Szilveszter van. Ősszegyűlnek a barátok, s mulatnak. Felidézik az elmúlt esztendő jelentősebb eseményeit. Számot vetnek tetteikről, sikereikről, kudarcaikról. Kibontanak néhány üveg bort, sört, pezsgőt, s új reményekkel várják az új évet. Mire az éjfél közeledik, már javarészt kicsit eltompultak az agyak. Szól a zene, vagy épp nézik a TV esztendőről-esztendőre egyre silányabb szilveszteri műsorát, s közben igyekeznek elhitetni magukkal, hogy az elmúlt évben mindent a lehető legjobban csináltak. De az is lehet, hogy épp egy discoban ünneplik ezt a jeles eseményt. Egy biztos: szinte mindenki jó előre eltervezte, mit fogad meg az új évre. Mit, és hogyan fog másképp tenni, mint eddig…
Ekkor a kakukk kidugja fejét a faliórából, s harsány hangon elkiáltja magát. Éjfél van, s úgy illik, hogy ezt ő is kellőképpen köszöntse. Megfogadja, hogy jövőre sokkal hangosabban fog kakukkolni. Tőle már ez is szép eredmény.
Himnusz harsan,
A pezsgő pukkan,
Pohár koccan,
Ígéret fogann.
Új év virrad,
Új remény éled,
A máj dagad,
Boldog új évet.
Megszólal a Himnusz, s ekkor országszerte elpukkannak a pezsgős üvegek. A barátok koccintanak, sok boldogságot, sikert, gazdagságot kívánnak egymásnak, és felhörpintik a pezsgőjüket. Fennhangon mondogatják az újévi fogadalmukat, melyről szinte egytől-egyig tudják, hogy idén is hazudtak maguknak, s hogy ezt sem fogják tudni, illetve akarni betartani. Aztán jövőre ugyanúgy áttaposnak azokon, akiknek most kívántak mindenféle szépet: sikert, gazdagságot, stb, stb. Nem számít, ez így szokás. A hagyományok tisztelete pedig nagyon fontos, így idén is részegedésik isszák magukat. Micsoda boldogság! Másnapossággal kezdeni az új évet. Nem számít, ez is hagyomány…
A városban eközben hatalmas bulikra tombolnak azok, akik úgy döntöttek, nem a négy fal közé zárva köszöntik az új esztendőt. Ők is megtisztelik ezt a neves ünnepet. Ők is ugyanúgy a delírium szintjéig isszák magukat, s hiszik, hogy ettől sokkal boldogabb a Szilveszterük. Kábultan táncolnak az utcán csillámló parókájukban, s fújják a kürtöket, trombitákat nyomukban hatalmas mennyiségű szemetet hagyva. Hagyomány…
Aztán szép lassan elfáradnak, s az utcák elcsendesülnek, a házakban kialszanak a fények. Ki-ki az este elfogyasztott alkohol mennyiségétől függően vagy otthon, vagy a parkban, vagy a detoxban ébred égő gyomorral, s fájó fejjel. Boldog új évet!!
Delel a nap,
A gyomor már ég,
Hasad az agy,
Itt van az új év!
Megyünk tovább,
Pont ahogy eddig,
Elmúlt egy év,
Nem történt semmi.
Miután nagynehezen magukhoz térnek, szép lassan rájönnek, hogy az év első napja semmivel sem különbözik az utolsótól. Az, hogy az év számlálója közben egyet lépett előre, szinte semmit sem jelent. A legtöbben élik továbbra is úgy az életüket, ahogyan tavaj tették. Aztán majd ha eljő a következő Szilveszter, akkor megint kezdődik minden előlről…
Tisztelet a kevéske kivételnek. Minden csodálatom az ő önmegtartóztatásuké, s bevallom: most irígylem is őket kicsit, mert borzasztóan hasogat a fejem a tegnap esti bulitól, s arra ami hajnali kettő után történt, már egyáltalán nem is emlékszem. De arra még igen, hogy éjfélkor megfogadtam, hogy leszokok a dohányzásról, de most abbahagyom az írást, mert elfogyott a cigim. Rohanok a boltba…
Még valami: még az oly ártatlan lény, mint a falióra kakukkja sem tarthatja be az új évi fogadalmát, mivel egy eltévedt pezsgősdugó elvette a kedvét a hangoskodástól.
Boldog Új Esztendőt Kívánok!
2004. január 1. |
