Földorgona
Ülj a földre, és játszd a Magad dalát!
Sírva születtél, a többi: szakadék A rettegőnek minden nap haladék Szürke köpenyt borít rá az éj És nem hevíti a Napszegély.
Kürtöt kaptál, s ráadásnak a Végtelent Amíg süket voltál, vajon kinek felelt? Kinek lángjába festett harmóniát? Ki volt, ki Semmi szélére is kiállt?
Kürtödet húzva kerested az utat Otthonod, házad, faludat S ijesztett a száz-szólamú csönd: Nem hallják, mit szíved köszönt.
Futottál hát mézes dallamok után Hasonló hasonlót kíván Lenni egy, a kürtösök közül A nyájba megtértként menekül.
De kevés a kürt, kolomp kell a nyakba! Ugorjanak vezéri szavadra S hírdessék: a Te kürtöd fényes Mi másé; ócska, szegényes.
Bevert orrok, hitek megtaposva Üvöltésbe fullad: bűz-pocsolya -Fejedre állok, hogy lássanak, Hogy látva lássanak...
A falu szélén: rét, virágzó Te vagy az egyetlen hiányzó. Dallamod vagyok, ott megtalálsz! Ülj hát a földre, örülj és játssz!
|