Szívem ünneplőbe öltözettem, és ez már így marad, Hiába tűnt el az a néhány, boldog,gyönyörű pillanat, Mikor egymás szemében mi teljesen elvesztünk, Némán, szavak nélkül egybeforrott a mi lelkünk...
Szívem díszbe öltözve várta, hogy szépeket mondjál, Nem bántam volna azt sem, hogy csupáncsak hazudjál. Láttam lelked vívódását, és hidd el, segíteni akartam, De nem tudtam megszólalni, lehajtott fejjel hallgattam.
Szívem ünneplőbe öltözve már mindörökre, végleg, Úgy várlak mindig vissza éjjelente álmaimba téged. Álom, és valóság egybe folynak már mindennapjaimban, Képzeletben szorosan, hogy fáj, tartalak karjaimban.
Szívem ünneplőben, és ha magához szólít az Úr, Azt mondom, fájdalmas, keserű, de szép is volt az út. Angyalok csodálják díszesen öltözött, halott szívemet, Nem kérdeznek semmit, értik, hogy mi történt énvelem.
Szívem díszbe öltözve. Lenézek majd terád a Földre, Kívánom, hogy a te szíved is legyen már ünneplőben. Találd meg a boldogságot, tarka réten, lombos erdőben, Közben érezd a szívemet, pompás, díszes ünneplőjében.
|