Szerelmes  szivem, csak érted dobbog.
Rád gondolok mikor e vers irásába fogok.
Hallgatom a nyár zaját, az eső halk zaját.
Te tudod egyedül szivem nagy baját.
Érted zakatol éjjel, s nappal,
megnyugodna egy szép holnappal.
Nézem a nyár miként változik,
ha süt a nap, a szivem akkor is érted kiáltozik.
Ha virág illat száll felém,te jutsz az eszembe.
Mindig azt hiszem, te jössz velem szembe.
De az életem akkor igazán vidám,
ha át ölelsz engem kiscicám!