S az idő...

Ó, ez a szabadesés,
könnyed zuhanás az éjbe:
s az idő oly kevés...

Elnyűttük hát ezt a napot.
Ami maradt, közöld mással:
hívd ágyadhoz őrangyalod,
s ne törődj a zuhanással.

Ó, az idő oly kevés:
fogai közt porló árnyak,
múló fény, jövés-menés...

Vihogni láttál szeretőket,
s asztalon felejtve kalapot,
s túl a tavon dombtetőket,
s lenyeltél pár falatot.

Múló fény, jövés-menés:
lovak, ködben, erdők, álmok,
kezedben könyv, a szívben kés.

Valaki mondta: jó nap volt ez!
– ám közben másra bandzsított...
Vége immár, lejárt lemez.
Ahol jártál, halk hang sírt ott –

Kezedben könyv, a szívben kés...
Könnyed zuhanás az éjbe.
S az idő olyan kevés.