Tisztelt Alkotók!
Az ANONIM versverseny szabályai a következők:
Minden regisztrált tag annyi verssel pályázhat, amennyivel akar.
A pályázatra küldött művek csak olyan alkotások lehetnek, amelyek még nem jelentek meg sehol, és az eredményhirdetésig nem jelenhetnek meg sehol.
A benyújtott műnek, a pályázat meghirdetésében megadott témáról kell szólnia. A megadott téma, nem a vers címe!
A pályázatra benyújtott verseket, winner vagy naiva adminisztrátornak kell elküldeni itt a Fullon privát üzenetben. Ők felváltva vezetik a versenyt.
A verseket a topicba az aktuális vezető (winner vagy naiva) teszi fel egy azonosító számmal ellátva, név nélkül!
Figyelem! Ebben a hónapban a verseket naivának kell elküldeni.
A pályázó a verset, a megadott határidőn belül kell, hogy beküldje.
A versenyt vezető adminisztrátor, és a zsűri tagjai nem vehetnek részt a versenyben.
A győztes művet, a zsűri tagok egymástól függetlenül leadott pontozása alapján állapítja meg a versenyt vezető adminisztrátor, és a megadott határidőben nyilvánosságra hozza az eredményt.
Amennyiben döntetlen lenne az eredmény, akkor a tagság szavazását kéri a döntésre azon versek esetében, amelyek döntetlen eredményre jutottak a zsűri szavazata alapján.
Ilyenkor a győztesek közül az a vers lesz a véglegesen győztes, amelyik több szavazatot kap.
A győztes mű alkotója köteles vállalni a következő versenyben a zsűrizésben való részvételt.
Zsűri tagok:
Lőrinczi L. Anna (Anna1955)
Kamarás Klára (si)
Horváth Géza (hori)
Hepp Béla (a_leb)
és az előző havi győztes alkotó: hzsike
Díjazás:
A győztes mű kiemelt helyre kerül a főoldalon a következő versenyig.
A 12 db győztes mű megjelenik a következő évi FullTükör antológiában nyomtatásban egy külön blokkban, függetlenül az alkotók többi ajánlott műveitől.
A győztes alkotó nyer még egy 5000,- Ft értékű utalványt a Fullextra Szépségszalon felajánlásából, amelyet arc, bőrfeszesítésre, alakformálásra lehet beváltani a szalonban.
A verseny időtartama:
Beküldés: október 1-26. között.
A zsűri szavazása: október 27-31. között.
Eredményhirdetés: október 31.
Végezetül a versverseny témája: Emlék
Minden alkotónak jó munkát kívánok és várom műveiteket!
mint hegytetőn a szikla
mossa az idő vasfoga
emlék-kavicsait
zúg a vihar a nap égeti
míg nézem itt terem a múlt
ezernyi emlék édes szomorú
zengő kis ér tör elő a sziklából
csermellyé válik repeszti a sziklát
rohan a kis patak lefelé a lejtőn
rohanok én is
míg földet nem ér
útközben megszólal a muzsika
mint szimfónia harsog
megcsillan a Nap
ragyogó gyémántok hullanak
szemed tüze fellobban mint fáklyaláng
látom rám talál s ideér hozzám
itt van velem tekintetünk egybeforr
a szerelem lángol itt és most
nem hagy egyedül
földöntúli érzés rabul ejt nem enged
nézem a kősziklát újra nevet
s egymásé leszünk ebben a pillanatban
ne tűnj el látomás maradj velünk
tudjuk egymás nélkül semmit sem érünk
lemegy a Nap előtűnik az Esthajnalcsillag
ránk mosolyog visszanézünk rá
s folytatjuk az éjszakában
csillagfényben szerelmünk beteljesül!
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Nov 2 Vas 19:34), összesen 1 alkalommal
krétarajz egy gyűrt fotón
kisgyerek víg alkotóm
büszke vár
kőfalak
fényrenyílt száz ablakán
száz virág
tágra tárt a várkapu
tarka rét
sok huszár
fent torony
napsugár dús lángja leng
zászlaján
posta jött és benne kép
kislegény és ott a vár
büszke vár
nagy Tower
kőfalak
tükröző száz ablakán
nincs virág
zárva áll a várkapu
szürke ég
rajta még
nagybetűs ákombákom
grandpa hi enyém várom
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Nov 2 Vas 19:37), összesen 1 alkalommal
Elküldve: 2014 Okt 12 Vas 20:47 Hozzászólás témája:
05.
Zseva: Kicsit még
Dörzsölgetem a kezem, mert érzek,
no nem azért, mert hideg a szívem,
a kinti hőmérséklet sem lehet az oka,
a szobám fala, lehet, az mi ennek
az ok-okozója,
olyan hideg, olyan rideg, tenni kéne,
de ellene mit sem tudok,
az emlékeim, melyek ezen néha átsegítenek,
ha rád gondolok,
pedig hidd el nem akarok.
De, mert még most is fázom,
ennyi év után, mert még mindig emlékezni
akarok rád, milyen forró volt a kezed,
amikor fáztam, te megmelengetted,
nincs ebben semmi, csak az enyém,
meleget tudtál adni, a semmiből is venni,
nekem adtad, de minek, ha mára nem
maradt belőle csak annyi, hogy
még mindig fázom. Csak ennyi.
Dörzsölgetem a kezem, mert érzek,
no nem azért mert félek, és hideg a szívem,
a kinti hőmérséklet sem lehet az oka,
a szobám fala, lehet, az mi ennek
ok-okozója, mert
olyan hideg, olyan rideg, tenni kéne,
de tenni már ellene - azt hiszem -
nem tudok, egyedül minek?
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Nov 2 Vas 19:37), összesen 1 alkalommal
Szinte gyerekkori emlék,
műanyag itthoni termék.
Képek a gombfocikon,
névvel a sok-sok ikon.
Mind remek, egy se hibátlan,
jó vele játszani bátran:
Fenyvesi és Vilezsál,
Dalnoki, ő se lazsál...
Vár az öreg, sima asztal,
nincs leterítve damaszttal,
mert az a pálya, az ám!
Meccs folyik ott igazán.
Rajta a két kapu, nincs gond,
labda meg egy lapos inggomb,
s rúgja az ujjam, - a láb, -
rögtön a gólt legalább.
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Nov 2 Vas 19:38), összesen 1 alkalommal
Emlékek nélkül élek
csak az maradt bennem
mit gondolatban átéltem VELED
a forró csók az ölelés mind csak
tovatűnő s mindig visszatérő emlék
Elrohanó percek pillanatok
mind semmivé lesznek
nappalok éjszakák
mögöttem jönnek
mint lenyugvó Nap
ébredő hajnal
a legsötétebb pillanattal
csillagos ég a sok csillaggal...
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Nov 2 Vas 19:39), összesen 1 alkalommal
Színezném ma már minden árnyalattal
gyermekkoromnak oly szép igazát
Anyám szeme könnyekkel marasztalt
elnyerni lelke minden vigaszát...
Mint rosszcsont kölyköd, szívtam a véred
próbálgattam meddig tart türelmed.
Ám szereteted, végtelen vékával mérted.
Most a múlt homályából is üzennek
kedves emlékei egy felhőtlen kornak,
ahol gyermek voltam, és boldog is igazán.
A villanypóznák, talán már nem is dalolnak,
csak a rózsáid szépek még konyhád teraszán.
A régi játszótársak elmaradtak messze,
sok ismeretlen arc, már mind-mind idegen.
Ifjú lányok-fiuk, a múlt ködébe rejtve
bennem öregednek, és nem hagynak hidegen...
Gyermek vagyok. Most újra élni visszajöttem.
Anyám piros arcát látni, mindig kedves még.
Nevetését ha hallom, élek napsütötten
boldog idők járnak, nyílik felettem az ég...
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Nov 2 Vas 19:39), összesen 1 alkalommal
Emlékezni szeretnék anyámra!
Rá, ki életet adott egy, kettő, hat gyermeknek,
majd elhagyott, mindörökre!
Magamra hagyott ölelés nélkül,
örök szeretet hiányra ítélve engem,
kit teste rejtett, s fájdalom közepette
engedett ki a hidegbe. Azóta is fázik lelkem,
mert nem simogat, nem ölel, nem szeret,
immár soha többé. Tán sosem tette!
Nem tudom. Múltamat homály fedi.
Fáj nagyon, hogy nélküle kellett felnőtté válnom.
Emlékezni szeretnék anyámra!
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Nov 2 Vas 19:41), összesen 1 alkalommal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban