Fénylő menyország
Hegygerincen álldogálok, nézelődve arra járok, átpillantok esthomályon.
Lebukóban búcsúz a nap, ahogy bukkan elő haja, tűzsárgán tűz a sugara.
E hegyoldal szürke-fehér, már napsugár ide nem ér, nincsen éji sötét se még
Túlonnan ott messzi hegyek, innen azok mind fekete, a búvó nap tűz felettek.
Meseszép ott a mennyország, sötét hegyek csúcsos ormán, sárgaarany tűz páholyán.
Sötét hegyek, fénykorona, izzó vörös nap bíbora, át a hegyen fénylik tova.
Hegycsúcs izzik, mint tűzhányó, bársonyos fény borul tájon, a gerincek éjhullámok. |