Miért szeretünk s miért feledünk?
Erre választ soha nem lelünk!
Mert ha az esti szellő arcodhoz ér
Gondolj valami szépre, ami minden kincsnél többet ér
Emlékezz kedvesed bársonyos arcára
S szelid dallamos hangjára
Az érintésre, ami egy perc alatt véget ért
A mosolyára, s kérdezd halkan hogy miért?!
Miért ért véget az ifjúi álom
Olyan szép volt, s még mindig azt várom
Hisz itt állok a kapu előtt egy esős délutánon
Kopognék de nincsen kinek
Csak elhagyottak s rideg szívek
Nyitnak ajtót a borús hidegnek
Hogy ne fázzék, engedjék be!