Postára mentünk éppen,
járdán gyaloglás lépve:
autó le oldalt fékezt,
dísztárcsa szállt fel légbe.

Nagy lendüléssel landolt
és puffanás felhangzott.
Földet közel lábamhoz
itt érve görgőn hajolt.

Fentebb, ha szálló tárcsa,
előbb, ha kissé jártam,
éllel kaszált fejfámat
osztván halált fémráccsal.

Jobb lett talán volna: úgy.

Hiányoznék talán vajon?

Néked, család biztosra,
minthogy szerintem, barátnak.
Néked, világ szívósan,
meg még öcséknek mára.

- Mondjuk. Habár mint mentünk,
hogy mily közel lendült,
dísztárcsa hozzám repült,
még észre sem vette szemük.

Jobb lett volna talán:úgy
…Mostan tovább élek mán,
s költség temetni, nagy kár,
nem lengedez gyász kiadás.