Neked kívánom
Te ne rohanj, sehová Az életed bár ilyenné vált, Te állj meg és láss, Lásd meg az élet szépségét.
A rohanó világ kis szigetévé Leszek, hogy nyugalmat árasszak Átjárjon Téged a jó, Hogy sokká is emlékezhess.
Az leszek neked, ha engeded Mint, szomjazónak a korty víz, Mint, éhezőnek egy falat étel, Mint, gyermeknek az anya, anyának gyermeke.
Emlékedbe beégni vágyom, Úgy, mint gyönyörű állom, Hogy mikor jársz a messzeségbe Rám gondolván tűz járjon át.
Érzelmeidben, oly élénken Vágyom élni, ha állsz félénken Tengeren túl, emlékem, Az otthon melegét árassza Rád.
S a vágy, mi átjár segítsen. Minden vágyad érd utol. S szeress még akkor is Ha hazaérsz a hosszú útról.
Szolnok, 2004.12.03. Mandula. Sz. Leila. . |