Ágyamon eldőlve
hallgatom a csendet,
újraélek egy álmot,
mely szótlanul elment.
Az öröm virágzott,
mikor velem voltál,
nem tér többé vissza,
hiába álmodnám.
A néma levegő is
csak bánatot szagol,
kimondhatatlan,
mennyire hiányzol.
Hajnalom voltál, de
már nem te keltesz,
az égre csillagomnak
csak te kellesz.
Nem borítja fénnyel
sugarad párnámat,
sötétben keresem
ledobott szárnyamat.
Nincs már éjszakám,
nincs hajnalom,
a szomorú csendet
hiába hallgatom.
Nem vigasztalt,
búcsú nélkül ment,
nem tudod, mennyire
fáj az élet nélküled.