| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Tépjetek szét! Ideje:: 08-28-2005 @ 09:55 am |
|
|
|
|
Léleknek születtem!
A test csak valami
csúfos kísérlet arra,
hogy a lelkemet egybe tartsa.
Azt mondjátok bolond vagyok.
Bolond!
Pedig, ááá dehogy!
Egyszerűen csak elhagyott.
Most zavarodott elmém kalimpál,
és a gyomromban a belek
össze-vissza tekerednek:
Tépjetek szét!
Szaggassátok húsom-,
hisz serceg már-
a Kedves hiánya éget.
Segítsetek! Jaj, segítsetek!
Faljatok fel elevenen,
ez a test nem kell nekem!
Az agyam, az a kocsonyás lebeny,
ahogy remeg...
Mily idegen! Nevetséges!
Süssétek meg!
Süssétek meg, még mielőtt
szétfeszítené az ideg
s koponyámból lávaként előretörve
beterítené szürke éltetek.
S a szív, mely óriásra nőtt bennem,
oly nagy teher nekem...
- vagy én lettem teher neki
túlnőve rajtam -,
a szívem felett sincs már hatalmam,
és megöl, megfojt az is.
Szabadítsatok meg tőle!
Mert ott legbelül a lélek visong,
dédelgeti emlékeim, mikor
egy katicabogár hátán repültünk,
a világ labdaként hevert előttünk.
Ő tenyerébe vett,
sálából elém rétet terített,
s már nem tudom, hogy volt,
de ültünk a szivárvány tetején,
együtt zuhantunk,
s nem féltem én.
Lentről aggódva figyeltek,
míg én teli torokból kiáltottam:
Élek!
Élek!
Hát rágjátok le testemet,
engedjétek, hogy lelkem újra szabad legyen!
Tépjetek szét!
2005. július 7. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-01-2005 @ 08:35 am
| Hozzászóló: Nefelejccss (Ideje: 08-28-2005 @ 10:08 am)
Comment: Hát nem egy hétköznapi, átlagos vers, az biztos! A test és lélek különbözőségét olyan elemi erővel ábrázoltad, hogy az olvasó csak úgy falta a sorokat, mi jöhet még?? És ami jött, az ugyanolyan jó volt, mint a megelőző sorok, és hasonlatok..
Nagyon tetszik a versed, köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Nefi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: floodoftears (Ideje: 08-28-2005 @ 11:20 am)
Comment: A 4. versszak nagyon tetszett! Hihetetlen, hogy a szenvedés írja a legszebb verseket. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 08-28-2005 @ 11:39 am)
Comment: Köszönöm, Nefi! Jól esett, amit írtál. / Kedves Floodoftears:) vagy inkább a szenvedély (a fájdalaom csak egyik megjelenési formája, mert ne feledjük! abból fakad, hogy voltunk boldogok:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: stevew (Ideje: 08-28-2005 @ 03:38 pm)
Comment: Kedves Szemilla..! Domonkos István versét juttattad eszembe, el is olvastam azonnal. Érdekes, hogy a szinte ugyanolyan kiáltás (Domonkosnál: Szedjetek szét!) köré mennyire más sorok épülnek... tetszik a versed. Domonkosét pedig a "Versek, amiket szeretek" fórumban találod: http://www.fullextra.com/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=379&postdays=0&postorder=asc&start=615
"Majd-nem-vers" címen. Érdemes elolvasni, nem csak kiáltásotok hasonlósága miatt, hanem csak úgy. Kevesen ismerik. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Paulus (Ideje: 08-28-2005 @ 09:13 pm)
Comment: Mit mondhatnék? Nagyon régen olvastam itt ilyen őszinte, emberi, ekkora érzelmi töltésű verset. Egyik szemem sír, másik nevet. Sír, mert fáj a fájdalmad, viszont jó is, mert a fájdalom ilyen kitűnő verset szült. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 08-29-2005 @ 08:51 am)
Comment: Keserű önmarcangolás ez. Így aztán nem is értem, mi marad nekünk, mit téphetnénk még szét? Hisz nem hagytál egy épp részt,amiből tépést lehetne...!:)Kerek, elkeseredett képek.Mindemellett tetszenek benne a képek.(Az a katicabogaras a kedvencem)Grat! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 08-29-2005 @ 09:12 am)
Comment: Paulusom! Mit mondhatnék? Egyedül nem megy... / Nemo:) na, ja! katicabogár... meg gyomromban a belek... önmarcangolás? egyedül az sem az igazi:)) |
|
|
|
|
|
