Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Egyedül... éjjeli gondolat-töredékek... Ideje:: 07-05-2005 @ 07:50 pm |
|
|
|
|
/ Kiáltanám a végtelen éjszakába... Neked... és nekem... /
Mesél a csend. Szinte ordít az éjszakába. Gondolataid fájnak, de nem tudsz tőlük szabadulni. Elmerülnél a képzelet tengerében, de szakadatlanul forog a valóság-kerék. Magasra felcsap a gondolat-hullám, majd visszahúz a mélybe. Futnál, menekülnél, de nincs hova... Egyedül vagy.
Felejtenél, de képtelen vagy. Fogva tart egy szó. Egy álom. Egy álom. Egy álom. Egy álom. Próbálod magadba szívni e szót, átélni, átérezni, mélységében. Csak egy elképzelt álom...? Sejtjeid dübörögve zakatolnak, nem, nem, nem. Valóság. Igen, az. Tükör, amibe belenézhetsz. Láttad már magadat benne. De most fénytelen. A sűrű homályban látsz valamit. Villámlik. A villám, Érted született. Nem társad, csak utad ezen pillanatában Melléd szegődött. De hatalmát kimutatva eltűnik. Csak egy perc volt. Vagy még annyi sem. Egyedül vagy.
Kimondott szavak, talán már csak vergődnek. Céltalanul koppannak, mint ahogy az eső kopog az ablakon. Fekszel az ágyon. Fázol. Jégbefagyva remegsz, érzed, ahogy ereidben lüktet a véred...legalább az melegít. Már csak a Hold ezüstös fénye vigyáz Rád. Kinyújtod kezed felé...de csak a semmit markolod. Egyedül vagy.
Kiáltanál a végtelenbe, de nem tudsz megszólalni, valami a torkodban.... Folynak könnyeid. Nézheted a sötétbe borult eget, de még a csillagok is elbújtak. Nincs kihez szólnod. Fejed magasra emeled, talán...hátha...legalább egy csillag ragyogna fényesen...de nem. Sós íz a szádban, könnyed íze, mi megállíthatatlanul folyik. Mintha lehúzná a tehetetlenség súlya a földre. Onnan indultál, oda tartasz. Egyedül vagy.
Fájdalom-kövek hevernek mindenhol. Beléjük botlasz, most is. Talán csak homokszemek, talán kavicsok vagy nagyobb kövek, kinek melyik. Neked sziklák. Hangtalan próbálod áttörni a sziklafalat, lehet mögötte vár az Éden. Lasssan már képtelen leszel áthatolni rajta. Emlékezz, volt, hogy sikerült...De már fogy az erőd. Meddig bírod még... Egyedül vagy.
Fáj minden. Talán egy ölelés enyhíthetné fájdalmad. De csak a falak néznek Rád. Mintha a sötét sarkok bólogatnának, igen, lásd be, nincs kit ölelned... Álmodban volt. Oh, az álmaid. Végignézed, ahogy minden szertefoszlik. Valahol a távolban talán Valaki még gondol Rád. De lassan kiég minden. Talán végtelen sincs, talán örök sincs... Egyedül vagy. Még mindig egyedül.
A fény...Talán még egyszer újra megláthatod... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-05-2005 @ 08:29 pm
Hozzászóló: Netelka (Ideje: 07-05-2005 @ 08:20 pm) Comment: Ez gyönyörű, Myra. Elmerültem ezekben a sorokban, mert átélhetőek, átérezhetőek. Nagyon tetszett, köszönöm az élményt. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Myra (Ideje: 07-05-2005 @ 08:31 pm) Comment: Köszönöm, Netelka. Bárcsak ne lenne valós az ihlet... :( |
|
|
|
|
Hozzászóló: Vigi (Ideje: 07-05-2005 @ 08:59 pm) Comment: Értelek és átérzem... "Csak egy módon indulhatunk el egy cél felé:
ha ott kezdjük, ahol most vagyunk. (Elmer Wheeler kortárs amerikai szerző) és ha adhatok egy tanácsot: ha halkan is szólsz, értelme csak akkor van, ha elér odáig, akihez szeretnéd. |
|
|
|
|
Hozzászóló: szimbolum (Ideje: 07-05-2005 @ 09:08 pm) Comment: Nagyon szép! A fény utat tör magának...remélem!Gratulálok! |
|
|
|
|
Hozzászóló: Myra (Ideje: 07-06-2005 @ 06:00 am) Comment: Vigi, elér... Csak nem tudom, elég erősen-e... :-( |
|
|
|
|
Hozzászóló: Myra (Ideje: 07-06-2005 @ 06:04 am) Comment: Kedves Szimbolum, a sötét alagút végén látszódik a fény...elvileg mindíg. De most - azt hiszem - vagy nagyon távol van és emiatt nem látom, vagy egyszerűen nincs is. Bárcsak látnám, annyira szeretném! A fény az élet(em). De most csak a semmit látom, érzem... :-( |
|
|
|
|
Hozzászóló: floodoftears (Ideje: 07-06-2005 @ 01:28 pm) Comment: Annyira szomorú, és annyira igaz. Csak álmodunk, ábrándozunk, az élet meg csak halad, és azt kell észre vennünk, hogy még mindig egyedül vagyunk. Én is egyedül vagyok. Nagyon szépen megfogalmaztad ezt az érzést. |
|
|
|
|
Hozzászóló: Myra (Ideje: 07-06-2005 @ 04:15 pm) Comment: Floodoftears, igen, egyedül. Először a valóságot álomnak hiszed...el sem mered hinni, hogy ez Veled megtörténhet, ilyen csoda.... Aztán azt veszed észre, hogy már csak az álmot hiheted valóságnak...különben meghalsz. |
|
|
|
|
Hozzászóló: veva (Ideje: 07-06-2005 @ 08:21 pm) Comment: Gyönyörűek a képek, a gondolatok mélyről jövők és fájdalmasak. Egyben azért vitatkoznék veled (én, aki egyedül vagyok fizikailag), hogy soha nem vagy egyedül - csak úgy tűnik! Egy egészen biztos, hogy Isten mindig Veled van. s ha engeded, akkor mindenki feléd forduló gondolata megtalál! Csak hinni kell benne! |
|
|
|
|
Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 07-06-2005 @ 10:03 pm) Comment: Kedves Myra! Nézz tovább. Lásd az alagút végét, még ha a fényt nem is látod még, érezd, hogy ott van. Ne hagyd magad, kergesd el a bút, mindig van kiút és holnap. Akkor is ha a fizika törvényei szerint már nincs, a lelkünk nem hal meg soha. És a lélek a testet is erősíti, ne hagyd el magad. Nagyon szomrú amit írsz és könnyezek tőle. A szerelem mindenkit meggyötör nagyon, de aztán felemel, és repít. Hidd el. Ha esetleg nem is most de legközelebb így lesz veled is. Szeretettel Angyaligirl |
|
|
|
|
|