| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Szoboravató Ideje:: 02-02-2004 @ 10:16 am |
|
|
|
|
|
Szoboravató (2004 február 2)
A lepel lehullt
S elrejté örökre a Szobrot
Árnyékában a kéz
Lassan összenő,
S kifutnak
Erős lábából az erek
A szem fénye megfakul
Üres gödörré mélyül.
A büszke haj is
Odalesz
Elsorvadnak az izmok
Összeforr a száj
Faragatlan tömbbé
Haldoklik a márvány. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-02-2004 @ 03:13 pm
| Hozzászóló: Audrey (Ideje: 02-02-2004 @ 11:41 am)
Comment: Először nem értettem a verset... Aztán elolvastam mégegyszer, és rájöttem, hogy olyan az egész, mint egy visszafelé lejátszott videofelvétel. A szobor visszaváltozik kőtömbbé, ami eredetileg is volt. Remélem jól értettem. Nagyon érdekes... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kerlac (Ideje: 02-02-2004 @ 11:48 am)
Comment: Jól értetted, valóban erről szól :) Ennél jobban nem akarom magyarázni, hátha más esetleg mász (is) lát benne :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Fata_Morgana (Ideje: 02-02-2004 @ 12:45 pm)
Comment: A vers hatása először döbbenet volt, és arra gondoltam, ugye nem igaz? - aztán a visszafelé játszódó mozdulatokkal vigasztalódtam, végül bizonyossággá merevedett: nagyszerű költői eszköz... Félek, hogy először értettem jól... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 02-03-2004 @ 03:00 pm)
Comment: Én nem próbálkozom azzal, hogy megértsem a verset.
Úgy gondolom fontosabb, hogy bennem mit okoz.Kinyomtattam.
Nekem az elmúlást szimbolizálja, ahogy a Szobor ember
koporsójára peregnek a földrögök, és betemeti, ha úgy tetszik, "s elrejté örökre".Lennt a mélyben, saját árnyékában lassan eggyé válik az őt körülvevő közeggel, egy lesz, és semmi.Faragatlan váz.
Ez a csodálatos az írásban, így ebben a műben is.Elgondolkodtat, szabaddá tesz, értékes. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csingi (Ideje: 02-06-2004 @ 06:17 pm)
Comment: Minden az elmúlás felé tart. Ám a kőtömbbé lepusztult hajdani szobor ismét nyersanyaggá válik. Az élet - még a kövek élete is - megy tovább. |
|
|
|
|
|
