A palóc kocsmáros és a rabló – palóc mese5
folytatás

A papnak nemvolt más dolga ilyenkor, a templom üres volt – még vasárnap is hozzáteszem – és ilyenkor szivesen a kocsmába vette az útját hogy elbeszélgessen a Pali bácsival vagy mással aki éppen ott tartózkodott. Amint belépett észrevette az idegent,  különösebb fezültséget sem észlelt, tehát barátiasan köszönt.
-Sziasztok! Meginnátok egy sört most velem, én fizetek! Nemis várta meg a feleletet leült a rabló mellé..
A Pali bácsinál akadt med ezután  a szó – most illedelmesnek kell mégis lennie gondolta - és igy szólt a rablóhoz.
-Hogy is hívnak vendégünk? Szeretnélek bemutatni a papocskának.
A paptól csak nemkell félnem gondolta a rabló egy kis zavart azért elárulva felelte:
-Szia! Rudi a nevem.
-Szia Rudi, válaszolt hozzá fordulva a pap. Hát mi a szél hozott ide hozzánk a faluba,  kérdezte azután a pap?
A rabló a Palibácsira nézett aki érezte hogy egy kényes helyzetbe került, aki csak úgy  jámborúl nézett vissza  rá a pult mögül, s mitán a rabló kifürkészte egy pillanatig, mintha felbátorodott volna felelte:
-Csak úgy, bejöttem egy sörre, felelte a rabló.
-Jó tetted fiam. Egy jó hideg sörnél nincs jobb ebben pokoli melegben. Nemsejtvén hogy ezzel éppen egy nemkívánatos vita közepére pottyantotta be magát. Váratlanul érte a rabló válasza is.
-Nemértem, mondta a rabló. Ez a meleg a pokol ami most van vagy micsoda?

A Pista bácsi csak hegyezte a fülét most és nemismert megmukkanni mert ugye ott van a pap is hát ö feleljen, az ö dolga, no meg ö tudja jobban megmagyarázni a dolgot. A papot is váratlanul érte a kérdés és kitéröen válaszolt és úgy érezte hogy mégis neki kell felvenni a fonalat.

-Te nemigen jársz a templomba Rudi,  vagy…? Csak ezt akérdést félbehagyva tette fel és kivárta mig a rabló válaszol valamit, mert szerette volna kikerülni a témát.
-Benéztem oda néhányszor de a pokolról most hallok elöször -  úgy ahogy a Palibácsi mesélt róla.

A Pali bácsi mégjobban feszes lett…. Hogy mi is fog most történni itt…?  és csak a padlóra nézett, nemmerte felemelni a fejét sem, csak fülelt. Ezt látván a pap is ugy érezte hogy mégis neki kell folytatni valahogy ezt a kissé kellemtlen beszélgetést. A szószékröl sokkan könyebb,
de most erröl beszégetni itt a kocsmában…? Ezt a témát…?  sohasen tette ezt ezelött.

-Igen? Már megint? mondta nevetve a pap, hogy vidámabb hangulatot keltsen és folytatta.  Akik sokat isznak azokat szokta fenyegetni a pokollal a Plibácsi és akkor lecsillapodnak, mertugye nemakarnak a pokolba kerülni. Tudod nemkönnyü egy kocsmárosnak ha sokat iszik valaki - de ezt talán nemkellett volna mondania.
-De én nem ittam sokat, mondta a rabló Rudi  - akinek megtudtuk a nevét - de ö is ehallgatott és egy kellemetlen atmoszféra töltötte be kocsmát.
Mégis, a papphoz talán... nemkellett volna igy feleselni?… gondolta a rabló, ismeretes hogy akkoriban a papoknak nagy volt a tekintélyük még a rablók között is. A pap azonban nemsértödöt meg de furcsának vélte a vita menetét.  Szólnia kellet kényszeredetten hogy kitöltse a csendet
-De vannak bolondok akik azt teszik… mondta a pap, de itt elállt a szava , ezt sem lett volan szabad mondanom  gondolta azután, de már késö volt, és igy elhallgatott ö is.
Észrevette hogy nemsikerült egy vidámabb váganyba vezetni a beszélgetést. 

A Pali bácsi is hallgatott, pedig nemszokott hallgatni ilyen sokáig gondolta a pap, hiszen beszédes szokott lenni általában, de lelehet hogy a meleg…, nemtudta  minek vélni a dolgot. Kérdezni sem merte. Ilyen hallgatag még nemvolt ahogy eddig ismerte mint most. A rabló is mintha magába meredt volna egy pillanatra miután megbátorodott és harcosan kérdezte.

Folytatás következik

mvh
acsai