[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 309
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 309


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Hüperión, a padlásszoba kísértete
Ideje:: 08-25-2005 @ 10:26 am

„Láttam, egyetlenegyszer, az egyedülit, akit lelkem keresett, és a beteljesülést, amelyet a csillagokon túlinak vélünk, amelyről azt hisszük, hogy csak az idők végén jő el, én jelenvalónak éreztem.”

- Mi ez Zimmer mester? Tán kísértet van a padláson?
- Jegyezd meg fiam, a kísértetek az emberek lelkében laknak, nem a padláson.
- Hát, akkor ki beszél ott fön ilyen hangosan?
- Hölderlin, az író.
- A bolond Hölderlin? Csak nem magához vette, Mester?
- Vigyázz a szádra kölyök! Bolondabb mindenki, aki nem abban a szobában van. Hölderlin nagy ember. Megtiszteltetés, hogy a gondviselés megengedi nekem, hogy vigyázzak rá. - Hiszen magában beszél! Azt mondják, teljesen elment az esze, mióta a bankár felesége, az a Susette asszony, meghalt.
- Nem az esze ment el! Csak a lelke tört darabokra. Bizony mondom neked, a test csak eszköz, hogy a lélek megmutassa magát.

„Ó, Diótima, Diótima, mennyei lény!”

- Hallja, most is milyen eszelősen szaval?
- Csak az emlékeibe burkolózik. Bizonyára megint Susettet látja maga mellett.
- Hiszen meghalt! Minek nem keresett másik asszonyt magának?
- Mit tudsz te a szerelemről, kölyök! Fogd be a szád!
- Maga, mit tud a szerelemről Mester?
- Nem sokat. Nem eleget. De annyit mondhatok, boldogan odaadnám minden eszemet cserébe azért a szerelemért, ami Hölderlinnek jutott.
- Ugyan már, Mester! Bolondnak lenni nem jó.
- Négy évet élt, fiam. Érted? Négy évet. Én még egyet sem.
- Miket beszél itt össze vissza. Hiszen már maga is negyvenöt éves.
- Negyvenöt éves vagyok, de nem éltem egy évet sem.

„Apollóként világítanod kell s Jupiterként életet adnod, megremegtetned a földet, különben nem vagy egedre méltó”

- Mán megint rázendített.
- Nem baj, csak hadd mondja. Figyeld csak a szavát, nem válik károdra.
- Apollóként világítani, ennek ugyan mi értelme, Mester?
- Nekünk semmi. Nekünk más jutott. Mi csak asztalt faragunk, meg széket ragasztunk, és abban próbálunk tökéletesek lenni. Mi működtetjük a világot. De Hölderlin viszi előre.
- Egy bolond? Na, hiszen!
- Csak az bolond, aki szerelem nélkül éli le az életét. Aki úgy szeretett, mint az ott fenn, az mindig ember marad.
- Ugyan már, mitől volt olyan nagy dolog, ahogy ő szeretett.
- Csak adott. Nem akart soha semmit magának, csak annak az asszonynak akarta látni az örömöt a szemében.

„Édes szellők lengedeztek, reggeli frissességében ragyogott a táj, s levegőotthonában csendben mosolygott a fény. Az emberek már hazamentek, hogy otthon, asztaluk mellett pihenjék ki a munkát; szerelmem magára maradt a tavasszal, s valami érthetetlen vágy kélt a szívemben”

- Hallod, te gyerek, milyen szépen mondja? Az ő lelke igazi szépség, romolhatatlan elragadó, örökifjú!
- Mán maga is kezd úgy beszélni mint ő.
- Törődj csak a magad dolgával. Felmegyek, viszek neki egy kis ebédet. Mire visszajövök, legyaluld azt a fát!

____________________________
Az idézetek Friedrich Hölderlin: Hüperión c. művéből valóak. F. Hölderlin élt: 1770-1843-ig, s mindössze négy évig alkotott, aztán élete negyven évét egy padlásszobában töltötte, elborult elmével saját műveit szavalta, míg Zimmer asztalosmester gondosan ápolta.



Utoljára változtatva 08-25-2005 @ 10:29 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: csingi
(Ideje: 08-25-2005 @ 11:11 am)

Comment: Szia Szemilla, a nyitány méltó hozzád. Örülök, hogy itt vagy. :)


Hozzászóló: LunaPiena
(Ideje: 08-25-2005 @ 11:48 am)

Comment: Ki mondja meg, hogy ki bolond és ki normális? Talán nekünk sem kellene ennyire figyelni arra, hogy másik mit gondolnak rólunk. Bolondnak tartanak, no és? De mit látjuk a láthatatlant is - csak ez számít :). Isten hozott!


Hozzászóló: Captnemo
(Ideje: 08-25-2005 @ 05:03 pm)

Comment: Szia Szemi! Az ember mindig örül az ismerősöknek.Ez különösen igaz... Hozzászólás?Hagy idézzelek önmagadat:"...milyen szépen mondja? Az ő lelke igazi szépség, romolhatatlan"


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 08-25-2005 @ 05:16 pm)

Comment: Csingi: Köszönöm! / Luna: szél hozott, szél... / Captnemo: nos, van akik az ellenkezőjét állítják:)


Hozzászóló: hori
(Ideje: 08-26-2005 @ 02:37 pm)

Comment: Érdekes volt, de tényleg! Tetszett! :)) Üdv.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.26 Seconds