| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Névre vár Ideje:: 07-24-2005 @ 10:53 pm |
|
|
|
|
Valahol ezt olvastam:
„A kutyák embernek hiszik magukat.
A macskák istenek.”
Kérlekszépen az van, hogy új élőlény bukdácsolt a 42 négyzetméter kellős közepébe.
Sose voltam macskaellenes, sose.
A gyerekkor is egy „Berci” körül forgott, akit „rossz” napjaimon (értsd: kezelhetetlen, gonoszkodó, unatkozó 10 év alatti kölyök), papírlövedékkel vettem célba, vagy „all night long” dédelgettem.
Anyám - aki mindig a jót akarja, ha lényemről van szó – lakhelyére invitál, mer’ már egy hete nem, egy hete hogy nem voltunk.
És különben is meglepetés szag van.
Nem tudom mi az.
Imádjuk egymást, bár más az életritmus meg a szemlélet, de ez most nem ide, ez majd későbbi.
Macskát mutat.
Kölyköt.
Kiscica még.
Pont 6 hetes.
Persze, hogy ennivaló.
A nő, akivel éljük az életet, könnycsatornákat nyit.
Nyunyimunyizni és cicumicuzni kezd.
Évekkel ezelőtti beszélgetés bújik elő hívatlanul a winchesterről.
Persze nem kattintottam rá a „megnyitás” gombra.
Persze SPAM – szerűen érkezik.
Hívta a kutya.
Lényeg!
Megvót ez már vitatva, napirenden volt már ez „négylábút a kecóba” ügy.
Akkor, azon az állásponton voltam, hogy egy háziállatnak (leszámítva a halat, a hörcsögöt, a papagájt, és az ékszerteknőcöt) kapcsolatrekonstrukciós szerepe van.
És ettől reszket a térd, és görcsöl a gyomor.
Mer’ azt gondolod, hogy minden működik.
Nem kell mankó.
Tudsz miről beszélgetni, és amikor megkérdezed, hogy "Milyennapodvolt?", azt komolyan gondolod.
Érthető ennek a szoftszorongásnak a forrása?
Ugye az!
Na, ez évekkel ezelőtt.
Na, a helyzet – sűrűn lekopogom – nem változott.
Az érzelmi izé.
Szóval teltek múltak a dolgos hétköznapok, és tegnap megláttuk ezt a…
Ezt a.
Hát ez egy tünemény!
Kölyökmacska.
Anyámé.
„Szomszédtól kaptuk!” – mondja.
„Van még!” – mondja, és cinkosan kacsint.
Nincs lacafaca.
120 másodperc múlva már macskatenger közepén ülünk, és én is átmegyek „nyunyimunyiba”.
Nem kérdés, hogy kis szőrőssel a hónunk alatt távozunk.
A kiválasztás koncepciója:
A legelesettebbel szimpatizálunk.
Szorongós fajta.
Nem nyomul.
Mindig a legutolsó a sorban.
Mindig legalul van, és a legtöbb pofon elszenvedője egyben.
Ez a mi cicánk.
„Cicánk”
Mondom, hogy átmentem „nyunyimunyiba”.
A macska körülbelül 5 rövid távú pánikrohamon megy keresztül a hazaszállítás alatt.
Kétszer félre kell húzódni, és leállítani az autó motorját, mer’ rosszul van.
A macskaXanxról meg még nem hallottam.
Túlélte valahogy.
Aztán belakta a bérleményt.
Szagolgatás, mindenkörbejárás, lehetetlen helyekre való befigyelés.
Félóra múlva a pszichés nyomorúságnak már nyoma nincs.
Ilyen elven, ilyen vagány, ilyen szórakoztató állatot, én még soha, én még soha.
Órák óta nézem.
Jobb, mint a tévé.
Csak neve.
Hogy az még nincs.
Nőm szerint keveset eszik, ezért gazdaságos.
Mondtam: „Tesco!”
De neki nem tetszik.
Ő ilyen „Ci”-s dolgokba gondolkodik.
(Cila, Berci, Marci)
Az nekem dögunalom.
Mondtam, legyen híres macska!
Legyen Malőr az Apádra ütök-ből.
Az meg neki nem fekszik.
Pedig ott elhangzik egy fontos mondat a Niro szájából:
„A kutya azt csinálja, amit mondasz neki. A macska szeretetéért meg kell dolgozni.”
Kérlekszépen bányában vagyok.
Kérlekszépen nagyon melózok. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-24-2005 @ 10:53 pm
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 07-24-2005 @ 11:09 pm)
Comment: Szerintem nyunyimunyinak hívják, csak még nem tudjátok :) Az enyémet tuti így fogják hívni, ha egyszer lesz :) ... bár erre elég kicsi az esély. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anonyma (Ideje: 07-24-2005 @ 11:21 pm)
Comment: Nem írtad, hogy milyen színű?... ez is támpont lehet a névválasztásnál ;) Gratulálok az új családtaghoz. Valahol azt olvastam, hogy a macskának az ember a szolgája. Nagy tévedés ha azt hisszük, hogy őméltósága szolgál minket. Öröm volt ismét olvasni téged! :)
(Eddigi macskák akiket ismertem: Nero, Gücül, Manci, Cila, Celesztina, Hópehely, Muci;) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: veva (Ideje: 07-24-2005 @ 11:25 pm)
Comment: Gyerekkoromban, amíg nem volt tévénk, tényleg a macskát (ha volt több, az volt az igazi) néztük. Volt pingponglabda, meg madzag végére kötött papírcetli. Kis bolond népség! :) Igaz, még szereti a nadrág szárát is megtámadni! Szórakozzatok jól!!! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 07-24-2005 @ 11:35 pm)
Comment: Anno a hugoméknak is volt egy korom fekete cicája.....nem is tudom mit fogsz szólni....ugy hivta kályhacső,....és hallgatott rá. Ird meg mi lett a neve! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csingi (Ideje: 07-25-2005 @ 08:37 am)
Comment: Nekem is van kettő. A dilemma a névvel nálunk úgy oldódott meg, hogy nem adtunk nekik, lett, több is, mivel tökmindegy mit mondtunk nekik, úgyis akkor jönnek, amikor ők akarnak, és nem akkor amikor hívjuk őket. A kellő lélektani pillanatban a sima "gyere ide" is bevált. :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 07-26-2005 @ 02:13 pm)
Comment: Írásod egyszerűen fantasztikus. A macska a legcsodálatosabb állat. Nincs nála tisztább, öntudatosabb, okosabb. Az egész családot a karmai köré tekeri dorombolásával, mindent csak addig hagy amíg neki jól esik. Idomítani ne is próbáld, lehetetlen. Viszont ha megharagszik rád, bizony nem felejt. Nem írtad, hogy fiú vagy kislány a kedvenc. Mert a név terén azért az se mindegy.... :))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: khama (Ideje: 07-27-2005 @ 02:04 pm)
Comment: Tudod azt mondják, macskát csak önzetlen ember tartson, mert ők individumok, nem hódolnak be, nem szolgálnak. Nekem is volt három cicám. Egy Bon-Bon nevű koromfekete hatalmas kandúr, olyan igazi boszi kellék, egy oroszkék leszármazott nőstény akit egyszerűen csak Cirmónak hívtam, és a lánya aki Szeréna névre hallgatott. A nyunyimunyi szerintem szép és nem sablonos. :) :) |
|
|
|
|
|
