Férfi: (kezében a telefon, mikor az hirtelen megcsörren) Neked tanították valahol, hogyan kell szeretni? Mindig épp akkor hívsz, mikor rád gondolok.
Nő: (a vonal túlsó végén mosolyog) Neked tanították valahol, hogyan kell szeretni? Mindig épp akkor hívsz, mikor rád gondolok. Gondoltam, most megelőzlek.

Férfi: Milyen furcsa! Eddig azt hittem, ilyen nem létezik. Neked ugyanazt jelentik a szavak, mint nekem. Eddig azt hittem, két ember nem értheti meg egymást, mert a szavak mást jelentenek mindenkinek.
Nő: Épp ezt akartam mondani! Eddig azt hittem, ilyen nem létezik. Neked ugyanazt jelentik a szavak, mint nekem. Eddig azt hittem, két ember nem értheti meg egymást, mert a szavak mást jelentenek mindenkinek.

Férfi: (nevet)Te vagy én, vagy én vagyok te? Ez a legnagyobb öröm, s egyben a legnagyobb vigasz.
Nő: (szintén nevet) Én vagyok te, s te vagy én. Ez a legnagyobb öröm, s egyben a legnagyobb vigasz.

________________________

És egy napon véget ért a Mi világunk, - és lett két külön világ, benne egy Férfi és egy Nő.

Férfi: (dühösen lecsapja a telefont) Ez őrület! Hát nem érti, hogy mindent tönkre tesz! Nem akarom többet látni! Miért nem érti meg, hogy vége!
Nő: (eldobja a telefont) Ez őrület! Hát nem érti, hogy mindent tönkre tesz! Nem akarom többet látni! Hogy teheti velem ezt azok után, ami köztünk történt?

Férfi: (elkeseredve): Hogy szerethettem annyira őt? Nem ilyen volt! Megváltozott! Már nem az az ember, akibe beleszerettem.
Nő: (elkeseredve) Hogy szerethettem annyira őt? Nem ilyen volt! Megváltozott! Már nem az az ember, akibe beleszerettem.

Férfi: (döhösen) Nem is érti mit beszélek! Mást jelentenek neki a szavak, és mást jelentenek nekem. Jobb is, hogy vége lett.
Nő: (dühösen) Nem is érti mit beszélek! Mást jelentenek neki a szavak, és mást jelentenek nekem. Jobb is, hogy vége lett.