/  Kedvesemnek  /

Mint ahogy színes pillangót hív
szürkületben az esti lámpa fénye,
úgy vonz tekinteted, mágnesként,
érzem, valami belül éget...
Szemeidben magamat is megtalálom,
a lelked tükrét látom benne, s félek,
elmerülök mélységeidben,
testem megsemmisült, semmivé lett...
Valósághű álmok kötöznek,
miközben kérlelőn pillantok Rád,
mint aki utolsó csókját kínálja,
nincs vége, csak újra és tovább...
De mindez csak álom és felébredek,
élénk színek és összefolyt képek,
hideg falak tükröződnek némán,
szívdobbanásod üteme, nem, nincs vége...
Hallom lélegzeted, megnyugszom,
kezem nyújtom Feléd, itt vagy,
talán kettőnkről álmodsz éppen,
akarom, hogy itt és így maradj...
Elsírt könnyek medre kiszáradt,
látom a szenvedélyt, átsüt az alvó léten,
átölellek és halkan suttogom:
fel ne ébredj, aludj még, kérlek...