Van egy kabala kutyám, Gerzson az ő  neve,
Több, mint 30  éve már, hogy együtt alszok vele.
Azóta ismeri minden rossz és szép álmaimat,
Mindig hűségesen megőrzi legbenső titkaimat.

A sok év hatására szőre már csupa kopott,
Régi fényes bundája már agyonra mosott.
De két gomb szeme még régi fényében ragyog,
Mikor megérzi rajtam, hogy épp vidám vagyok.

Vigasztalóan néz rám, mikor valami bánat ér,
Fülembe suttogva a múlt szépségről mesél.
Új reményt ad nekem, hű öreg, jó barátom,
Számomra nincs szebb kabala ezen a világon.

Ismeri ő régen álmaimban minden rezdülésemet,
Mint ahogy a Kis Herceg a rókát szelíditette meg.
Jaj, mennyit csalódtam az emberek világában,
De megbízhatok mindig Gerzsonom jóságában.

Mások számára ő csak egy ütött-kopott kabala,
Nekem az életemnek egy kicsinyke darabja.
Néha úgy érzem, a Teremtő lelket adott neki,
Búmat, bánatomat oly féltőn, szomorún figyeli.

De sokszor áztatta könnyem az ő buksi kis fejét,
Ilyenkor neki is sós víz áztatta két gomb szemét.
Kis pici fülei lekonyultak, úgy bújt hozzám a párnán,
Vigasztalón azt suttogta, hogy még sok szép vár rám.

És ha egyszer az Úr magához hív majd engem,
Két gomb szeme majd valódi lesz, könnyes, nedves.
Vidáman csaholva ugrál majd fényes új bundájában,
És az angyalok néznek minket, s nevetnek vidáman.