Hullám habján táncot lejt a vízi sellő,
hajlong a tenger gyümölcseinek tetszőn,
ringatja végtelen fényes pódiumán,
libben a tündérbája csillogó fodrán.
Vágytól reszkető Hold bársony csókját lopja,
majd tünemény szépségét mélybe álmodja.
Ilyen illanó foszlányok az emlékek,
harmatszáluk szakadt és majdnem széttépett,
de a sejtek hűen megőrzik a rezgést,
érzelemvilágunk tükrözi rejtelmét.
Bárhol és bárhogyan tengetjük életünk,
beégett lelkünkbe, csak együtt élhetünk.
Ha csendre inted a leheletnyi hangot,
megriaszthat, hogy a mélycsend milyen hangos.
Engedd, hogy az gyöngyfénnyel felfelé törjön,
vágyálmú kedve áradva hömpölyögjön.
Ha kitáncolja magát, pihen csendesen,
a mindenség zugában megint szendereg.
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Nov 2 Vas 19:43), összesen 1 alkalommal
Életem fáján az írhatatlan hajtás
Gyarapítja lelki nedveimet,
A naponta átélt teremtés csodáját,
Ami megszépíti életemet.
Ifjúkori vágyak megszépült emléke
Jót tesz az öregkori derűnek,
Bár ott ül egy élet egész gyötrelme,
Ami miatt sosem teljesültek.
A várva várt nap - ami soha nem jön el -
Még él bennem, ki sem törölhetem.
Egy csók, ami külön elemzést érdemel,
S eltéved az ismétlődéseken.
Szomorú lesz a ház és üresnek látszik,
Hogyha eltűnt belőle valaki.
És ha megtalálunk utána akármit,
Fájdalommal telnek meg napjaink.
Csak pillanatokról szól ez az élet,
Amiket aztán magammal viszek.
Néha bátran, máskor még bátrabban élek,
S ha lehet, csak szépre emlékezek.
Az emlék, akár évekig rejtőzködik,
De a hegeket viszem magammal.
A felejtést soha nem fogom keresni,
Ragaszkodom az emlékeimhez.
A múltban nem csak az árnyékra kell lelni,
Felhasználom jövő terveimhez.
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Nov 2 Vas 19:44), összesen 1 alkalommal
A lelkednek fényesen csillogó tükre
egy dallam, emléked aranyozott kincse,
mely „viharként tombol már a messzi távol”,
öleli magához a fűt-fát-virágot,
megremeg hallatán az érzékeny lélek,
vágyakról dúdolgat a vibráló éter.
Éveken átragyog a tündérmeséje,
áthallik a csenden gyönyörű zenéje,
a Távollét nagy tüze magasra lobban,
szunnyadó érzésre bizsergető balzsam.
Kísérőd legyen, duruzsoljon lelkedben,
fényt hozzon éjszakán, dermesztő hidegben.
Ha vége a dalnak, nincs lelkedben zene,
nem lesz varázs, ami szivárvánnyal fesse,
dalold és dúdold szíved kedves dallamát,
borongós napon hintsen gyöngysugarat rád.
Ne félj attól sem, ha felszakít emléket,
dallam szárnyán repülj, élj át minden szépet!
Legutóbb naiva szerkesztette (2014 Nov 2 Vas 19:47), összesen 1 alkalommal
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
