a törvény,
nem tudom, mi dolgom, hazámban mi történt.

Besunyít a para, a para parlament,
a nyelvtársaké lett a para parlament.
Szétmaszatolt egük alatt a Nap lement.

Célja csak ez lehet: fizessek, fizessek,
amíg meg nem döglök fizessek, fizessek.
Unokám neveljem: becsaptak - fizessen.

Menekülés vár rám, sufnimban a kötél
unottan lóg szögén sufnimban a kötél,
vagy szív szerint százszám szedjem utcák kövét.

Szedjem utcák kövét.
Nem hat a, nem hat a, nem hat a hatalom!
Nem hat a, nem hat a, nem hat a hatalom!

[winner]

09. DallaMaria: Madár-távlat

Életed végtelen nyögés,
fáj a csalódás harapása.
Csak ígéret volt az egész,
te álltál döntésre várva.
Addig míg mérlegelt az ész,
elszállott a kék-madárka.

Már régen üres a helye,
hívnád csalogatnád vissza.
neki boldogság a fészke,
szív-melegét másnak adta.
Rég nem vágyódsz szerelemre,
beletörődsz a hiányba,
boldogtalanságod zárt be,
magányod kalitkájába.

[winner]

10. tymess25: Lekéstem

Egyfolytában érzem a hiányt,
valamit amit nem mondtam el,
lekéstem szavaid utolsó vonatát,
a sors elfújta jövőnk rajzolatát,
én csak figyelem a távolodó arcodat,
s veled együtt eltűnt, az egyetlen boldogság.
Megrémít ez a megkopott üresség,
a szenvedő, dobogó szívverésem,
meztelen reszket az ég is odafönt,
siratják a múlt mit alkotott,
gyászom végtelen szőnyegén bukdácsolok,
üveges tekintetem, egyre csak téged keres.

Lassan tócsákat növeszt a fájdalom,
de gyógyszerét e rémületre nem lelem,
a magány rányomta bélyegét lelkemre,
társammá szegődött e gyűlölt keserv.
Egyfolytában keresek valamit,
mintha nem mondtam volna el mindent neked,
hogy szívem ritmusát te jelentetted nekem,
hogy te vagy testemben a vér, s te vagy az élet,
nem mondtam el, hogy mennyire szeretlek!
Vigasztalan, lassan eloltja szikrámat a szél,
nem mondtam el, mi voltál, s mi leszel még,
a fényt, a színeket, a dallamot hiányolom,
nem mondtam el... most én is haldoklom,
minden órában csak muszájból lélegzem,
már feladtam, már sajnáltam, már lekéstem...

[winner]

11. merino: Boldogtalan


Nagy nehezen összetapasztatott
az eresz alatti boldogság-ház,
de őszre kiüresedik a hely,
érzem, amint félelmem leigáz,
ahogy rám települ a forró láz.

Nem akarok fonnyadni, mint alma,
előre vetíteni évszakot,
elmúlás No 1 slágerét,
de most nincs erőm, túl gyenge vagyok,
hogy élvezzek jelen pillanatot.

Mit nekem a madárfüttyös, szép nyár,
színpompás rétek ezer virága,
ha szemem valami erőszakos kéz
újra és újra csak azért is lezárja,
most a gramm se más nekem, csak mázsa…

Vigaszom nem találom semmiben,
elveszett a dédelgetett álom,
bárhogy szeretném boldogságomat,
a szürke ér, azt bezzeg belátom,
könnyem a köd a májusi tájon.

[winner]

12. merino: Horizonton


Ott egy hajó, az viszi el,
benne kék ég, arany sugár,
sárga mező, narancs kertek,
tükörcseppes vízesések,
sirálycsalád és gerlepár,
szivárvány és naplemente,
annyi színt visz, melengetve,
dallamot, ízt és illatot,
fakó maradt nekem határ,
de nem fakó a fájdalom,
azt a hajó hátrahagyta,
begyűjtöm én egy halomba,
csak beterít itt a parton,
nézhetem, hogy tovaúszik,
távolba ér kék ég, sugár,
sárga mező, narancs kertek,
tükörcseppes vízesések,
sirálycsalád és gerlepár,
szivárvány és naplemente,
dallamok, ízek, illatok,
ezzel mind szegényebb vagyok,
nem gazdagít, mire vágyom,
letűnőben vigaszommal
horizonton boldogságom.

[winner]

13. DallaMaria: Eredj a híd alá, vagy ásd el magad!

Reménye a végtelenségbe szakadt,
mint kóbor állat, ott alszik a híd alatt.
Lelkén taposnak, jövőjén átgázoltak,
szívét tépték mellkasában, kifosztották.

Kétségbe fúlt, minden erő, akarat.
Ha újra tudná magában a bizalmat,
hinni, hogy nyomora egyszer megszakad,
nem öntene magába kannás borokat.

Szorgos keze munkája senkinek nem kellett.
Nagy baj, vagy hiba, hogy megöregedett.
Szép házát elvitte a hitelező.
Ünnepelni kéne? Ma lett ötvenkettő.

[winner]

14. merino: Aha...


Ha sírsz a múlton, sírsz a jelenben is.
Lehet, nem érdemel mosolyt, az igaz,
de ha emészted magad, csak taszítasz
rajta, kitolod azt, mi jövőbe visz.
Minden fájdalomra van gyógyszer, leld meg,
tartalékolj! Meglásd, vannak szebb napok,
már a tudattal is magad gyógyítod,
magad - magad. Először nehezen megy,
őrjítenek percek mázsasúlyai,
hiába vigasz, de rájössz, az önvád
vízesése nem zúdulhat mindig rád.
A felismerés a kezdet, valami
régen várt wellness, az új mérföldköved.
Aha-élményed elhoz termálvizet.