Arcom sima, csak szellő fujja
Nem sérül, senki nem bántja
szemem mered a messziségbe
Más világba szállok fel..

e külsö nyugalom ellentétbe áll
A tüzzel fejemben mely szab egy határt
Két állapot közt, mi oly különbözö
egyik nyugodt másik dühöngő..

Friss szellő mossa el bánatom
érzések nincsenek nem bánom..
Fáj a belsőm, bár ujjong bőröm
Hogy megtaláltam örömöm..

Agyam zakatol mint a sebes vonat
Parázslik izzik sínein terhet vontat
Hirtelen fellángol fejemben a tűz
Mely kioltja a szenvedést a hőt.

Mérgem gyorsabb erősebb mint valaha
De nyugalmam fényt őrző akarat.
fejem hasad az égő fájdalomtól
sok irányba csap és közel érzem halálomhoz.

Felejteni kell, nem tehetek mást,
De ember vagyok nem pedig gyilkos vadász
emlékeim tüzbe esnek lassan
Maradványaik hosszasan parázslanak..

Nincs már minek égnie kell
Agyamból sokminden szivárog el
a tűz immár alszik nem él többé
Kialudt már agyamból ellenben szivemben él.