Amikor tetőzik a jó!

Bizonnyal már te is voltál úgy, hogy mindenből eleged volt. Pihenni, elfeledni vágytál minden gondodat. Nos én is csak ezt szerettem volna.
A nyári hőségben felizzó vasbetonfalak nyomasztó, hőséget és rezgések negatívumát árasztották felém, ráadásul egy új,/ szerény véleményem szerint a munkaügyi hatóságok ellenőrzése nélkül dolgoztató/ üzlet még a zajszennyezetséget is megnövelte. Szóval leginkább jó messzire vágytam; hegyek csendes, mégis széljárta, patakos völgyébe. Ám rokonságom lelombozott azzal az információval, hogy ilyen időben, az erdőben ; az őserdők hangulata árasztana el. A közel sem hűvös, viszont annál inkább nyirkos levegőben nem csak az a kellemetlen, hogy a ruha nemcsak az izzadságtól tapad a testre, hanem, apró ám annál vérszomjasabb élőlénytársaink álnak lesben, hogy még kellemetlenebbé tegyék, a természetbe vágyók időutazását. Tehát kirándulás kilőve, de akkor is menekülnöm kell. Felmenőim felajánlották, hogy téglából épült házukban találjak menedéket. Ájvé; nyaralunk! De mivel én leginkább a természet ölelésére vágytam, így a ház helyett a kertben felállított sátrat választottam. Hogy a víz sem hiányozzon a nyaralásból; felfújható medencénkbe hűs kútvíz került. De, hogy mért is nem.. a szomszédságban a nagy hőség ellenére is egy adótorony építésén munkálkodtak. Tehát zaj maradt. A fák nem olyam magasak, és nem is olyan öregek, hogy energiáikat igazán megoszthatnák velünk. Nincs veszve semmi, majd a nap el- és felmente emeli lelkem,- haha a nap szép csendesen a házak messzi távolában bukott alá, kevés szépséggel, még kevesebb látvánnyal. Mivel a meleg, még a sátor külső borítása nélkül is, csak későn távozott, így az alvásunk is csak később köszöntött ránk, a napfelkelte kimaradt. Viszont, lévén, hogy indián módra alszom, szüleim keservesen síró, bejárati ajtójuk nyitódására felébredtem, még álmosan. Tehát pihentség kilőve. Azért otthonunkat meglátogatva, a postaládát is megtekintettem; hát igen, jól gondolod, örömhír várt egy üzenetbe rejtve a gyermekorvos aláírásával. Hívjam föl! Törtem a fejem, vajon , mi lehet, hisz egyik gyereknél sem esedékes, egy védőoltás sem. No mindegy alig vártam, lévén kíváncsi természet vagyok, hogy az idő elérhetővé tegye a dokit. Felhívtam, s bár jobban örült volna, ha személyesen közölhette volta, de így telefonon sem tagadta meg az infot: A legkisebb gyermekem óvódai szűrésen vett részt, ami a lisztérzékenység kiszűrésére szolgál. A gyors-teszt ugyan negatív lett, de az elküldött vérminta mást mutatott. Tehát nyugalom kilőve.
Mivel a doki épp szabira ment, a helyettesítőjétől kellett a beutalót elkérni, aki persze nem tudott róla, de a védőnő segítségével megkaptuk. Telefon és irány hazánk fővárosa. Még mindig enyhe reménnyel a szívünkben, hogy lévén tömeges vizsgálat, hátha tévedés. A vérvétel, és a vizsgálat, számomra szokatlan figyelmességgel zajlott, bár őszintén azon is csodálkoztam, hogy mikor hívtam a doktornőt, egyből ő vette fel a készüléket, és ismerte lányom problémáját a név említésével. Ráadásul az is felajánlotta, ha az eredmények megérkeznek, telefonon értesít, / száj lees./ Sajnos az eredmény igazolta, hogy Bíborkám felszívódási rendellenességgel küzd, és a vas erősen hiányzik a véréből. A helyi erre a problémára szakosodott doki visszaért a szabiról, ezért a pesti kollegina átadott neki…Persze itt a jól megszokott rend fogadott.A doktornőt csak ötödik telefonálásom alkalmával kaptam meg, és még ekkor sem igazán volt képben problémánk miben létéről, bár elismerte, hogy a pesti kolléga felhívta és beszámolt lányom vizsgálati eredményéről. Még egy visszahívás után, már érdemben is tudtunk tárgyalni a szükséges vizsgálatok elvégzésének időpontjáról.
Összegzés: Pihenni, felüdülni, már nem sikerül az iskolák kezdéségig. Annál inkább új receptek elsajátítása vár rám. Uszkve a baj csőstül jön, de Isten velünk van, és angyalai által megfelelő kitartás biztosít a rászorulóknak. Köszönöm!

Mandula Sz. Leila
Szolnok, 2005-08-11.