Elvonult a hajnal teljes pompájában, itt hagyva az éjszakát tested hálójában.
Beleragadva küzdök gyilkos erkölcsökkel, maró öntudattal, feltörő bűnökkel.
Eljön lassan a dél, elfáradni látszom, nem enged el soha gyönyört hozó láncom.
Már nem erőlködöm, átadom a lelkem… szégyen és rejtőzködés nem marcangol engem.
Csak az est hoz békét: behálózott testem feloldódik öledben, gyönyörű szerelmem.
Álmom valósult meg, és életembe került. Ily dicső halálban senki sem részesült.
Most csüngök ajkadon hálódon fennakadva. Nélküled nem vágyom többé a hajnalra!
2001.08.06.
|