Kivégzés
Üdvözli a csuklyást az őrjöngő tömeg, Hat milliárd szempár, egy ölőgépet követ. Tiszta izom, de mégis remeg a keze, Mert újra életet onthat, újra ölhet vele. Hirtelen más irányba fordul a vérszomjas tömeg, Az elítélt az, akit őrség nem követ. Tiszta izom, de mégis remeg a keze, A halál vár rá, és ő önként megy vele. Felemeli fejét, mit hosszú haja takart, Ordítják rá bűnét, hogy élni akart. Arca egyszerre szomorú és nyugodt, Nem ez a világ az, amiről ő tudott. Fellép az emelvényre, szánva a tömeget nézi, Nem sokára vége, a megváltást érzi. Szó nélkül lehajol, a hóhér nem is látja, A fára hajtja fejét, a megváltást várja. Felnéz a könyörtelen gyilkos, Kezében roppant bárdja élesen csillog. Lesújt kíméletlen, a fej lehull a porba, Végre vérszagot érezhet újra az orra. De valami más, ahogyan felemeli kezét, Meglátja a porban saját levágott fejét.
2005. 07. 04. |