Szunnyad már csend
a szines öszi tájon
a falombok közt
száraz levél zizzen
lepereg számtalan,
az éltét megunva.
muzsikájuk itt cseng
a fülembe halkan,
szerelmes szókat
súgnak ök felém
s titkon elmesélik
lány szerelmét nékem
megsárgult öszi lombok
hajolnak énreám
s a lehullott levelek,
ök csak nekünk zenélnek 

Àlmodom?- nem-
oly vékony hangon
apró madárka
csivitel fenn az ágon
dalold csak vig dalod,
a zengö éneked,
hogy miröl? hát
szóljon e dal lányról
akinek hü szerelme
már csak enyém
dalolj hát te
kedves madárka szépen
zengd világnak s
néki halkan szóm
ott az elárvult,
vékony, kopár ágon

Öszintén szeretem öt
ezen a világon
kékégen fekete felhök
tornyosulnak éppen
A látóhatár peremén
vihart sejtetnek.
Jaj tenéked ,
kedves dalos madárka
sóhajtám,oly nagyot
halkan hozzád,
mint csodavárók
késöesti szeanszon
ne hogy valaki most,
engem megzavarjon
ahol meglepetés születik
a siri csendben

e dalom egy vallomás
tenéked kedves
olyan mint öszi fákon
a lehulló levelek,
zenéje,csendes,
simogató,hozzád szóló
ez csak néked való,
halkan e csendben,
hogy meg ne hallja
rajtunk kivül senki más
de zenénket már eközben
énekesmadár vigan dalolja
Szeretlek téged én,
te aranyos kisleányka
ülve a felhök peremén
újabb csodára várva

mvh:shf
hisings-kärra 2005-08-28 20:59:16