A palócs kocsmáros és a rabló - palóc mese

foltatás

A Pali bácsi észrevette hogy a pap imádkozik önmagában hát ö is ezt a kiutat választotta... A papnak csak tudnia kell hogy..., és ö is imádkozni kezdett.
Ezt észrevette a rabló is de nemszólalt meg.
Ebben az áhitatosnak mondható pillanatban azonban megszólalt a harang. Tüz van valahol! értesítette a lakókak, mert felismerték a harang vész hangját.

Mintha tüz gyulladt volna ki a Pali bácsi és a pap nadrágjában is, mindenröl melfeledkezve kirohantak a teremböl. Meglátták a nagy füstöt is és rohanni kedtek a dolgukra mintha pontosan tudták volna hogy mi is most a teendö. Mindketten be voltak ugyanis szervezve az általános mentöszolgálatba a faluban.

A pap elkezdte szervezni az esetleges szerencsétlenül járt személyek megsegítését, telefonált a mentökért is hogy készenlétben legyenek, hogyha valaki megséerülne; mert már akkor volt néhány telefon a faluban, az egyik a plébánián.

A pali bácsi is rohant egy másik telefonhoz hogy hívja a tüzolókat. De már azokat már riasztotta a vészharang hangja és már útban is voltak. A füst pedig elárulta hogy hol van a tüz, oda találni pedig nemvolt nehéz egy ilyen kis faluban.

A munka is leállt  mindenütt a a födeken a vészhrang hallatára. Csak az állatoknál marad kint valaki a többiek siettek elmenni vizethordani és segédkezni ahogy tudtak. A Pali bácsi irányitotta az összegyült tömeget hogy mit csináljanak mielött eljöttek a tüzoltók.

Persze a gyerekek voltak a tettesek akik játszottak a tüzzel, mialatt a mama fözte az ebédet. Persze hamar már jól elverte öket a mama mert akkoriban ez szokás volt hogy ne csináljanak többet ilyen rosszat. Jobb is hogy töle kapták meg a fenyítést mert a apatól többet kaptak volna. Most ök is segédkeztek a tüzoltásban az apjukkal együtt. Ez szokás volt palócfödön hogy a gyerekek lássák és érezzék a "játék" következményeit is.

A szalmakazal gyorsan fellángolt és hamar leéget. Több ilyen szalmakazal is volt a közelben azokat sikerült mégis megmenteni. A gyors közbelépés megakadályozta a tüz további terjedését. Mindenki fellégezett hogy nemlett nagyobb baj. A palócok annak szoktak örülni a legjobban - gyorsan felejtenek.

A Pali bácsi és a pap is résztvettek vizet hordani és locsolni a tüz környékét hogy netán tovább ne terjedhessen a vész.

Amikor vége volt a munkának leültek elégedetten pihenni egy picit. Pokoli melegük volt és - nemlehetett elkerülni- hogy éppen most a pokolra terelödött a gondolatuk.

Ekkor egymásra néztek a Pali bácsi és a pap. Egy nagy kérdöjel volt felismerhetö a Palai bácsi arcán.

- Végem van! mondta ki végül a Pali bácsi. De ekkor nem a nagy fáradozásra gondolt hanem...

folytatás köv

smvh
acsai