Néha olyan nehéz,
Magamba nézek
És nem tudom,mi ez az egész.
Miért mentél el?

Néha túl sok minden,
Hogy elviseljem,
Csendesen tűrjek,
Mintha nem lenne életem.

Néha elviselhetetlen vagyok,
Amikor rámtörnek a gondolatok,
Látok,hallok,mégsem érzek,
Csak szellemként lebegek.

Néha jó lenne valahol
Egészen máshol,
Senkinek sem hiányzok,
Ez az én átkom!

Néha fáj,máskor nem,
Elnyel a végtelen,
Talán nem is látezek,
Látomás az életem.

Néha nézz rám!
Segíts,ha valami fáj!
Egy szó,ölelés,szenvedés,
Elmúlás és újrakezdés!

Néha kezdem előlről,
De a fájdalom felőröl.
Ha adnék belőle neked
Sem múlna el sohasem.