2016. decemberi versverseny

[Anna1955]

10. zsoloo: Csak az éjek vonulnak egyre...

Csak az éjek vonulnak egyre,
minden új nap újra tőlük tanul,
csak az emlékeimet temetve
rovom köreim, álmatlanul...

Fáradt vagyok-e? ...Fáradt.
Tudom, mit a tegnap már tudott,
a szikes partot nézem, mire kiáradt
felfedve zsombékos, kies zugot.

Régi folyóm medre aszott, száraz,
másfelé tért el kishallal játszani,
rágondolnék, de a gondolat is fáraszt,
leányt, álmot, mind otthagytam, ami

szerelmes partjára vonzott egykor.
S jobb lett-e tőle? Ma már nem tudom.
A szerelem íze részegítő meggybor,
s vége oly, mint szívbe mártó szurony.

De a napok szürkék, és hasztalan telnek,
nem jobb-e mégis egy óra álmodás?
Ha feltámadnak az elmúlt szerelmek,
önkéntelen hat rám a pillangó-hatás!

Megállok most, hátha! Átmosna az idő...,
fülelni dalos, billegő madárkát,
amint táncolva az ág végére kijő,
csalva - bontogatva feled`t szavak szárnyát.

Imhol, itt e kedves régi halott,
s az az elmúlt sincsen olyan messze!
Őrlángként ég csókja, mit utoljára adott,
kezünk szövedékét végleg eleresztve

Imhol, ismét szemközt a letűnt pillanat!
Áttetsző selyemként siklik árnyék teste,
de elmúlik, mint reppennek madarak,
szürke nappal lesz és megint fekete este...

Csak az éjek, óh, az éjek vonulnak egyre!
Tegnapom rendetlen gazos kertté vadul,
csak az emlékeimet idézve, s temetve
rovom köreim tovább, álmatlanul...

[Anna1955]

11. simonendre: Nyomós emlék

Gyermekkori emlékeim
jelentek meg mostanában,
a grundbeli barátaim
külvárosi utcáiban.

Szabadidőnk, akkoriban,
labdajátékkal párosult,
megspórolt kis pénzeinkből
foci labdát vásároltunk.

Igazi játékszenvedély
hatott át mindnyájunkat,
örömteli, habár szerény
pillanatok, játékunkat.

Szabadjára szerveződtünk,
mindig ebben reménykedtünk,
felszabadult állapotban,
így élhettünk boldogságban.

Véletlen volt, de megtörtént,
hogy a labdánk egy udvarban
landolt, ahol Julcsa néni
lakott teljes egymagában.

Rövid tanácskozás után
reám hárult a feladat,
hogy a kapun kopogtassak
és kikérjem a labdánkat.

A kapunyitás borzasztó volt,
rám förmedt az idős asszony
nem felejtem ezt a hatást,
a visszautasító viszonyt.

Új labdát kellett, hogy vegyünk,
erre lassan pénzt gyűjtöttünk,
de játékunk nem volt szabad,
figyeltük rúgásainkat.

Valamikor, szabadultan,
csakis a játéknak éltünk,
de mostantól,egyfolytában,
labda esését figyeltük.

De az egyik játéknapon,
a régi labdánk is ránk talált,
hosszú ívben kihajítva,
mindnyájunknak örömére.

Boldog voltam, de bűnbánattal,
hogy Julcsa nénit megzavartam,
feltételezvén, hogy a labdánk
már Neki a tulajdona.

Hosszú éjszakákon, többször,
felriadtam álmaimból
és az álmatlanság gyötört,
szemrehányó képét láttam.

Telt az idő, e jelenség
életemben állandósult,
önvádaskodó szenvedély
kerített a hatalmába.

Több éven át, e kínzó érzés
szorongató hatásában,
kerestem azt a megoldást,
mely álmomat visszaadná.

Már rég lakhelyet cseréltem,
de helyzetem így sem javult,
Julcsa néni dühös arca
hatással volt álmaimra.

Az egyik nap arra jártam
és megláttam álmom képét,
töpörödött öreg asszony,
hogy rendezte kicsi kertjét.

Gereblyéje nehéznek tűnt,
ahogy a földet simítja,
amint kapálásra került
rémületemet fokozta.

Bekopogtam és megkértem,
hogy én is besegítsek,
nem ismert fel, de elfogadta,
hogy már együtt dolgozhassunk.

Ettől fogva, az álmatlanság
nem kísértett soha többet,
megszűnt ezzel a szorongás,
beállt a megbocsátó szeretet.

[Anna1955]

12. freesya: Álomlopó

Hajnalpír derengőn halk csengettyű cseng,
holdéjbe szőtt ábránd trillája ébreszt;
álomlopó lépdel, köröttem setteng,
setét árnya lebben, mégsem hallat neszt.
Agyamba fészkelve zsiborog a csend,
lepedő gyűrt korcán hallgatag feszeng,
ám vágyak vásznára fényecsettel fest:
hajad balzsam-selymét, mosolyod tükörét,
s míg szemed igézetén réveteg mereng,
ajkad mézén csókjaid hinti körém,
szentelt álmok rút tolvaját űzve még...
és pirkadat bíbor tüzén visszanéz:
"ó, kis bohó,
tiéd mind e juss - ha majd a csönd ölén,
holnapod várván te leszel a fogó,
s nem menekszik az álmaid ellopó."

[Anna1955]

A verseny eredménye.

I. helyezett:

Kormann Zsolt (zsoloo) - Csak az éjek vonulnak egyre... (10-es vers)


II. helyezett:

Szilágyi Ferenc (szilfer) - Áramszünet (5-ös vers)

III. helyezett:

H.Gábor Erzsébet (hzsike) - Nem jön az álom (4-es vers)


A további sorrend:

a_leb: Eltelt (8-as vers)
haaszi: Ha fellobog (7-es vers)
szilfer: Nem kell ide doktor! (6-os vers)
estelente: Kérdés (1-es vers)
simonendre: Nyomós emlék (11-es vers)
freesya: Álomkép (9-es vers)
haaszi: Álmatlan szerelem (3-as vers)
freesya: Álomlopó (12-es vers)
Julianna: Rémálmaim (2-es vers)





Gratulálunk a győztes mű szerzőjének!