Szürke betonfalak alatt
Halott madarak
Szemükben már nem fénylik
Sem a ma sem a holnap
Vékony füstoszlopok
Szállnak fel az égig
Nem akarok itt maradni
Ebben a városban végig
Csak kis időre jöttem
Látogatóba
Sétálunk a főutcán
Aztán fel a hegytetőre
Leülünk vagy nem
Egy elfeledett kápolna
Szemetes lépcsőjére
A város alattunk és a zaj
Lüktet fejemben
Odalenn az emberek épp
Egy vurstliban örülnek
Hogy minek?
Maguk sem tudják, talán
Annak hogy a tömeg-ben
Elvesznek és álmodják
Hogy jó nekik
Az amit pedig nem is szeretnek
Egy pillanatra exponált
Képe az életnek…
Nos megyek elég volt ennyi
A szemét a zaj a gáz...
De azért jó volt veletek lenni.