[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 340
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 340


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

ŐL- VII., VIII., IX., X. fejezet
Ideje:: 07-16-2005 @ 10:16 am

Szörnyű álomból ébredtem másnap, és később kiderült, hogy az álmok néha valóra válnak: Évát kiengedték, mert a szülei kifizették érte az óvadékot. Még aznap be is állított hozzánk, épp amikor a többiek békítő vacsorát rendeztek volna nekem és Julian- nek.

- Csak az itthagyott cuccaimért jöttem. Felmehetek? – Kérdezte.

- Menj. – mondtuk szinte egyszerre. Hirtelen egy sikoly hasított bele a ház csendjébe.

- TIGRIS! – kiáltottam. A lány még odafennt öltözködött, mert amíg mi vacsoráztunk volna, addig ők moziba készültek. Azonnal felrohantam. Tigrist ott találtam vérbe fagyva, Éva kezében pedig egy kés volt. Megpróbált elmenekülni, de odalennt a fiúk elkapták. Míg kiért a mentő, Alex-szel együtt levittük Tigrist, és megpróbáltuk életben tartani. Éva a hasába szúrta a kést.

A mentőbe is mi ketten ültünk be, Alex végig fogta Tigris kezét, amíg beértünk a kórházba. Közben a rendőrök bevitték újra Évát, Julian-ék megtették a feljelentést. A műtét maga nem volt vészesen hosszú, de szegény Tigris hetekig nyomta az ágyat. Éva 10év börtönt kapott gyilkossági kísérletért és súlyos testi sértésért. Ezután Alex és Tigris eléggé közel kerültek egymáshoz, de közben nekem és Julian- nek nem igazán sikerült rendbehozni a kapcsolatunkat. Valahogy annyira összejött minden, hogy úgy tűnt, ennek már végleg vége. Bár beszéltünk egymással, de nem kerültünk többé olyan közel egymáshoz, mint régen.

- Szerintem ennek már lőttek. – állapította meg Julian.

- Minek? – néztem rá.

- A mi kapcsolatunknak. Vagy te nem így gondolod?

- Hát, sajnos nagyon úgy néz ki.

- Biztosan nem tehettek ellene? – lépett be Tigris.

- Na, te sivatagi róka! – nevettem - De, hé, te még nem kelhetsz fel!

- Már hogyne, amikor a legjobb barátnőm elbassza az életét, mert nem tud túllépni a régi dolgokon! – érvelt Tigris.

- De túlléptem már! Csak vannak dolgok, amik helyrehozhatatlanok!

- Mert nem is akarod helyrehozni!

- Ahhoz két ember kéne!

- Szerintem Julian is legalább annyira akarja, mint te! – és ránézett a srácra, aki vitánk alatt végig csöndben volt.

- Erre nem tudok mit mondani. – vont vállat.

- Annyit mondj meg, hogy szereted még Ritát, vagy sem!?

- Talán…

- Igen vagy nem? – kiabált Tigris.

- IGEN! – és belenézett a szemembe.

- Rita, te jössz! – nézett rám barátnőm. Könnyes lett a szemem.

- Nem. – csak ennyit mondtam és felmentem a szobámba.

 

ŐL-Nyolcadik fejezet

 

Végre elkészült a három együttes közös albuma. Az összefogó nevünk Threeteam lett, az album címe pedig: “Az álmok néha valóra válnak”: “Rózsaszín felhőkön lebegünk, álmaink útjain vágyaink vezetnek, elértünk már mindent szerintetek, mi mást is tehetünk? Hát lebegünk, hisz az álmok néha valóra válnak!”

Hosszú idő után először végre újra sikereink voltak, a koncertjeink rendre jól sikerültek, a közönség tombolt, mi pedig fürödtünk a boldogságban. Legalábbis úgy tűnt. Éjszakákat sírtam át, órákat töltöttem a temetőben titokban, és beszéltem Dóra sírjához, hogy milyen kár, hogy ezeket a sikereket ő már nem élhette meg. Egyik ilyen temetőlátogatásomkor lebuktam. Ahogy a sír előtt guggoltam, valaki fölémhajolt, és ahogy megfordultam, Julian- t láttam.

- Még mindig nem tetted túl magad rajta. – állapította meg. – Fogadjunk, hogy a pszichológushoz sem jársz már. – találgatta.

- Miből jöttél rá? – gúnyolódtam. – Tényleg nem voltam pszichológusnál, amióta az Éva- botrány volt. – vallottam be. – És nem tettem túl magamat semmin. Szerinted így képes lennék újra veled lenni, vagy bárkit is újra szeretni? Nem szeretek én már senkit sem.

- De igen, különben nem jönnél ki ide minden egyes alkalommal, amikor úgy érzed, nem bírod tovább.

- Te aztán marhára tudod, hogy mit érzek!

- Mindannyian ezt érezzük, csak mi felvállaljuk az érzéseinket és nem játszuk el a rideg és érzéketlen, de boldog embert!

- És ha játszok? Mit számít már?

- Ennyi idő után is képes vagy kijárni ide, sajnálni az elveszett időt, és magadat hibáztatod olyasmi miatt, amiről senki nem tehet! Ez segített eddig? Jobb lett egy kicsit is?

- Nem! És akkor mi van? Ha nekem így jó?

- De nem jó, és ezt te is tudod! Most pedig velem jössz a pszichológushoz, ha nem akarod, hogy mindenki megtudja, mit művelsz olyankor, amikor állítólag “relaxálsz”!

- Fenyegetsz? – néztem rá csodálkozva.

- Ha másképp nem vagy hajlandó! Én szeretlek és csak a javadat akarom! Ez az önsajnálat és túlzott gyász tönkre fog tenni, ha még nem is tett tönkre! Na, jössz vagy…?

- Megyek. – álltam fel. A pszichológusnál töltött egy óra után elindultunk haza. Már sötétedett, de a lakásban annál is nagyobb sötétség fogadott. Majd hirtelen fölkapcsolódott az összes lámpa és egyszerre ordította midenki, hogy:

- BOLDOG SZÜLINAPOT!

A szemem megtelt könnyel, úgy fújtam el a gyertyákat a tortán.

- Nagyon köszönöm nektek. Tisztára elfelejtettem, hogy már nemzetközileg is felnőtt lettem! – mondtam még mindig könnyek közt.

- Jó lenne, ha úgy is viselkednél. – mondta erre Viktor. Julian figyelmeztetőleg ránézett , de már későn.

- Szóval már mindenki tudja. – hajtottam le a fejem.

- Julian és Viktor felváltva követtek, aztán megbeszéltük, hogy valahogy ki kell rángatni téged ebből, és Julian vállalta a feladatot. – mondta Martin.

- Sajnálom, hogy nem voltam őszinte veletek. Annyi minden összejött Dóra halála után is, jobban aggódtam másokért, mint magamért. Azt hittem, az úgyse érdekel senkit, hogy velem mi van, mert mindig történt valami, ami elterelte a figyelmet. Azt hiszem, újra járni fogok pszichológushoz, amíg rendbe nem jövök, és nem fogok senkit és semmit hanyagolni.

- Dehogynem! – vágta rá JD. – Most jó ideig csak magaddal foglalkozz, másokkal pedig ne. Az a legfontosabb, hogy végleg meggyógyulj, semmi más.

- Oké. – mondtam, mire Tigris és Happy megöleltek. Ezután csaptunk egy light-osabb szülinapi bulit. Eléggé felszabadultan táncoltam a többiekkkel, még Julian- nel is, de a másnapi ébredés nem volt olyan kellemes. Ugyanis Martin ágyában ébredtem. Rajta csak egy boxer, rajtam meg csak egy póló volt.

- Úristen! – riadt fel Martin is. Végignézett magán, majd rajtam is, aztán felkelt és elkezdett öltözködni.

- Te is jobb, ha felöltözöl és sietsz a szobádba, mert ha ezt valaki is megtudja, nagy bajban leszünk! – utasított. Úgy öltözködtem, mint egy robot. Volt némi elképzelésem, hogy mindez annak a fél liter pezsgőnek és mindenféle röviditalnak köszönhető, amit az este folyamán benyakaltam. Hát, jól megünnepeltem a 21. Szülinapomat. Ha ezt Julian vagy bárki más megtudja…Pont befeküdtem a saját ágyamba, amikor kopogtattak.

- Igen, tessék? – szóltam ki.

- Én vagyok – lépett be Julian. – Hogy aludtál?

- Kösz jól. Az alkohol megtette a hatását.

- Láttam, hogy elég sokat ittál és sokat voltál Martinnal.

- Ő a legjobb barátom…

- Tudom. – mondta és megsimogatta az arcomat. – Nem kell magyarázkodnod.

Egy pillanatra azt hittem, tudja, mi történt, de amikor megcsókolt, rájöttem, hogy gőze sincs róla. Az ebédlőbe együtt mentünk le, de csak én vettem észre Martin szomorú arcát, amikor meglátott Julian-nel. Később kimentünk a kertbe beszélgetni.

- Annyira sajnálom, Martin. Őszintén szólva már nem vagyok benne biztos, hogy Julian-t szeretem…

- Ne mond ezt! Szép pár vagytok és én nem állok közétek! Te pedig ne agyalj ezen! Légy boldog Julian- nel! – mondta és elment. Pedig tényleg nem voltam benne biztos, hogy ugyanúgy tudnám szeretni Julian- t, mint régen.

 

ŐL-Kilencedik fejezet

A három együttes egy teljesen élő show-ra készült a közös album kapcsán, de mindenki a saját számait is előadja majd. A próbákon sokat hülyéskedtünk Julian-nel,de közben mindig figyeltem Martin-t, és a tanácsa ellenére rengeteget agyaltam, hogy az az este mégiscsak jelentett nekem valamit, csak azt nem tudom, mit. Végül nem bírtam tovább és elmondtam a Crazy többi tagjának, hogy a szülinapom utáni reggelen Martin mellett ébredtem.

- Szerintetek mit csináljak? – kérdeztem tanácstalanul.

- Legjobb volna, ha tisztáznád magadban az érzéseidet, mert ez így senkinek sem tesz jót. – mondta Happy.

- Döntsd el, hogy Julian- t, vagy Martin-t szereted- e! – folytatta Tigris.

- Hát ez az, amit nem tudok eldönteni. És közben tudom, hogy mindketten szeretnek, és hogy a legjobban Martin – t bántom ezzel, mert olyan, mintha Julian-nel megcsalnám.

- Tudod, mit? A nagykoncert után így hárman elutazunk mondjuk Görögországba pár hétre, és mire hazajössz, érezni fogod, hogy ki hiányzott jobban! – ajánlotta Happy.

- Ez nem is hülyeség! – lelkesedtem, és összecsaptuk a kezünket. A koncert után bejelentettük a többieknek, hogy az elmúlt hónapok eseményei után szükségünk van egy csajos kikapcsolódásra, és elutaztunk Görögországba. Ott aztán mindhárman belevetettük magunkat az éjszakai életbe, pasiztunk össze-vissza, mivel Tigris és Alex is fasírtban voltak az utóbbi időben, Happy-nek meg amúgy sem volt senkije. Egyszerűen szuperül éreztük magunkat, minden olyan egyszerű volt és szabadok voltunk. De aztán egy hónap múlva úgy éreztük, ennyi szórakozás elég volt. A repülőgépen már nem láttunk mindent olyan rózsaszínben.

- Asszem, ezt el kell mondanom Alexnek. – jelentette ki Tigris. – De nem akarom, hogy vége legyen. Ezek a kalandok segítettek rájönni, hogy számomra Alex minden, és nem kell más.

- Hát nekem nincs ki előtt bevallanom, szóval nyugodtan lehetek. Te, Rita, mit csinálsz? – kérdezte Happy.

- Még nem igazán tudom – mondtam bizonytalanul.

- Hidd el, mire leszállunk, tudni fogod! – vígasztalt Tigris. A reptéren kinnt várt minket a Threeteam többi tagja. Mindannyian egy csokor virágot tartottak a kezükben. Ahogy megláttam Martin- t, nagyot dobbant a szívem. Már tudtam, kit fogok választani, csak azt nem tudtam, hogyan mondjam el ezt Julian-nek. Talán az elejétől… ”Alig” feltűnően beleugrottam Martin nyakába és a fülébe súgtam, hogy beszélnünk kell. Ezután visszautasítottam Julian csókját, amit “biztosan” senki nem vett észre, és elindultuk haza. Otthon először Julian-nek meséltem el az elejétől, hogy Martin mellett ébredtem és azóta valahogy másképp nézek rá, a Görögországban töltött hónap pedig segített dönteni köztük és Martin-t választottam. Persze Julian magából kikelve ordibált, hogy csak játszottam az érzéseivel, mire felvilágosítottam, hogy ez így teljesen nem igaz, mivel sose áltattam sírig tartó szerelemmel. Erre aztán lehiggadt és sok boldogságot kívánt. Amikor kiment, hallottam, hogy Tigriséknél is áll a bál, Alex úgy üvöltött, mint egy sakál, miközben Tigris sírós hangon esedezett a bocsánatáért.

- Nehéz dolgok ezek. – lépett elém Martin.

- Az elején meg kellett volna mondanom, hogy mi a szitu. – mondtam neki.

- Lehet, hogy így volt a lehető legjobb, mert legalább teljesen tisztába jöhettél az érzéseiddel. Igaz? – nézett rám kérdőn.

- Igaz. – válaszoltam, mire megcsókolt. Repülni tudtam volna a boldogságtól. Ilyet még Julian iránt sem éreztem soha. Közben Tigris szobájából is csak két ember csendes sírdogálása hallatszott, sikeresen kibékültek. Másnap Julian-nek hűlt helyét találtuk, a ruhái nagy része hiányzott és nem aludt a házban.

- Ez lelépett. – állapította meg Geri. Senki nem próbálta megkeresni, gondoltuk, biztosan hazaköltözött. Később telefonált is az anyja, hogy a fia otthon van, és azt üzeni, hogy jó ideig ne kerssük. Idézem: “Nincs szüksége ilyen barátokra, akik még a barátnőjét is elszedik”.

- Ez hülye! – állapította meg Tigris. – Martin nem szedett el tőle! – fordult felém.

- Úgyse értené meg. – mondta Brandon. – Annak idején is mit le nem vágott, hogy egyszerre 3szeretőt tart Rita, meg ilyenek.

- Ez igaz. – ismerte el Happy. Hát nem is próbáltuk Julian-t visszahívni egy ideig, amúgy is, a Crazy új albumán kellett dolgoznunk, ideje volt megmutatni, hogy 3an is tehetségesek vagyunk.

 

ŐL-Tizedik fejezet

Fél év elteltével végre kiadtunk egy új albumot, aminek a címe “Újrakezdés” lett: “ Kezdjük újra, csak ennyit kérek, hisz más vágyam nekem már nincsen, felejtsük el a múltat és kezdjük újra kérlek!” Mostmár tényleg csak élőben léptünk fel, régi és új dalokkal egyaránt. Lassan a Shygys is szeretett volna új albumot kiadni, mert a V.I.P. pont előttünk egy hónappal jelentette meg az új lemezét “Aludj el” címmel: “Alszik a város, a kisállatok, csak néhány tücsök ciripel, aludj el Te is kedvesem, hogy mellettem ébredj fel!” Julian továbbra sem volt hajlandó betenni a lábát a házba, így a munka Shygys-éknál nem tudott haladni. Nehéz lépésre szántam el magam, elmentem Julian-hez, hogy beszéljek a fejével.

- Helló. – köszöntem, amikor ajtót nyitott. – Beszélnünk kell.

- Hallgatlak. – mondta, majd beengedett. Leültünk a nappaliban.

- Túl kell tenned magadat a dolgokon.

- Miből gondolod, hogy nem tettem túl magamat?

- Abból, hogy nem vagy hajlandó újra dolgozni és velünk lakni a házban. A Threeteam nem teljes nélküled és egyébként sem nyalogathatod a sebeidet évekig! Amikor én nem bírtam túltenni magam Dóra halálán, te vígasztaltál, most én mondom neked, hogy ez így nem mehet tovább! Teljesen magadba zárkóztál, ez tönkre fog tenni!

- Igazad van – nézett rám felderült arccal. – Visszamegyek és végignézem, ahogy nyaljátok-faljátok egymást Martin-nal! Ez minden álmom! – gúnyolódott.

- Önsajnálattal nem mész semmire. – jelentettem ki. – Ismerek egy jó pszichológust… - erre már tényleg elmosolyodott.

- Asszem, tényleg nem ártana egy kicsit dolgoznom. Összepakolok és hamarosan megyek vissza, mond meg a többieknek is!

- Oké. Lehet, hogy nem hiszed el, de örülök, hogy így döntöttél. – mondtam és búcsúzóul megöleltem. Otthon mindenki örült, egyedül JD-nek nem tetszett az egészben valami.

- Szerintem túl könnyű volt meggyőznöd őt. – állapította meg.

- Én csak örülük neki, legalább mégsem volt annyira szörnyen és hallgatott rám.

Másnap vártuk őt, de nem jött, aztán harmadnap, negyednap…Már egy hét is eltelt, amikor felhívott minket az anyja, hogy itt van- e Julian, mert ott nincs és el se tudja képzelni hová tűnhetett már egy hete. Na, ekkor már mindenki egyet értett JD-vel, mert mi se tudtuk, hogy mi lett vele. Nem tudtunk mit tenni, most nem álltunk neki felkutatni érte egész Pestet, hanem felfogadtuk újra azt a magánnyomozót, akivel annak idején is kerestettük Évával együtt. Aggódtunk érte nagyon, hiszen ha ennyire elkeseredett volt, akkor ki tudja, mit tett magával. Pár hét elteltével megtalálta a magánnyomozó Julian-t: egy elmegyógyintézetben. Amikor meglátogattuk, éppen a csoportterápiáról jött ki. Az orvos szerint amikor bejött, nagyon rossz állapotban volt, mostanra javult az állapota, de nem biztos, hogy fel fog ismerni minket.

- Szia! – köszöntem rá. Ő nagyon furcsán nézett, forgatta a szemét jobbra-balra.

- Én téged ismerlek – mondta – Te vagy az a nővérke, aki fogadott ideérkezésemkor! – és megölelt. Úgy tűnt, minden, ami a múltban történt, teljesen kiesett a tudatából.

- Az agya nem bírta feldolgozni, ami vele történt, ezért kitörölte. Csak onnantól emlékszik, hogy idejött, de arcokat így sem ismer fel teljesen, csak annyit tud, hogy látta már, de hogy hol és ki az, azt nem. – mondta az orvosa.

- Fel fog valaha teljesen épülni? – kérdeztem.

- Semmi sem lehetetlen, de hosszú időbe fog telni, jópár évbe, ha egyáltalán valaha is sikerül. Azért arra kérem önöket, meg szóljanak az édesanyjának is, hogy minél gyakrabban látogassák meg, ez elősegítheti a javulást.

- Rendben van. – mondta Martin, majd elindultunk haza.

Az évek múlásával tényleg javult az állapota, már megismert minket, ha elmentünk, az orvosok még a Martin-nal tartandó esküvőmre is elengedték, de sajnos akkor történt egy kis incidens. Valahonnan a tudatalattijából felszínre bukkant a régi sérelme, és nekiugrott Martin-nak, az ápolók szedték le róla. Ezek után csak én látogattam őt, Martin nélkül, nehogy újra visszaessen. A Shygys persze felbomlott, ők Julian nélkül nem akarták tovább folytatni, nem látták értelmét. Így a Threeteam sem működött, csak a V.I.P. és a Crazy.

- Hihetetlen, hogy miket át nem él az ember! – mondta Happy.

- Azért Dóra halála után most először érzem azt, hogy boldog vagyok!

- Én is így érzek, Rita! – lelkesedett Tigris is. – Azért Julian-t nagyon sajnálom, jobb sorsot érdemelt egy diliháznál.

- Már bocs, de szerintem sosem volt normális! – jelentette ki Alex.

- Ebben van valami – gondolkozott el Viktor is.

Később persze Tigris és Alex is összeházasodtak, pont a fiunk születése után. A végére sajnos feloszlott a “maradék” két együttes is, hiszen örökké nem zenélhettünk. Happy is megtalálta a boldogságát egy teljesen ismeretlen, tehát civil ember személyében, aki 2éven belül feleségül is vette. Ezentúl a családalapításra koncentráltunk, saját házainkba költöztünk és altatódalt dúdoltunk a gyerekeinknek.

VÉGE



Utoljára változtatva 07-16-2005 @ 12:39 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 07-18-2005 @ 08:43 pm)

Comment: Végig olvastam. Azt hiszem az eredeti vélemény fogalmazódik meg a végére is, elszalad az írás mire felfogná az ember. Talán kicsit részletesebben kellene bizonyos eseményeket kidolgozni. Arról, hogy Éva miért akar ölni, semmi nem derül ki, meg van pár olyan momentum ami szintén csak úgy lóg a levegőbe. Viszont mivel ennyire fiatal vagy, nagyon jó kezdésnek igérkezik szerintem. Vedd a fáradtságot és kicsit jobban dolgozd ki a legközelebbi írásodat. Köszönöm, hogy olvashattalak. Szeretettel Angyaligirl.


Hozzászóló: reginababa19
(Ideje: 07-19-2005 @ 02:58 pm)

Comment: Azt hiszem igazad van.Mindig elveszek a történetben,ami csak folyik és folyik,közben a karakterek nem teljesednek ki.A jövőben erre oda fogok figyelni! Köszi!


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds